A huszonötesztendős kosárlabdázó 28 pontot szerzett, kilenc lepattanót szedett és 37-es VAL-értékével a leghasznosabb játékosnak bizonyult. Pedig a Vasas Akadémia magas embere számára korántsem úgy alakult az idei szezon, mint ahogy azt eltervezte. November elején súlyosan megsérült az egyik edzésen, lábközépcsont törését műteni kellett.

„A másfél órás beavatkozásból, végül három és félórás lett, s akkor bizony megfordult a fejemben, mi lesz, ha idén már nem is játszhatom” – idézi fel a nehéz pillanatokat Andrássy Géza, akit orvosa azzal nyugtatott meg, hogy március közepe táján visszatérhet a pályára. A kezdeti kötelező kényszerpihenőt követően így nem is lebegett más cél előtte, minthogy megfelelő állapotban legyen a várva várt pillanatra. Lustálkodásról tehát szó sem lehetett, amit a pályán kívül edzésmunkát elvégezhetett, azt el is végezte. Utóbbiban a csapat erőnléti edzője, Ujhelyi Gyula volt a legnagyobb segítségére, aki nemcsak a klasszikus feladatsorok összeállításával, de speciális étrend kidolgozásával is hozzájárult a gyors felépüléshez. Mindeközben Géza lelkiismeretesen résztvett a rehabilitációs- és gyógytorna programban is, mindent megtéve azért, hogy legalább a rájátszásban a csapat rendelkezésére állhasson.

Andrássy (15-ös) fokozatosan tért vissza a Nyíregyháza elleni párharc során

„A sérülés súlyossága ellenére úgy érzem, hogy jó fizikai állapotban tudtam visszatérni, igaz, arra is nagyon figyeltünk, hogy minden fokozatosan és tökéletesen megtervezetten történjen – mondja Andrássy Géza, aki nem tagadja, hogy a lehető leggyorsabban pörgette volna az idő kerekét, nagy önfegyelemre volt szüksége ahhoz, nehogy egyetlen szükséges lépcsőfokot is átugorjon, s ezzel veszélyeztesse a gyógyulás folyamatát. – Sokszor persze idegeskedtem, hogy még mindig nem játszhatom, főleg, a végjáték közeledtekor. A Salgótarján ellen akár játszhattam is volna, de edzőnkkel Faragó Petivel megállapodtunk, hogy inkább a Nyíregyháza ellen időzítjük a visszatérést. Nem mondom, hogy nem volt bennem némi félsz a várható teljesítményemmel kapcsolatban, ám az edzéseken meccstempóhoz közeli ritmusban gyakorlunk, ami nagyban megkönnyítette a helyzetemet. No és persze a csapattársakról se feledkezzünk meg, ők is sokat segítettek.”

A vezetőedző terveihez hűen, az elődöntő első találkozóján lépett ismét pályára Andrássy Géza, igaz csupán három percre. A másodikon azonban már öt, a harmadikon pedig tizenhárom percet töltött pályán. Az utolsó kettőn már kezdő volt, s előbb tíz, majd huszonnyolc pontjával segítette csapatát. A koronát a szombat esti ötödik mérkőzéssel tette fel visszatérésére, s csupán amiatt bánkódhat, hogy ez nem párosult győzelemmel:

„Nagyon szerettem volna a döntőbe jutni. Tudtam, hogy Tóth Gergely amíg bírni fogja keményen jön majd rám, ezért a támadásban és a védekezésben egyaránt határozottan kell fellépni ellene. Sok elzárást és leválást csináltam, szerencsére ezeket nem tudta mindig lekövetni, és így néhány könnyű kosarat is szerezhettem. Eközben Moravcsik Áron is nagyon jól támadta a belső területeket, ami nagyban közrejátszott abban, hogy sok lehetőséghez jutottam.  Vele gyakran már egy tekintetből is megértjük egymást. Ez így volt most is, a jó teljesítményemben tehát neki is nagy szerepe van, ahogy a többieknek is. Tudtam, hogy el fogok fáradni a végére, de egy ilyen fontos meccsen nem lehet az erővel takarékoskodni. Azt hiszem mindenki kihozta magából a maximumot.”

Andrássy Géza (15) és Tóth Gergely (8) párharcából Nyíregyházán többnyire akadémistánk került ki győztesen

Pedig a párharc előtt nem sokan bíztak abban, hogy a Vasas Akadémia öt meccsre kényszeríti az idei esztendőnek egyértelműen a győzelem reményében nekivágó Nyíregyháziakat. Az első osztályú légiósokkal és rendkívül jó hazai játékosokkal felálló együttes pedig az elődöntőben, éppen ellenünk tette meg efelé a legnagyobb lépést, a döntő párharc már kevesebb izgalmat ígér. Andrássy Géza szerint ezért azért is van így, mert akadémistáink a rájátszásra mindenkinél jobban fel tudták szívni magukat és bárki ellen képesek lettek meglepetést okozni. Ebben pedig a nyíregyháziak is egyetértettek, amit a szombati találkozót követő ünneplés és az abból sugárzó látható megkönnyebbülés bizonyított a legjobban.

„Mindenkinek azt mondtam, öt meccses párharc lesz és csak apróságok döntenek majd. Szombaton a nyíregyháziak a hazai pálya előnyét is tökéletesen kihasználták, így hiába tettük ki a szívünket, azok az apróságok végül az ő javukra döntöttek. De ez most már a múlt, s csak annyiban számít, hogy nekem és a csapatnak is kellő önbizalmat adhat a folytatásra. Alig várom a MAFC elleni bronzmeccset. Ha már döntőbe nem jutottunk, legalább az az érem legyen meg! Még akkor is, ha ismét nagyon kemény párharcra számítok, hiszen hozzánk hasonlóan képesek fizikálisan is jól játszani, kintről és bentről egyaránt eredményesen támadni” – összegzi az utolsó mérkőzésekkel szembeni elvárásait Andrássy Géza, aki azon a poszton teszi majd a dolgát, amelyen az edző számít rá. Szerinte ugyanis a mai kosárlabdában már egyre inkább összemosódnak a feladatok, magas és alacsony játékosok maradnak csupán, ám végül nekik is a pálya valamennyi területén helyt kell állniuk. A 202 centiméteres Andrássy is négyből négy hárompontost értékesített Nyíregyházán, tehát egyáltalán nem ijedt meg attól, hogy a palánktól távolabbról is eredményes legyen. S ez így lesz a MAFC elleni folytatásban is.

Fotók: Bornyi Márton