A Grazban, egy héttel korábban megrendezett olimpiai kvalifikációs tornán nyújtott teljesítménye alapján, a magyar női válogatott joggal érkezett esélyesként Debrecenbe, a pótselejtező helyszínére. Az utolsó tokiói helyért hat ország indult csatába, Papp Klaudiáék pedig ahogy azt már tőlük megszokhattuk, ismét remekül kezdtek. Előbb Hollandiát, majd Észtországot verve jutottak az elődöntőbe, ahol szinte lemosták Tajvan együttesét. A vasárnapi esti Magyarország-Olaszország döntőre zsúfolt lelátok előtt került sor, a hazai közönség fantasztikus hangulatot teremtett. Ezt pedig a játékosok is érezték.

„Hihetetlenül inspirált bennünket a szurkolók lelkesedése, s miattuk kétszeresen is fájdalmas, ami történt – idézte fel kérdésünkre Papp Klaudia a vasárnapi, döntő mérkőzést. –  A közönség átlendített minket minden nehézségen, szinte szárnyakat kaptunk tőlük. Olyan élményben volt részünk, amit szívből kívánok minden élsportolónak. Tényleg éreztük, hogy az egész ország mögöttünk áll és minket támogat. Most persze beszélhetnénk arról, hogy az olaszoknak mekkora szerencséjük volt azzal az utolsó kosárral néhány másodperccel a meccs vége előtt. Vagy arról, hogy közülünk ki hibázott. Az igazság azonban az, hogy már jóval korábban el kellett volna döntenünk a találkozó sorsát. Nyilván mindenki ezekre az utolsó pillanatokra fog emlékezni, de hangsúlyozom, nem lett volna szabad idáig eljutni.”

Fantasztikus körülmények között léphettek pályára kosárlabdázóink Debrecenben

Az olaszok remekül taktikáztak, hiszen a nyolcadik percben vették át először a vezetést, addig folyamatosan a magyar csapatnál volt az előny. Ezt követően mi futottunk az eredmény után, ám tizennégy másodperccel a vége előtt sikerült kiegyenlítenünk. Kisvártatva pedig jött Rae Lin D’Alie és az ő hajszálpontos dobása, amely nemcsak a mérkőzés, de a tokiói szereplés sorsát is eldöntötte.

„Az az érdekes, hogy az olasz csapat az egyik legszimpatikusabb a mezőnyben, Rae Lin pedig különösen az – beszél az ellenfelekről a legnagyobb tisztelettel Papp Klaudia. – Ezt a mérkőzés utáni nyilatkozatai is alátámasztották, kölcsönösen nagyra tartjuk egymást. Ahogy például a franciákkal is. Végül pont ez a két együttes ütött el bennünket az olimpiai szerepléstől. Ami az ötkarikás játékokat illeti, örülnék, ha egy európai csapat nyerne. Ha tárgyilagosan nézem az erőviszonyokat, valójában nekünk is ott lett volna a helyünk Tokióban. Dehát tudom, a sportban nem létezik feltételes mód. S bár most is mindent megtettünk a sikerért, három év múlva még ennél is többet teszünk majd a párizsi részvételért.”

A Vasas Akadémia irányítója mindkét tornán jó játékkal járult hozzá a magyar válogatott meneteléséhez, sokszor szemet gyönyörködtető átadásokkal szolgálta ki magas emberünket, Cyesha Goree-t, aki nemcsak a teljes női mezőny egyik legjobbja, de 33 szerzett pontjával a legeredményesebb játékosa is volt. Ehhez a teljesítményhez azonban Dia gólpasszai is hozzájárultak:

„Megpróbáltam maradéktalanul végrehajtani a rám rótt feladatokat, ami többnyire az ellenfél kulcsemberének semlegesítése, a támadások megzavarása, valamint a társaim kiszolgálása volt. S bár a végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy ki dobja a kosarakat, azért pontszerzésben lehettem volna hatékonyabb. Nem szoktam százszázalékosan elégedett lenni a teljesítményemmel, ezért most is azt mondom, van még hová fejlődnöm, fejlődnünk. A hónap végén rendezik a szeptemberi Európa-bajnokság selejtezőit, addigra talpra kell állnunk, a mostani hibákból pedig tanulnunk kell. Gratulálok a férfi válogatottnak, erejük felett teljesítettek, sajnálom, hogy ők is pont úgy maradtak le az olimpiai utazásról, mint mi. Gyönyörű körülmények között, kiváló rendezés mellett, csodálatos közönség előtt játszottunk, de most úgy érzem, ezt a sebet semmi nem gyógyítja.”

Fotók: FIBA/Basketball