Ifjúsági csapatunk zárta a kiemelt országos bajnokságok végjátékainak sorát. A mieink remek hangulatban, nyitott medencében, igaz szeszélyes időjárás mellett pólózhattak a Margitszigeten péntektől vasárnapig.

A negyeddöntőben a KSI ellen kevés esélyünk volt, de ezt sejtettük is előre, végül kilenc gól lett a különbség.

Másnap az ötödik helyért folyó ágon az Eger következett, akikről eddig jó emlékeket őriztünk. Látszott, hogy nagyon szeretné a csapat megnyerni a meccset, de a kulcspillanatokban nem jött semmi össze, egy góllal az ellenfél bizonyult jobbnak, a Vasas SC pedig így vasárnap a hetedik helyért meccselhetett tovább.

De minden jó, ha a vége jó: a szezon utolsó meccsén egy magabiztos Debrecen elleni győzelemmel zártak a mieink.
 

Plézer János vezetőedzőt először a most mögöttünk hagyott hétvégéről kérdeztük:

- Azt látnunk kellett pénteken, hogy a KSI nem a mi szintünk, de amit tudtunk, azt megtettük védekezésben, támadásban viszont emiatt teljesen elfogytunk. Másnap az Eger ellen nagyon szerettünk volna nyerni, ez korábban kétszer is sikerült, de most egyszerűen nem jött össze semmi, nem bírtuk el a nyomást. Ez azért elkeserítő volt akkor, de annak örülök, hogy vasárnap sikerült egy győzelemmel lezárni a közös munkát. Utána volt egy csapat-összejövetel, amire meghívtak a srácok, sok minden értelmet nyert számomra akkor, jó volt látni, milyen összetartó brigád alakult ki.

Edzőnket arról is megkérdeztük, összességében mennyire reális a bajnoki hetedik pozíció:

- Az első négybe kerülés semmiképpen nem volt realitás számunkra, az ötödik helytől kezdődött a bajnokság nekünk. Ha így nézem, akkor most a hétvégén az elődöntőt elveszítettük, a bronzmeccset viszont megnyertük. Összességében nincs bennem nagy hiányérzet, keményen végigdolgoztuk az évet, voltak kifejezetten jó periódusaink, szépen zártuk az alapszakaszt például. Pedig sok nehézség volt, az én betegségem sem a legjobb időszakban történt, de persze egyik csapat számára sem volt könnyű ez a szezon, így azt mondom, reális a helyezésünk.

Plézer János 2014-ben kezdett el edzősködni a Vasas utánpótlásában, az idény végén azonban távozik, így természetesen arra is kíváncsiak voltunk, mi volt számára a legfontosabb a vasasos évek alatt:

- Négy évet voltam a Vasas játékosa még jóval korábban, aztán hét éve, még mindig nagyon fiatalon kezdtem el az edzősködést a klubnál. Az biztos, hogy mostanra rengeteget tanultam, és ezért nagyon hálás vagyok minden játékosomnak. Persze, sok a szép emlék, nyertünk meccseket, kupákat, de ugyanígy fontos az is, hogy sokan be tudtak mutatkozni az OB I-ben a játékosaim közül. Az 1998-asok közül Bencz Rolfot, Dévai Kristófot, Fazekas Gergőt, vagy a felnőtt válogatott meghívót kapó Burián Gergőt mondhatnám, az 1999-esek közül Hajdu Attilát, Makszim Somát vagy Trombitás Tamást. Ott volt a 2000-esek között Péter Levente, aztán az egy évvel fiatalabbaknál Korom Dani és Pardi Bende. A legutóbbi időszakból pedig Magyar Bence vagy éppen Sipos Balázs. Meg kell, hogy mondjam, az is jó érzés, hogy a volt játékosaim közül a mai napig sokan ott ülnek a lelátón a meccseinken. Egy biztos, ezt a hét évet, minden örömével és bánatával együtt ma is újrakezdeném…
 

Persze azért a 2019-es Komjádi-kupa győzelemre külön is rákérdeztünk:

- Előtte volt egy komoly kudarca annak a csapatnak, ezért különösen nagy volt a belső motiváció, ami végül mindent elsöpört. Megmondom őszintén, nem biztos, hogy előzetesen elhittem volna, hogy meg tudjuk nyerni valaha is a Komjádi-kupát. Ha megnézzük, hogy az ellenfelek játékosai azóta hol játszanak, szerintem különösen értékes az a siker.

Plézer János végül a köszönet szavaival zárt:

- Hálás vagyok az egész Vasas családnak ezért a fontos időszakért, köszönöm a főnökeimnek, a kollégáimnak, és persze a játékosoknak még egyszer. Rengeteget kaptam a hét év alatt, és remélem, valamilyen nyomot én is tudtam hagyni a klubnál. Mindenkinek további sportsikereket kívánok!