Jug Dubrovnik (horvát) – TEVA-VasasPlaket 11–11 (4–2, 4–4, 1–2, 2–3)
Dubrovnik
Vezette: Borrell (spanyol), Sztavridisz (görög)
Dubrovnik: Vican - Vranjes 1, S. Sukno 2, Drobac, Dobud 2, Boskovic 3, Jokovic 2. Cs: Buslje 1, Seman, Obradovic, Ivankovic, Sutalo.
Edző: Etis Fatovic
Vasas: Nagy V. - Varga Dániel 3, Varga Dénes 3, Hosnyánszky 1, Kis G. 3, Decker Á., Létay. Cs: Takács B., Kovács R. 1, Katonás, Vörös, Hőna.
Edző: Földi László
Gól – emberelőnyből: 11/7, ill. 9/3
Gól – ötméteresből: 1/1, ill. –
Kipontozódott: Decker Á. (23. p.), Buslje (30. p.)
Cserével végleg kiállítva: Obradovic (21. p.), Katonás (21. p.)
Sárga lap: Etis Fatovic (22. p.)
Nagy volt a fogadkozás piros-kék részről a záró csoportmeccs előtt, és ez teljesen érthető, hiszen egy utolsó utáni esélyt kaptunk a sorstól (illetve a Kotortól). Extra motivációként (és meglepetésként), a mérkőzésre érkező csapatunkat barátnők, feleségek, barátok és rokonok várták az uszoda előtt. Persze, azt már a korábbi évek tapasztalatai miatt is tudtuk, hogy Dubrovnikban győzni szinte lehetetlen, Varga Dánielék formája az utóbbi hetekben mégis optimizmussal töltött el mindenkit.
Végül ebben nem is kellett csalódni, a horvát kikötővárosban mindent kihoztak magukból a fiúk, fájó, hogy ez csak egy döntetlent ért. Ami jelen esetben egyenértékű volt a vereséggel…
Az első negyed sűrű gólváltásokat hozott, a Jug pillanatok alatt elhúzott kettővel, majd Varga Dumi és Hosnyánszky ugyanilyen gyorsan egalizáltak, két távoli bombából. A következő dupla aztán ismét az ellenfélé volt, így a mi szemszögünkből 2-4-ről várhattuk a folytatást.
Amelyben ugyanígy potyogtak a gólok, a közönség élvezte, amit látott, főleg a hazaiak, hiszen Boskovic vezetésével többször is háromra nőtt az előnyük. A félidő előtt azért a TEVA-VasasPlaket is megmutatta oroszlánkörmeit, Varga Dániel például az egész medence végigúszása után talált be, és hozta fel a mieinket 7-6-ra. Csakhogy maradt még annyi idő, hogy visszaálljon a „szokásos” kétgólos differencia, aminek a nagyszünetben nem annyira örültünk.
A harmadik negyedre megszilárdultak a védelmek, és Nagy Viktor is hatalmas bravúrokat mutatott be nálunk. Már amikor lehetősége volt erre, hiszen nemhogy gól, lövőhelyzet is alig akadt.
Aztán ismét mi kavartuk fel az állóvizet, olyannyira, hogy a negyed utolsó támadásánál, ha a kapufáról befelé pattan a labda, akár egyenlíthettünk is volna… A feltételes mód azonban árulkodik arról, hogy nem így lett, még mindig 9-8-ra ment a Jug.
A hajrá izgalmasnak ígérkezett, és újra kiderült, hogy a délszláv vízilabdát játszó csapatok játékosainak nincsenek idegeik, a horvátok a legkiélezettebb pillanatokban is könnyed megoldásokkal vették be előnyből a kapunkat, így négy perccel a vége előtt elúszni látszott minden.
Csakhogy, ami ezután következett, az a „vízirobotokat” is meglephette. A TEVA-VasasPlaket valahonnan ismét erőre kapott, és pillanatok alatt 10-10-re hoztuk fel magunkat.
Korántsem volt tehát még vége, a játékvezetők azonban jó ütemben adtak meg egy előnyt ellenfelünknek, aminél nem volt esélyünk…
Tény, hogy ezután mi is kaptunk egy hasonlót (kettős előny pár másodpercig), de ezzel nem éltünk, így Varga Dénes a végén már „csak” döntetlenre tudott menteni. Ez pedig, ahogy már említettük, nem sokat ért ebben a helyzetben.
Az elmúlt évek tükrében fájó ilyen korán búcsúzni a legrangosabb európai kupától, ezt a meccset viszont nem kell szégyellnünk. Nem úgy, mint egy bizonyos athénit...
