Sokáig emlékezetes marad a Vasas Akadémia fiú juniorcsapatának idei utolsó mérkőzése, amelyet a Zsíros Akadémia Kőbánya ellen vívott. Egy bronzmeccs önmagában is fontos esemény, ám az utolsó pillanatokban történtek felülmúltak minden képzeletet. Lakatos Máté hibátlan távoli dobásának köszönhetően egyetlen ponttal nyert a Stephen Arigbabu által irányított pasaréti együttes. A legutolsó másodpercben…

Nincs mit szépíteni, azért ehhez szerencse is kellett – jelenti ki a német szakember, amikor csapatának egész éves teljesítményéről kérdezzük. – De ezek az úgymond szerencsés pillanatok éppúgy hozzátartoznak a játékhoz, mint a kevésbé szerencsések. Emlékezzünk csak vissza a kőbányaiak ellen az alapszakaszban lejátszott meccsre. Ott Dunai Zétény kipontozódása volt komoly érvágás a számunkra, amit akár a balszerencse számlájára is írhattunk volna. A sport azonban ilyen. Egyszer nekünk kedvez a véletlen, egyszer pedig az ellenfélnek. A mérleg nyelve végül mindig egyensúlyba kerül.

Reálisnak tartja tehát a harmadik helyezést?

Amikor a bajnokság előtt a reális célokról beszélgettünk, akkor a negyedik-hatodik helyezést tartottuk elérhetőnek. Miért? Ez a gárda viszonylag alacsony, nincs igazán magas emberünk. Azután megkezdődött az idény, s jött néhány sérülés, mint például Fodor Ádámé, vagy Dunai Zétényé, de a koronavírus is úgy megviselt néhány játékosunkat, hogy nem tudtak időben visszatérni a pályára. A helyzetünk tehát csak romlott a kiinduláshoz képest. Ez a harmadik helyezés ragyogó teljesítmény lett volna egy egészséges csapat számára. Így azonban nagyon nagy sikerként értékelem.

Stephen Arigbabu (fehérben) és Faragó Péter, a felnőtt csapat vezetőedzője közösen készíti elő a juniorok továbblépését

Minek köszönhetik a vártnál jobb szereplést?

Ezek a fiúk nemcsak tőlem tanultak sok mindent az utóbbi két esztendőben, de már előtte is. Pontosan tudják, hogyan kell gyakorolniuk és a meccsekre felkészülniük. Egyszóval tudnak és akarnak is keményen dolgozni a közösen kitűzött célokért. Edzőként és egykori játékosként is biztos vagyok abban, hogy a befektetett munkának mindig megvan az eredménye. Van, hogy gyorsabban, van, hogy lassabban, de el sohasem maradhat. Nekünk most az előbbi jutott, a fiúk rövid időn belül kaptak visszaigazolást arról, hogy érdemes alázatosan dolgozniuk. Ez a harmadik helyezés az elmúlt két-három évben elvégzett munka tükrét tartja most elénk. Csak és kizárólag ebben látom a siker titkát.

És a tehetség?

Tehetségesek ők, de nem feltétlenül pont úgy, mint egy-két játékos a Rátgéber Akadémián, vagy Debrecenben. A mi kosárlabdázóinknak abban van a képessége, hogy jól dolgoznak. Hosszútávon pedig ez mindig kifizetődőbb, mint az ügyesség önmagában. Lehetsz te a világ legnagyobb tehetsége, ha nem gyakorolsz eleget. A mi játékosaink meglehet alacsonyabbak voltak, mint az ellenfelek, de jobban dobtak, vagy futottak. Ujhelyi Gyulával ráadásul egész évben fantasztikus erőnléti munkát végeztek. Éppen ezért nem cserélném el a Debrecen kétméteres centerét egyik fiúért sem, csak azért, mert magas, ám a játékról kevesebbet tud.

A csapatszellem is erőssége volt a bronzérmes U18-as együttesnek

Miben volt még kiugróan erős ez az együttes?

Fantasztikus közösséget alkotnak, szuper a csapatszellem. A játékosok szeretnek jönni, szeretnek keményen dolgozni. S amikor valaki rossz passzban van, akkor a többiek kisegítik az esetleges hullámvölgyből. Voltak igen fontos meccsek, amelyek egyértelműen megerősítették az önmagukba és az addig elvégzett munkába vetett hitüket. Ilyen volt például a Falco elleni hazai ötvenötpontos győzelmünk, hiszen azt egy idegenben elszenvedett huszonnyolcpontos vereség előzte meg. A szolnoki siker is jelentős állomás volt, de a pécsi is, ráadásul az akkor éppen sérült Dunai Zétény nélkül. Vagy a Sopron legyőzése. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor a csapat azt mondhatta, oké, jól dolgoztunk, vért izzadtunk, de megérte. És talán az edzőnknek is igaza volt az eddigiekben.

Ezek a sikerek egyfajta motivációként is szolgáltak?

Igen, mondhatjuk így is, számomra azonban sokkal fontosabb, hogy visszaigazolást ad az elvégzett munkáról. És ez az, ami igazán számít. Máskülönben felteszed magadnak a kérdést, ugyan miért is csinálod? Mi most erre pontos választ kaptunk. Ha valamiben, akkor most ebben vagyunk szerencsések.

Technikailag melyek azok az elemek, amelyekkel különösen elégedett, vagy éppen ellenkezőleg, hiányosságokat tapasztalt?

Nem igazán tudok ilyet kiemelni, a srácok egyenletes teljesítményt nyújtottak. Az igaz, hogy a védekezésben nagyon magas színvonalat hoztak, még az olyan ellenfelek ellen is, mint mondjuk a Rátgéber Akadémia. Ugyanakkor támadásban is meg tudtuk mutatni magunkat, hiszen a Falco elleni itthoni meccsen száz felett dobtunk. Mind a védekezésben, mind pedig a támadásban nagyon elégedett vagyok velük.

Előbbi az egész Vasas Akadémiára jellemző, ön is egyetért a védekezés fontosságával?

Természetesen. Az eredményes támadásnak ez az alapja. Persze ezzel szóban mindenki egyetért, a gyakorlatban azonban már csak kevesen tudják megvalósítani. Játékosként a védekezés illett leginkább a mentalitásomhoz, ezért most nem nehéz a gyerekeket is ebben a szellemben nevelnem. A német válogatottal előbb bronz-, majd ezüstérmet nyertünk az Európa-bajnokságon, mégpedig a védekezés révén. Persze, Dirk Nowitzki személyében a világ egyik legponterősebb játékosa is a csapatban volt, mégis határozottan állítom, a védekezés a siker kulcsa. Ebben a Vasas Akadémia valamennyi szakemberével egyetértünk. De Harald Steinnel, Mészáros Zalánnal és Nagy Zoltánnal egyébként is pontosan ugyanazt gondoljuk a kosárlabdázásról. Ha ez nem így lenne, akkor valószínűleg nem is dolgoznék itt, a csapataink pedig biztosan nem lennének ilyen sikeresek.

Bár a juniorok is a védekezésben voltak a legjobbak, edzőjük a támadások vezetésével is elégedett

Akkor ezek szerint továbbra is jól érzi magát Pasaréten.

Oh igen, nagyon. A következő két évet is biztosan itt töltöm. Most, hogy vége van a járványnak, Budapest is a szebbik arcát mutatja, de ezzel gondolom nem vagyok egyedül.

Tervez változtatásokat a csapatnál?

Az alapkoncepció semmiképpen nem változik, csak néhány részletkérdésen finomítunk. Utóbbi nagyban függ majd a fellépő játékosok személyiségétől is. Az biztos, hogy lesz egy magasabb fiú is, aminek nagyon örülök és a támadásban is lesz néhány módosítás. A munka kerete azonban jó és erős, az adja az alapot.

Merre vezet a kiöregedő fiatalok útja?

Hatan töltik be idén a tizennyolcat, közülük lesz, aki a felnőtt csapatot célozza meg, s lesz, aki a húsz éven aluliak együttesében folytatja. Különböző egyéniségek, ezért az előttük álló lehetőségek is különbözőek. Az biztos, hogy most két-három évnyi kemény munka vár rájuk, míg húsz-huszonegy évesen eldönthetik, a piros csoportban maradnak, vagy szintet lépnek a profik közé. Számukra Radics Gerzson szolgálhat például, aki tizenkilenc évesen már idén megállta helyét a felnőttek között. Reméljük, ebből a csapatból is többen hasonló utat fognak bejárni.

Fotók: Vasas Akadémia/Bornyi Márton