A MAFC elleni bronzcsata harmadik mérkőzésére elfáradt a Vasas Akadémia addig nagyszerűen menetelő férfi együttese. Faragó Péter vezetőedző jövőre még az idén mutatott teljesítménynél is többet vár tanítványaitól.
Igazi playoff csapattá nőtte ki magát a Vasas Akadémia NBI/B-s férfi együttese, vonja le nem titkolt büszkeséggel az idény egyik fontos tanulságát Faragó Péter vezetőedző, aki szerint az utóbbi években a végelszámolásnál mindig sikerült mozgósítaniuk rejtett tartalékjaikat. Idén pedig különösen jól kezdték a párharcokat, s amíg a végső győzelemre megvolt az esélyük, addig extrateljesítményekre is képesek voltak. Igaz, már az alapszakasz végén is remekül helyezkedtek és az akkorra összesűrűsödött kötelező meccseket is egytől egyig hozták.
„Jól kezdtük az idényt, ami egyértelműen a hosszú és eredményes edzőtábornak, valamint az azt követő kemény edzéseknek volt köszönhető – kezdi értékelését a nyári alapozás fontosságának hangsúlyozásával Faragó Péter. – Ennek azért örültem különösen, mert a fiúk így direkt visszaigazolást kaptak az elvégzett munka eredményéről, saját maguk tapasztalhatták, hogy a befektetett energia nem veszett kárba. Ezt követte a koronavírus-járvány miatti leállás, amiből talpra állva, szerencsére egyáltalán nem estünk szét.”
A bronzmeccsen sokszor magasra csaptak az érzelmek. Képünkön Barócsi vitatja a bíró döntését
Az alapszakaszt követően a rájátszásra is tervszerűen felkészült a csapat, igaz ekkor már elsősorban taktikai és mentális finomhangolásokra volt szükség, amelynek sikerességéről ismét azonnali visszajelzést kaptak a Salgótarján elleni első párharcban. Akadémistáink a játék valamennyi elemében felülmúlták ellenfelüket, a továbbjutás egy percig sem forgott veszélyben. A két idegenbeli győzelem, amelyre szinte senki sem számított, önmagáért beszélt.
„Kialakítottunk egy nagyon jó szerkezetet, miközben a csapat is megtalálta a tökéletes összhangot – adja meg a siker titkát a vezetőedző. – Alacsonyabb rendszerben, négy kicsivel és egy magasemberrel álltunk fel, ami sokkal mozgékonyabbá tette az együttest. Ehhez új figurákat is kitaláltunk, amelyeket nagyon gyorsan elsajátítottak és elfogadtak a fiúk. Bevallom, még számomra is meglepő volt, milyen jól működött. Ehhez jött a fantasztikus playoff mentalitás. A következő Nyíregyháza elleni párharc első meccsén még hiányzott a srácokból a hit, miközben a jó felkészülés már bennük volt. A második találkozó lett a kulcsa annak, hogy végig nyitott maradhatott a széria. Olyan magabiztos, jó játékot hozott a csapat, amilyet még én sem láttam tőlük, bár arról eddig is meg voltam győződve, hogy ez a tudás ott van bennük. Ráadásul a Salgótarján elleni meccsekhez képest is tudtunk fejlődni. Igaz, ehhez olyan ellenfél kellett, mint amilyen a Nyíregyháza volt. Összességében, a rutin és a hazai pálya előnye döntött a javukra, méltó partnerei voltunk a későbbi bajnoknak.”
A MAFC elleni párharc harmadik meccsén Faragó Péter sem tudta felrázni elfáradt csapatát
A szakember szerint azonban játékosai csak addig tudták maradéktalanul hozni a playoff formájukat, amíg a végső győzelem is benne volt a pakliban. A MAFC ellen a harmadik helyért vívott párharcra láthatóan veszítettek a lendületükből. Ezen a három találkozón ráadásul Faragó Péter mindenkinek szeretett volna játéklehetőséget adni, tizenkét emberes teljes rotációval álltak fel a bronzmeccsre. A párharc azonban meglehetősen szerencsétlenül kezdődött, hiszen egy szinte megnyert meccset engedtek ki a kezükből. Az pedig különösen fájdalmas volt, hogy alig kilenc másodperc leforgása alatt öt pontot kapva veszítettek két ponttal.
„Nem csodálkoztam a vereségen, hiszen kicsit több mint három perccel a vége előtt még tizenkét ponttal vezettünk – fogalmaz kritikusan Faragó Péter. – Ebben a helyzetben ezt az előnyt növelni kellett volna, nem pedig hagyni teljesen elfogyni. A következő találkozón esélyt sem adtunk a MAFC-nak, szerintem ez az eredmény tükrözte a reális erőviszonyokat. A mindent eldöntő harmadik meccsre sajnos egy fáradt brigád vonult ki, a nagy-nagy akarás pedig görcsösségbe csapott át. Harcoltunk ahogy tudtunk, de ezen a napon ez kevés volt. Az ellenfelünk rutinos játékosai rendre kihozták a csapatukat a hullámvölgyekből. Amikor fel tudtam rázni őket, akkor három és fél perc alatt visszajöttünk egálra mínusz tizenötről, ami sajnos túl sokat kivett a csapatból. Igazából nem is tudom okolni őket ezért, annyira törvényszerűen történtek a dolgok. Úgy gondolom, az igazi bajnok idegenben is képes nyerni, s ennek a mi csoportunkban különösen nagy jelentősége volt. A gyűrű, a pálya, az utazások egy-egy esetben akár húsz-huszonöt pontot is jelenthettek.”
A számszerű eredményeknél azonban sokkal fontosabb, hogy az idény egészét tekintve valamennyi játékos, különösen a fiatalok, sokat fejlődtek. A sérülések és betegségek miatt korábbi kiegészítő emberek kerültek éles helyzetbe, akik az új szerepben is megállták helyüket. A MAFC elleni mérkőzés, különösen a harmadik, azonban egy nagyon fontos kérdést is felvet Faragó Péter számára. Vajon hogyan fogja tudni a jövőben motiválni tanítványait, vajon kiben, milyen rejtett tartalékok vannak még? Ahhoz ugyanis, hogy tovább tudjanak építkezni, s még a mostaninál is nagyobbat álmodni, nagyon erős akaratra és elszántságra van szükség, no és persze az oly sokszor emlegetett tűzre, amelynek folyamatosan lobognia kell.
„Nem kényelmesedhetünk bele a helyzetünkbe. A csapat magja már három-négy éve együtt van, ismerjük egymás minden gondolatát. Itt az ideje, valami nagyot összehoznunk. A bajnokság végeztével mindenki két hét szünetet kapott, hiszen az elemek nullára merültek, majd a szokásokhoz híven folytatjuk az edzéseket. Az igazi nagy munka augusztus másodikán indul az alapozással. Mindenképpen az a célom, hogy a régiekkel és a várható erősítésekkel együtt a következő idényben szintet lépjünk. Számomra nem igazán létezik más opció” – foglalja össze az új szezonra vonatkozó terveit Faragó Péter, aki bár játékosaihoz hasonlóan igencsak elfáradt az évvégére, fejben már az új kihívásokra készül.
Fotók: Vasas Attila