Rosszul aludt éjszaka, elfelejtett kávét inni, végül mégis lehengerlően vívott, és sporttörténelmet írt azzal, hogy férfi kard egyéniben megnyerte zsinórban a harmadik olimpiai aranyát. Szilágyi Áron, a Vasas saját nevelésű sportolója, immár Tokió olimpiai bajnoka is. Az pedig a hab a tortán, hogy Rióhoz hasonlóan ezúttal is klubunk adja az első magyar olimpiai aranyérmest.
Egyelőre nagyon nehéz felocsúdni ebből az egészből...
Abból, hogy Szilágyi Áron valósággá tette, amire gondolni is csak nagyon óvatosan mertünk az elmúlt években.
Kétszeres olimpiai bajnokként megnyerte a harmadik aranyát is, ez pedig még soha senkinek nem sikerült korábban a férfi kardszakágban.
Nem túlzás úgy fogalmazni, hogy, halhatatlan legenda lett egy olyan sportolóból, aki 9 évesen ment le először a Vasas pasaréti vívótermébe, és azóta is hűségesen viseli a piros-kék színeket, nemcsak élversenyzőként, hanem egy ideje már sportvezetőként is.
A mai nap alapján úgy tűnik, a nagy ellenfeleken ismét kifogott az ötkarikás átok, Áront pedig közben az első három asszójában megszúrni is alig-alig tudták. Az elődöntő Bazadze ellen annál keményebbre sikeredett, utána viszont az olasz Samele ellen jutalomjáték, igazi fieszta, és lehengerlő siker következett a fináléban.
Aki részletesen is kíváncsi a nap ritmusára, az pillantson rá a hírfolyamunkra, ahol magyar idő szerint reggel hattól egészen délután fél háromig izgultunk Áronért.
De persze megérte!
Az pedig csak a hab a tortán, hogy Rió után most is vasasos sportoló nyerte az olimpia első magyar aranyát.
fotó: FIE
Szilágyi Áron a magyar újságíróknak így nyilatkozott a döntő megnyerése után:
- Lehet, hogy kívülről ez nagyon magabiztosnak tűnt, de nekem azért voltak kétségeim. Rosszul aludtam, sokszor fenn voltam éjszaka, aztán a reggelinél elfelejtettem meginni a szokásos kávémat, szóval elég furcsa állapotban érkeztem meg a versenyre. Utána viszont minden a helyére került, a kávét is bepótoltam, és a vívás is egyre jobban kezdett menni...
Azt, hogy most én lettem a sportág legnagyobb legendája, óvatosan visszautasítanám, de természetesen nagyon büszke vagyok arra, amit az elmúlt kilenc évben véghez vittem. Ez egy elképesztő boldogság, és biztos, hogy hónapok kellenek még ahhoz, hogy felfogjam, pontosan mit értem el...
Nem voltam rajtam teher, az elmúlt öt évben nem tudtam elbújni az elöl, hogy én lehetek az első, aki megnyerheti a harmadik egyéni aranyát zsinórban. Ez engem inkább ösztönzött és motivált, és a stábommal próbáltunk ebből a körülményből előnyt kovácsolni.
Nagyon hálás vagyok mindenkinek, a felkészítő edzőimnek, a csapattagoknak, az edzőpartnereknek, a klubomnak, a szövetségnek, a támogatóimnak, és persze a családomnak, a feleségemnek, a barátaimnak…Nem is tudom most kifejezni ezt a hálát…
Áron végül a vasasos nevelőedzőjéről, Gerevich Györgyről is kapott kérdést:
- Biztos elsütne valamilyen viccet, ha most itt lenne velem, például azt, hogy ideje lenne megtanulnom vívni…Sajnos egyik olimpiai aranyamat sem élhette meg, de nagyon hálás vagyok neki is, hiszen olyan alapokat kaptam tőle, amit semmi nem tud pótolni. Amit eddig elértem, az nagyrészben neki is köszönhető.
