Az együttes a múlt heti országos döntőben éppen olyan ellenállhatatlanul játszott, mint az alapszakasz során, amelyet veretlenül nyert meg. A legjobb négy közé jutásért a Budapesti Honvédot győzte le 73-43-ra, az elődöntőben pedig a Soproni Sportiskolát 73-48-ra. Egész éves teljesítményükre végül a Zalakerámia ZTE KK/A ellen tették fel a koronát, a fináléban negyvennyolc pontos győzelmet arattak (108-60).  A nagy arányú sikerek egyértelműen mutatják, hogy a Lakosa Ákos és Kárpáti Dániel által irányított együttes szinte nyomasztó fölényben játszott az idei serdülőbajnokságban, ehhez már csak újabb adalék, hogy 27 meccsükből, 27-et nyertek, s még a koronavírus-járvány közepette sem hibáztak.

A zömében 2007-es születésű játékosok alkotta együttes már egy szakmailag megalapozott kiválasztás révén állt össze, amelybe a Novák Judit és Gyimesi János mesteredző által vezetett Áldás utcai általános iskolában működő bázisról érkező tehetségeket is tökéletesen beépítették. A kezdetektől fogva alapos képzési rendszerben vettek részt, amelynek a nemzetközi tornákon való indulás is a része volt. De mi adja ezen túl a csapat igazi erejét?

„A felsorolt tisztán szakmai okok mellett szerintem az is sokat számít, hogy a fiúk a pályán kívül is jól megértik egymást, igazi közösséget alkotnak – véli a csapat vezetőedzője, Lakosa Ákos, aki ezzel összefüggésben egy másik, fontos tényt is említ. – A srácok egyszerűen imádják a kosárlabdát és nem csak akkor, amikor ők játszanak. Szívesen nézik a nagyok meccseit, ráadásul azzal a szándékkal, hogy tanuljanak belőle. Amikor meghirdetünk egy-egy délelőtti egyéni képzést, szinte mindenki azonnal jelentkezik. Az ő esetükben néha már úgy érezzük, inkább vissza kell őket fogni, noszogatásra még nem volt példa. Két edzés között is, ha tehetik, inkább kint dobálnak és játszanak. A kosárlabda az életük, s ez így van jól.”

A várva vár pillanat: a bajnokcsapat tagjai örömmel vágják le a gyűrűről az őket megillető hálót

A szakember természetesen az eredményes kiválasztást és az egyénre szabott képzést, valamint a csapat taktikai felépítését tartja a jelenlegi sikerek zálogának, ám a fent említett kosárlabda iránti szeretetre a későbbiek során is nagy szüksége lehet majd a társaságnak. Amikor pályájuk során az első igazi nehézségekkel fognak találkozni, akkor éppen ez a rajongás segítheti majd át őket a kritikus pillanatokon. No és persze az a „sikerkezelési” technika, amelyet Pasaréten alkalmaznak a kiugróan jó csapattal kapcsolatban.

„A mi estünkben nem feltétlenül győzelmekben mérjük a sikereket – beszél a motiváció kényes kérdéséről Lakosa Ákos. – Én mindig azt kérem a fiúktól, hogy jó játékkal nyerjünk. Amikor ez nem jön össze, akkor kielemezzük a hibák okát, s ők azzal a szándékkal vágnak neki a következő meccsnek, hogy kijavítsák ezeket. Ebben a szellemiségben nincs helye az elkényelmesedésnek, s ezáltal a fejlődésben való megrekedésnek, esetleg visszafejlődésnek sem.”

Lakosa Ákos konkrét példát is említ, mégpedig a múlt heti országos döntőt, amelynek első két meccsén nem volt százszázalékosan elégedett tanítványai játékával. A harminc, illetve huszonöt pontos győzelem ellenére sem. De ezt mindannyian tökéletesen látták, s ennek az önkritikának volt köszönhető a ZTE elleni fináléban nyújtott, immáron kifogástalan teljesítmény. A szakember szerint ekkor már leginkább önmagukkal voltak harcban a játékosok, amely azért fontos, mert a későbbiek során is ez lehet a további fejlődésük egyik motorja.

A csapat egyik erőssége, hogy a fiúk a pályán kívül is jó közösséget alkotnak

„Mivel korosztályukból láthatóan az egész idény során kiemelkedtek, ezért a meccseken belül fogalmaztunk meg számukra egyéni és csapat célokat. Amíg jól meghatározott és éppen teljesíthető célok vannak előttük, addig a siker sem üt vissza. Az edzéseken pedig igyekszem folyamatosan megdicsérni őket, elismerni a munkájukat, hogy kedvük legyen a folytatáshoz” – beszél a siker kezelésének pasaréti módszeréről Lakosa Ákos, aki négy évvel ezelőtt játékosként szeretett volna a Vasas Akadémia NBI/B-s csapatához csatlakozni, ám végül utánpótlásedzőként lett a team tagja. A játékot ennek ellenére nem hagyta abba, és jelenleg a Nagykőrösi Sólymok KE-t erősíti, a sportággal szülővárosában, Kecskeméten megismerkedett szakember. Tanítványai legnagyobb örömére, akik a szigorúan követik edzőjük játékos-pályafutását. Lakosa a kétlaki helyzet miatt nagyon gyakran készül egyénileg a meccseire, amelynek tapasztalatait rendszeresen megosztja a srácokkal is, segítve ezzel az életkoruk szerinti egyik legnagyobb kihívás sikeres leküzdésében:

„Az elmúlt két esztendőben az önállóság kérdése volt az egyik legfontosabb, a nevelői, oktatói munkánk során. Fokozatosan áttértünk arra, hogy a szülők helyett, egyenesen velük kommunikáljunk, vagyis felelőssé tegyük őket az edzések, a meccsek, egyszóval a kosárlabda körüli valamennyi teendőjük iránt. Szerencsére ma már vannak pillanatok, amikor edző nélkül is pontosan tudják, mit kell csinálniuk. Ez egy fontos lépés ahhoz, hogy idővel érett, jó játékosokká váljanak. A másik nagy kihívás az eltérő biológiai érésből fakad, ami miatt pillanatok alatt felborulhatnak az addig megszokott erőviszonyok. A későn érőt, aki most átmenetileg háttérbe szorul, türelemre kell inteni és motiválni a munka folytatására, a korán érőt pedig abba az irányba terelni, hogy a fizikai előnyéből fakadó könnyebb megoldások helyett inkább a később is hasznosítható, technikailag megalapozottabb megoldásokat keresse.”

Mészáros Zalán, a Vasas Akadémia férfi szakosztályának igazgatója akasztja a győztesek nyakába az aranyérmet

Az együttes sikerében ugyanakkor annak is nagy része van, hogy nemcsak öt-hat játékos, de mindenki bármikor bevethető. Éppen ezért Lakosa Ákos nem is emel ki értékelésében egyetlen srácot sem, szerinte a tizenkettedik, vagy a tizenharmadik is pontosan annyit tett hozzá a bajnoki címhez, mint a kezdő ötös. Kollégája Kárpáti Dániel esetében azonban kivételt kell tennie, hiszen nélküle biztosan nem tartának ott, ahol.

„Dani óriási segítség a számomra, sok olyan meghatározó dolgot vesz észre, amit én például nem. Tökéletesen megbízom a véleményében, és a hozzáértésében, enélkül nem lenne ilyen sikeres az együttműködésünk. De egyébként is nagyon szeretek Pasaréten dolgozni, mert egy ilyen jól felépített szervezetben a munka is könnyebb. Szakmailag nagyon erős a vezetés, tisztán és világosan, jó előre meghatározott rövid- és hosszútávú célok szellemében tevékenykedünk. Magam is rengeteget tanulok, többek között Nagy Zoltántól, de még igencsak az út elején járok, számtalan dolgot kell elsajátítanom az edzői szakmáról. Örülök, hogy ezt épp az egyik legjobb helyen, a Vasas Akadémián tehetem” – összegzi saját, személyes terveit, Lakosa Ákos, aki az új szezonnak új csapattal vág neki, hiszen a bajnokok közül a 2007-esek Kárpáti Dániellel és Katona Róberttel, immáron a kadetek között folytatják karrierjüket. Remélhetőleg hasonlóan sikeresen.

Fotók:Bornyi Márton