Klubelnökünk, Markovits László a Nemzeti Sportnak adott interjút a 110. Vasas-születésnap kapcsán, melyben beszélt többek között a Guardiola-videó hátteréről, a klub értékeiről, eddigi elnöki évei legnagyobb kihívásairól, és arról is, hogy milyen identitású klub napjainkban a Vasas SC.
– Hogyan készültek a száztizedik évfordulóra?
– Volt A- és B-tervünk is, de reálisan értékelve a járványhelyzetet már hónapokkal ezelőtt eldöntöttük, hogy elsősorban online térben fogunk ünnepelni. Többek között ennek jegyében fújtak el virtuálisan száztíz gyertyát a Vasas-család tagjai, és kaptunk születésnapi üzenetet Pep Guardiolától is. Persze akad kézzelfogható ajándék, hiszen szakosztályainknak és kiemelt partnereinknek egyedi, erre az alkalomra készített Vasas 110-es tortákkal kedveskedtünk.
– Hogyhogy ilyen jóban van Guardiolával?
– Úgy indult a történet, hogy szerettük volna, ha egy igazi világsztár is köszönti a Vasas-családot. Guardiolára gondoltunk először, ő igazán hiteles abból a szempontból is, hogy játékosként a klubhűség mintaképe volt Barcelonában, ráadásul Kubala László személye is közös pont a Vasas és a Barcelona történetében. A kapocs Manuel Estiarte, az olimpiai bajnok vízilabdázó, aki a CN Barcelonával akkor nyert BEK-et, amikor édesapám volt a csapat edzője. Manuel hosszú évek óta Guardiola jobbkeze, együtt dolgoznak a Manchester Citynél is. Nagyon készséges volt, amikor megkerestem az ötlettel, néhány nap múlva pedig már meg is érkezett a katalán sztáredző személyes üzenete. Sőt, Manuel küldött egy kis videót is, amelyben nagyon kedvesen beszél a Vasasról, Kubaláról, édesapámról, akitől sokat tanult, és Faragó Tamásról, aki a példaképe volt. Számomra megható a gesztus, mert a szoros emberi kapcsolatok is jellemzik a sportot. A Vasas pedig a múltja révén még mindig jelentős tényező a világ sportjában.
– Hogyan lett a Vasas elnöke annak idején?
– Kétezerkettőben többek közt az akkori ügyvezető elnök, Gyalog András bátorítására vágtam bele, konkrét sportvezetői tapasztalat nélkül. Elsősorban a vasasos sportolói múltam és a családi hátterem adhatott alapot arra, hogy jelöljenek, és bizalmat kapjak. Azt viszont sem én, sem más nem gondolta volna akkor, hogy 2021-ben már az ötödik elnöki ciklusomra fogok készülni.
– Mennyiben más vezetni a klubot most, mint húsz évvel ezelőtt?
– A Vasas-családra jellemző alapvető értékek, a csapatmunka, a közösség ereje vagy a hagyományok tisztelete változatlan. A csaknem két évtized alatt viszont rengeteget változott a magyar sport helyzete és finanszírozása. Az elnökségem első felében állami források nélkül kellett boldogulnunk, kizárólag a saját menedzselésünkre és önzetlen partnereinkre támaszkodva próbáltunk eredményeket felmutatni. Az utóbbi tíz év fő kihívása pedig az volt, hogy a sportba áramló, sohasem tapasztalt mértékű forrásokat minél hatékonyabban használjuk fel. A maga nemében mindkét időszakban nagy kihívás a versenyképesség fenntartása.
– Mi volt elnöksége legnehezebb feladata?
– Ami a legjobban frusztrált és a legtöbb keserűséget okozta, az a felnőttlabdarúgás megmentéséért vívott vissza-visszatérő küzdelem volt, az a rengeteg tárgyalás, amelyet tulajdonosjelöltekkel – vagy éppen áljelöltekkel – kellett lefolytatnunk. Szerencsére ez már történelem, a Vasas labdarúgása hosszabb ideje nagyon jó kezekben van. Nekünk pedig a munkatársaimmal közösen összességében sokkal több a szép emlékünk. Említhetném a létesítményeink folyamatos modernizálását, csapat- és egyéni sportolóink kiemelkedő eredményeit, a közös ünnepléseket a szurkolókkal, az összetartó közösséget, a kiváló szakembereket, akik a klubnál sportoló háromezer fiatallal foglalkoznak, vagy akár azt is, hogy rengetegen büszkék arra, hogy Vasas-függők.
– Ha már a létesítményfejlesztéseket említette, talán ezen a területen a legszembetűnőbb a Vasas eredményessége.
– Korán ébredtünk, már 2004-ben saját vagyonkezelésünkbe vettük a sportingatlanjainkat. Akkoriban még egyáltalán nem volt kiemelt helyzetben a sport, nem voltak csillogó-villogó létesítmények, sőt, még az igény sem volt meg iránta. Mi mégis megpróbáltunk partnerek bevonásával modern feltételeket teremteni, így újult meg elsőként a Pasaréti úti és a Folyondár utcai sporttelepünk. A kétezertízes évek óta pedig immár a hathatós állami segítséggel tudtuk folytatni a munkát és emelni a tétet, ennek köszönhetően a Fáy utcában már új stadionunk és kézilabdacsarnokunk is van. A tervezés most is folyamatosan zajlik, a következő elnöki ciklusban is szeretnénk folytatni a létesítményfejlesztési programunkat, prioritásként kezelve az edzőfelületek bővítését.
– Melyek a további fontos feladataik?
– Az alapfeladatunk változatlanul az, hogy magas szinten működtessük klubon belül a gyermek- és utánpótlássportot. Ami pedig a versenysportot illeti, az egyéni sportágak kapcsán már a 2024-es párizsi olimpia van a középpontban, a csapatsportágakban pedig esély nyílt egy sikeresebb időszakra, hiszen a kézilabda kivételével már valamennyi együttesünkhöz sikerült megnyernünk tulajdonost vagy üzemeltetőpartnereket.
– Hogyan látja a Vasas helyét a magyar sportéletben?
– Talán nem vagyok elfogult, ha azt mondom, a magyar sportnak nagy szüksége van egy erős Vasasra, ahogyan a többi nagy hagyományú fővárosi és vidéki egyesületre is.
– Mondhatjuk, hogy a száztíz év alatt a Vasas munkásklubból polgári egyesületté vált?
– A Vasas Sport Clubot 1911-ben vas- és fémmunkások alapították, a munkásmúlt tehát tény, ezt nincs is miért letagadnunk, sőt tiszteljük az alapítókat és azokat a munkásokat, akik évtizedeken át sokat tettek a klubért, egyúttal a bázisát jelentették. A hosszú évtizedek során azonban nagyot változott a világ, ma már a társadalom jóval szélesebb rétege alkotja a Vasas-családot, ez így is van rendjén
(Az interjú a Nemzeti Sport március 17-i számában jelent meg)
