Gondolta volna, hogy végül a hatodik helyen végez új csapatával?

Igazából nem voltak nagy elvárásaim, különösen azért nem, mert a Vasas Akadémia együttese a bajnokság legfiatalabb csapata. Hiába láttam már játszani őket, emberileg nem ismertem a játékosokat, nem tudhattam, mire számíthatok. Éppen ezért hatalmas kihívás volt a számomra, amelynek nagy örömmel vágtam neki. A célom az volt, hogy a bejussunk a legjobb nyolc közé. Amikor pedig ott voltunk, természetesen nem álltunk meg, hanem mentünk tovább. A playoff azért volt fontos, hogy jobb csapatok ellen játszhassunk és fejlődhessünk. Ha veled egyszintű vagy gyengébb ellenfeleid vannak, akkor jó érzés nyerni, de nem tanulsz túl sokat.

Hogyan kell értékelnünk ezt a hatodik helyezést?

A Vasas Akadémia női kosárlabdázói által eddig elért egyik legjobb, aminek örülni kell. Számomra azonban az is fontos, hogy milyen körülmények között, milyen csapattal értük ezt el. Ebből a szempontból pedig bravúrként is értékelhetjük. Nem térnék most ki a sok sérülésre, a koronavírus-járványra, hiszen erről már sokat beszéltünk, inkább a csapat fiatalságát hangsúlyoznám. És azt a kivételesen jó szellemiséget, amelyről az egész bajnokság alatt tanúbizonyságot tettünk. A nehézségek ellenére végig megőriztük a figyelmünket és a céljaink elérésébe vetett hitet. Mert bármennyire is nem az eredmény számít a mi esetünkben, azért célokat is ki kell tűzni egy csapat elé. Mentálisan és pszichológiailag is fontos, hogy tudják miért dolgoznak. Hosszútávon persze a fejlődésért, de ez a mindennapokban elég nehezen értelmezhető meghatározás.

Milos Pavlovic magyarázatai mindig értő fülekre találtak

Ezt a fejlődést idén sok minden akadályozta.

Nyugodtan kijelenthetem, ez egy őrült bajnokság volt. A heti két meccs miatt alig maradt idő gyakorlásra, amelyre pedig a mi fiatal játékosainknak óriási szükségük van. Ennek ellenére úgy érzem, hogy mind egyénileg, mind pedig a csapat szemszögéből sikerült fejlődnünk. Technikailag, mentálisan és taktikailag egyaránt. Ezt leginkább a Pécs elleni párharc mutatta.

Az edző szemszögéből mennyire volt könnyű dolgozni ezzel a játékosállománnyal?

Sohasem könnyű csapattal dolgozni, az első évben pedig különösen nem. A gárda jóideje együtt volt már, megszokták az elődöm, Földi Attila módszereit. Én pedig új szabályokkal, új gondolkodásmóddal érkeztem. A sikerhez biztosan nagyban hozzájárult, hogy nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Ebbe én is beletettem a magam részét, de a játékosok is. Sokat beszélgettünk együtt és külön-külön is, én kíváncsi voltam rájuk, ők pedig hajlandóak voltak őszintén megnyílni felém. Kialakult egy bizalmi állapot, amely nélkül nem lehetett volna eredményesen dolgozni. Egyetlen vita vagy probléma sem akadályozta a munkánkat a csapaton belül, ami azért elég ritka. Ez egy olyan jó alap, amelyre biztosan építkezhettünk és építhetünk majd a jövőben is.

Volt-e kulcsfontosságú meccs a bajnokságban?

A Cegléd elleni, hiszen tudtuk, jobbak nálunk, tehát ez volt az első igazi nagy kihívás. Profi csapat, profi körülményekkel, jó külföldi kosárlabdázókkal. Ráadásul egy Szekszárdtól elszenvedett súlyos vereség után mentünk hozzájuk. Ennek ellenére nagyon jó játékkal nyertünk. Ez a lányok számára egy tökéletes visszaigazolás volt arra, jó úton járunk. Ekkor már két hónapja dolgoztunk együtt és a győzelem hatására könnyebben megértették mit várok el tőlük. Vártam ezt a pillanatot és nagyon nagy szerencse, hogy viszonylag korán érkezett el. Persze gyakorlatilag is fontos volt a Cegléd legyőzése, hiszen ennek köszönhetően juthattunk be a legjobb nyolc közé.

A csapategységen túl, a küzdenitudás is névjegye volt idén a pasaréti együttesnek

Mi volt az együttes erőssége a bajnokság során?

Egyértelműen a csapategység, amely a lányok között meglévő nagyon jó emberi kapcsolaton alapul. Együtt voltak jóban rosszban, a kritikus helyzetekben egymást biztatták és támogatták. Erre nagyon jó bizonyíték Brianna Fraser, aki már a második évet töltötte Pasaréten, pedig a külföldi játékosok gyakran nehezen találják fel magukat egy kulturálisan és mentalitásban teljesen ismeretlen közegben. Nála ezt egyetlen pillanatra sem tapasztaltam. Meg is lepődtem az érkezésemkor, hogy tökéletesen beilleszkedett, mintha mindig is a Vasas család tagja lett volna. Ez a csapategység ráadásul úgy alakult ki, hogy a járvány miatt nem vehettünk részt felkészülési tornákon, csapatépítő eseményeken.

A játékosok sokra értékelték a személyes beszélgetéseket, amelyeket velük folytatott.

Én hiszek abban, hogy a személyes jó kapcsolat mindennek az alapja. Ragaszkodom a nyílt és őszinte kommunikációhoz. Fiatal játékosokról van szó, akiket nem lehet úgy nevelni, hogy utasításokat osztogatunk nekik. Érteniük kell, amit csinálnak. Ez rám ugyan több feladatot ró, ám a közös munkát végül megkönnyíti.

Melyik volt a bajnokság legjobb meccse?

Nehéz egyet kiemelni, de talán a Csata elleni győzelem az alapszakaszban. Akkor egy olyan következetességet mutattunk meg, amelyet a szezon közben csak ritkán és rövidebb időre. Az egész találkozón nagyon jól játszottunk, a hosszabbításban pedig váratlan érettségről tettünk tanúbizonyságot. Igen talán ez volt a legjobb.

És a legrosszabb?

Azt is ellenük vívtuk, mégpedig a Ludovika Akadémián. Talán a tévéközvetítés miatt túl nagy teher volt a lányok vállán, a Csata ellen pedig mindig nagy derbiket vívtunk. Mindössze negyvenkét pontot dobtunk, amire nem lehetünk büszkék.

Bach Boglárka sokszor vitte hátán a csapatot, edzője szerint azonban ennél is több van a csapatkapitányban

Értékelné egyenként is a játékosok teljesítményét?

Igen, de ebben az esetben se feledkezzünk meg a csapatról, hiszen Brianna, akivel maximálisan elégedett vagyok, mert hozta a tőle elvárható színvonalat, kizárólag a többiek segítségével nyújthatott extra teljesítményt. Összességében egyébként is elmondható, hogy amikor valaki kiesett a csapatból, vagy rossz napja volt, akkor valaki mindig a helyébe lépett. Papp Klaudia is tökéletesen megoldotta az irányító szerepkörét, amikor pedig a sérülését követően visszatért, azt olyan határozottan és erősen tette, hogy még én is meglepődtem. Nagyszerű példát mutatott a többieknek.

Budácsik Dorottya is a Pécs ellen játszott újra és nem is akárhogyan.

Ez így van, vele a mérkőzés előtt meg is beszéltük, hogy kezdő lesz, de tíz percnél többet nem játszhat. Belső pozícióban nagy volt a kockázat, ám nem volt más választásunk, végül pályán kellett maradnia. Nagyon féltem, hogy baj lesz, ezért végig különösen figyeltem rá, de szerencsére nem történt semmi és tökéletesen megoldotta a feladatát. A felelősség ilyenkor mindig az enyém és általában a játékosok hosszútávú érdekeit tartom szem előtt, úgyhogy emiatt én is nehéz pillanatokat éltem meg.

A csapatkapitány Bach Boglárka, sok meccsen vitte hátán az együttest.

Ez így igaz, sokszor a csapat szíve volt, mégis úgy érzem, hogy benne még ennél is több van. Az önbizalmát kell fejleszteni, hogy a lehetőségeket kihozza magából. Tóth Orsolyáról is azt kell mondanom, hogy nagyon sokat fejlődött és még sokkal messzebb juthat. Nagyon sokat tett hozzá a védelemhez, de támadásban több önbizalmat kell szereznie ahhoz, hogy ponterősebbé válhasson. Ha ugyanolyan keményen és jól dolgozik, mint eddig, jövőre már meghatározó ember lehet. Nem véletlenül kapott behívót a felnőtt válogatottba, amire nagyon büszkék vagyunk.

Madár Eszter és Kata szerepe változott a legtöbbet az idény során.

Mindkettőjükkel inkább hátvédként számoltam volna az idény elején, ám Radócz Fanni és Sara Heljic sérülése miatt végül a belső pozíciókban lett rájuk szükség. Különösen Eszterre, aki ugyan még nagyon fiatal, de már most ösztönösen érti a játékot és nagyon okos. Kati gyorsabb nála és jobban dob, végül azonban mindkettőjüknél hiányzott néhány kiló ahhoz, hogy a palánk közelében eredményesebbek lehessenek. Nagyon nagy lépést tettek a fejlődés útján, de a jövőben még többet és még intenzívebben kell dolgozniuk.

Nagyszerű évet zárt a csapat

Szerencsés Tamara a védekezésben hívta fel magára a figyelmet.

A csapat talán legjobb védője, akinek őrülten jó a munkamorálja. Nagyon önkritikus önmagával szemben, ami néha vissza is fogja, mert túl nagy jelentőséget tulajdonít egy hibának. Ez a szemlélet ugyan jó, hiszen segíti a fejlődést ám nem szabad engedni, hogy elhatalmasodjon rajta. A hiba a játék része, a helyén kell kezelni. Az én feladatom, hogy nála jó mederben tartsam ezeket a dolgokat.

Mit lehet elmondani a legfiatalabbakról?

Számukra most még magas az NBI/A színvonala, ezért ők nagyon nehéz helyzetben vannak. Minden nap eljönnek az edzésre, a tőlük telhető legjobbat adják, a meccsen azonban még keveset játszanak. Ennek ellenére még soha, egyikükkel sem találkoztam úgy, hogy motiválatlanok lettek volna. A gyakorlásokon keményen dolgoznak, ami a fejlődésük szempontjából létkérdés. Az akadémiai rendszer szerencsére más bajnokságokban biztosítja számukra a játéklehetőséget, amellyel az élvonalra készülhetnek.

Mit tanult az idei évben személy szerint, mint edző?

Korábban is dolgoztam már fiatalokkal, de most még több tapasztalatot szereztem azzal kapcsolatban, hogyan kell kezelni őket, motiválni, fenntartani a figyelmüket. A legnagyobb tanulság azonban az, hogy a közös munka alapja csakis a türelem lehet, csupa nagy betűvel.

Nem bánta meg, hogy tavaly nyáron Pasarétre igazolt?

Általában semmit sem szoktam megbánni. Ezt a döntésemet pedig miért is bánnám? Nagyszerű évet zártunk én pedig nagyon jól érzem magam a Vasas családban.

Fotók: Vasas Attila