Korábbi bokasérülése kiújulása miatt pénteken kisebb műtéten esett át. Hogy sikerült a beavatkozás?

Köszönöm szépen, jól vagyok. Csapatunk orvosa, dr. Tállay András szerint minden rendben ment. Most a rehabilitációra összpontosítok, utána pedig megkezdjük az alapozást a Sopronnal. Pihenésre tehát nem jut túl sok idő, de az élsport ilyen, ezt tudomásul kell venni.

Hatalmas élmény lehetett a világ legjobb játékosai között játszani.

Valóban az volt. Bár szívem szerint inkább a „különböző” és a „más” szavakat használnám az ottani liga jellemzésére. Az én posztomon ez különösen igaz, hiszen Európában nincsenek hozzám hasonló magasságú játékosok. Az államokban viszont még én sem lógtam ki a sorból a kétszáznyolc centiméteremmel, úgyhogy nem volt könnyű a vetélytársakat átdobni. Ezek a tapasztalatok nagyon hasznosak, pontosan látom, miben kéne még fejlődnöm. Fizikálisan és technikailag egyaránt van min javítanom. Számomra kulcskérdés a jó védekezés, ezen a területen szerintem léptem előre, és az indításokban is a lehető legaktívabb próbálok lenni. Összességében sikerként értékelem az eddigi amerikai szereplésemet, de korántsem volt olyan könnyű a helyzetet kezelni, mint ahogy az Európából látszódott.

Határ Bernadett az Indiana Fever csapatában. A jó hangulat ellenére sem volt könnyű a beilleszkedés az Egyesült Államokban

Amikor tizenhat évesen Pasarétre került, az sem volt egyszerű szituáció. Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre?

Nem készültem élsportolónak, a kosárlabda igen későn, tizennégy évesen érkezett az életembe. Mielőtt az iskolai csapatban játszani kezdtem, atlétizáltam és fociztam. Gyakorlatilag úgy kellett egy már összeszokott, és jól képzett játékosokból álló együttesbe beilleszkednem az akadémián, hogy kétszer le sem tudtam ütni a labdát. Hozzájuk képest szinte semmit sem tudtam a játékról. Ezt a helyzetet nemcsak nekem, de az edzőknek és a játékostársaknak is nehéz volt feldolgozniuk. Ráadásul én sem voltam az a kezesbárány típus.

Mit ért ezen?

Nagyon önfejű voltam, ha valamit nem akartam, arra nehéz volt rávenni. De az első pillanattól kezdve éreztem a felém irányuló jószándékot és szeretetet, ennek köszönhető, hogy végül sikerrel jártunk. Mindent a Vasas Akadémián tanultam meg és életem végéig hálás leszek azért, hogy igazi kosárlabdázóvá neveltek. A klub valamennyi szakembere rengeteg időt, és energiát ölt a fejlesztésembe, amiért köszönettel tartozom nekik. Jelenlegi eredményeimben is oroszlánrészük van. Miközben én is megértettem, hogy a kitartó munka vezethet csak eredményre, a magasság vagy a tehetség nem elegendő a sikerhez.

A Vasasból lett felnőtt válogatott, majd kisvártatva Sopronba igazolt. Ott is nehéz évek következtek?

Eleinte valóban keveset játszottam, de ez szerintem érthető is volt, mert nem értem el akkor még a megkívánt színvonalat. Roberto Inígueznek nagy érdemei vannak abban, hogy megértettem a játék lényegét és beértem a többieket. Szakmailag nagyon sokat tanultam tőle. Az őt követő Gáspár Dávidtól valóban több percet kaptam, de ez már logikus következménye volt a fejlődésemnek. Sopronban nagyon jól megtaláltam a helyemet, a társak is fantasztikusak, nagyon örültek amikor hazajöttem és persze én is nekik!

Betti a világ legrangosabb ligájában sem feledte, hogy Pasaréten formálták igazi kosárlabdázóvá

Ezek szerint most már inkább itthon maradna?

Erre nem tudok mit mondani, az biztos, hogy jelenleg Sopron a bázisom és a csapatom, az alapozást együtt csináljuk végig. Közösen döntjük majd el, hogyan tovább az amerikai lehetőségekkel kapcsolatban. De az igaz, hogy nagyon jól érzem magam itthon.

Az amerikai szerződés azért mégiscsak kiemeli a hazai mezőnyből.

Szakmailag igen, de emberileg nem. Soha nem gondoltam arra, hogy én most „valaki” lettem. Egy játékos szerintem addig képes fejlődni, amíg nem hiszi azt magáról, hogy ő már „valaki”. Pontosan annyit érek, amennyit a társaim, csak az számít, hogy hétről hétre mennyit teszek le az asztalra. Amerikában elsősorban tehát tanultam és fejlődtem, nem pedig hírnevet szereztem. Nekem pedig az előbbi az, ami igazán számít.

Fotók: Indiana Fever