A Vasas Körmöczy Teniszakadémiáról többnyire a sikeres versenyzők kapcsán esik szó, pedig a hétköznap délutánokat jellemző „nagyüzem” valójában a csoportos tanfolyami edzéseket látogatókról szól. Ezek a hat-tizennégyéves gyerekek alkotják a teniszszakosztály bázisát, és annak a piramisnak az alját, amelyből a csúcson akár sikeres teniszezők is lehetnek. Fonó László felügyeli annak a négy edzőnek a munkáját, akik a közel kilencven fiatallal foglalkoznak a Folyondár utcai teniszpályákon délután három és hatóra között. A korábbi profi játékos pontosan tudja, mennyire fontos az alapok helyes letétele, ezért munkatársként is olyan szakembereket választottak ki a szakosztály vezetőjével, Bocskay Józseffel közösen, akiknél biztos kezekben tudhatják a Vasast választó gyerekeket.

A legkisebbek, vagyis a piros pályán a sportág alapjaival ismerkedők Szalma Edvárddal teszik meg az első lépéseket, aki vajdasági magyarként Szeles Mónikát csodálva került egészen pici korában a tenisz bűvöletébe. Még akkor is, ha csupán három hetes volt, amikor a délvidéki háború kirobbanása miatt Szegedre költöztek, ahol öt évvel később, a Gellért SE-nél vett először ütőt a kezébe. Edzőként munkájának pedagógia és pszichológiai része érdekli leginkább, így a Folyondár utcában nála játszók esetében is a nevelő munkát tartja a legfontosabbnak.

Szalma Edvárd fontosnak tartja, hogy tanítványai  egymás sikerének is tudjanak örülni

„Amit leginkább figyelek az a gyermekek önmagukhoz való viszonya, amely az otthonról hozott szülői mintákra épül – vezet be a legkisebbek oktatásának első lépéseibe Szalma Edvárd, miközben széles mosollyal, boldogan készülnek tanítványai az edzésre. – Ezt a teniszpályán leginkább a koncentráció hiányában tudom nyomon követni, nem tudják ugyanis a figyelmüket elég hosszan fenntartani, pedig erre még a legjátékosabb gyakorlatok végrahajtásánál is szükség van. Modern világban élünk, néha túl sok ingert kapnak a gyerekek, ami már egészen pici korban bizonyos fokú kiégéshez vezethet, miközben néhányuknál a túl korai önállósodás jelent problémát. Ha ezeket a jeleket látom náluk, akkor öt-tíz perces beszélgetések során próbálom kollektívan fejleszteni őket. Amikor kialakul egy jó kis csoport, annak egységét azonnal fel tudja borítani, ha olyan társ érkezik, akit nehéz fegyelmezni. Ilyenkor az ő beilleszkedést kell a lehető leggyorsabban megoldanom. Nagyon fontosnak érzem az együttműködés készségének kialakítását, amelyből nemcsak a klub tud hosszútávon profitálni, de a gyermek is egész későbbi élete során.”

Szalma Edvárd szerint manapság egyre kevésbé tudunk a másik sikerének örülni, ezért tanítványait lépésről lépésre vezeti rá a közösség erejére, amely az egyén fejlődését is erősíti, gyorsítja. És ebben az edzőn és a játékoson kívül természetesen a szülőnek is óriási szerepe van, hiszen a győzelem alapfeltétele, hogy az ő nyerő hármasuk valamennyi tagja ismerje és magáénak vallja a közösen meghatározott célokat és az oda vezető utat, amely egy folyamatos és kemény munkát jelent a mindennapokban. A fiatal szakember szerint a szülő ismeri legjobban gyermekét, s ennek a tudásnak az átadásával képes hatékonyan felvértezni az edzőt, aki nem ijed meg a hibáktól, hanem a fejlődés fontos és elengedhetetlen részének tartja azt.

A szomszédos pályán már sokkal pontosabban ütik a gyerekek a labdát, hiszen a békéscsabai Gera Zsombor keze alatt a narancs és zöld pályán ügyeskedő, nyolc-tizenhárom évesek mutatják be a tanultakat. A kisgyermekként számos sportágat kipróbáló, majd nyolcévesen édesanyja példáját követve a tenisznél kikötő edző tizenhét éves koráig versenyzett saját régiójában, Békés megyében, ahol addig sorra nyerte a tornákat. A kamaszként megélt kudarcokat azonban nem tudta sikeresen feldolgozni, amelynek miértjére maga is edzőként jött csak rá.

Gera Zsombor saját versenyzői tapasztalatai alapján vezeti rá tanítványait a kudarc kezelésének hatásos útjára

„Azt hiszem a legtöbbet akkor tanultam a teniszről és saját magamról is, amikor az Egyesült Államokban töltöttem több nyarat, előbb szparing partnerként, később pedig egy neves pennsylvaniai tenisztábor edzőjeként – emlékszik vissza Gera Zsombor tengerentúli kalandjára, amelynek tapasztalatai máig meghatározzák munkájában. − Ott szembesültem a saját játékosként elkövetett hibáimra is, amelyeket ettől kezdve magam kezdtem javítgatni. Egyébként valóban a sokak által hangoztatott pozitív hozzáállás az, ami leginkább meghatározó volt az államokban, s amit az általam oktatott gyerekek esetében is mindig szem előtt tartok. A teniszpályán ebben a korban a kudarc elviselése az egyik legnehezebb dolog, ami kamaszként nekem sem igazán sikerült. Ma már tudom, hogy egyszerűen meg kell élni, át kell élni, és utána kezelni a helyzetet. Ezekben az esetekben átmegyek pszichológussá és alaposan megbeszéljük a dolgokat. Most még nem annyira fontos az okok megtalálása, a megnyugtatáson sokkal nagyobb hangsúly van. Ha megtanulják, hogy természetes dolog veszíteni, hozzátartozik a játékhoz, akkor később sokkal könnyebb dolguk lesz.”

A nehéz helyzetek kezeléséhez a Folyondár utcában az általános jó hangulat is hozzájárul, Gera Zsombor szerint tanítványai nemcsak egyszerűen élvezik a teniszt, de szinte megőrülnek a játékért. Nem is kell őket noszogatnia a feladatok végrehajtására, ahogy a Folyondár utcai csapat erősítésére februárban érkezett Helmes Péternek sem, aki tíz évesen a Bókay kerti sportcentrumban szervezett nyári táborban szeretett bele a játékba. Legnagyobb szerencséjére egy kiváló szakemberhez Fagyas Katalinhoz került, aki azonnal felfigyelt az ügyességére, s ezzel el is indította egy úton, amelyen U16-os csapatbajnoki, valamint korosztályos és felnőtt Budapest-bajnoki győzelmek vártak a fiatalemberre.

Helmes Péter szerint a jó hangulat fontos, de nem mehet a komoly munka rovására

„Olyannyira az életem része lett a tenisz, hogy nem tudtam nélküle elképzelni az életemet és az évek során összeszedett tudást is szerettem volna továbbadni – vall edzői indíttatásáról Helmes Péter, aki a Körmöczy Teniszakadémián a narancs és a zöld pályán oktat, de a versenyzőknél is szívesen besegít Fonó László elképzeléseihez igazodva. − Számomra az a legnagyobb kihívás, hogy fegyelemre is neveljem a srácokat, mert örülök ugyan a lelkesedésüknek és a jókedvüknek, ám a munka rovására ez sohasem mehet. A kiválasztás folyamata szerintem ma már nehezebb, mint régen volt, mert sok gyerek csak azért jön, hogy mozogjon, és jól érezze magát. Ez persze szuper dolog, de mi azért a tehetségeket is keressük közöttük, a versenyzői vonal például az én szívemhez is nagyon közel áll. Úgy gondolom, hogy a gyermeknek kell elsősorban akarni, az ő személyes vágyának kell lennie a versenyzésnek, mert nagyon nehéz és hosszú út vezet a győzelmekig. Éppen ezért elsősorban az energiájukat figyelem, ha nincs meg bennük a tűz, a pici plusz, akkor hiába a tehetség, a szép mozdulat vagy a biztos háttér, aligha lehet belőlük bajnok.”

Ez a Helmes Péter által kulcsfontosságúnak ítélt extra motiváció szerencsére a Folyondár utcába járó gyerekek között is gyakran megtalálható, s ők nagyon gyorsan a haladó csoportban, Szávay Blankánál találják magukat. A korábbi világklasszis Szávay Ágnes húga szinte beleszületett a teniszbe, egész családja a sportág bűvöletében élte életét. Nővéréhez hasonlóan ő is eredményesen versenyzett korosztályában, ám húszévesen egy amerikai teniszösztöndíj mellett tette le a voksát, s a sikeres diplomaszerzést követően, három évvel ezelőtt költözött haza Magyarországra. Budakalászon kezdett edzősködni, majd egy nyárra még visszament a tengerentúlra, végül a korábban őt is felkészítő Bocskay József hívására érkezett a Folyondár utcába egy évvel ezelőtt. Nem könnyű feladatot vállalt magára, hiszen a versenyzők közé vágyó tizenkét-tizenhat éveseket kell olyan szintre hoznia, hogy a legjobbak között is megállják a helyüket.

Szávay Blanka (középen) a haladó csoport játékosait már a versenyzésre készíti fel

„Nagyon jó dolog, hogy heti kétszer-háromszor is jönnek hozzám, ám a feljebb lépéshez néha még ez sem elég – véli Szávay Blanka, aki a feladat nehézsége ellenére is nagy élvezettel végzi munkáját az akadémián, hiszen benne korábban is, és most is ott van az a tűz, ami az eredményességhez nemcsak játékosként, de edzőként is elengedhetetlen. – Éppen ezért gyűrjük, gyűrjük, ahogy tudjuk, nincs más lehetőség. A versenyzőként szerzett tapasztalataimat örömmel adom át ezeknek a gyerekeknek, s nagyon szerencsésnek érzem magam, mert két-három különösen motivált csoportot kaptam. Öröm velük dolgozni, tanulni akarnak, és ezért az óraszám növeléstől sem riadnak vissza. Bármilyen rendezvényünk, versenyünk van ők itt vannak, nem számít, hogy hétvége vagy ünnepnap. Bevallom őszintén, az ő hozzáállásuk engem is motivál és arra ösztönöz, hogy a legjobbat adjam saját magamból. Pont úgy, mint amikor még én is versenyzőként álltam a hálónál. De ez a legszebb benne, az edzői szakma számomra ettől a legszebb hivatás.”

A négy fiatal edző mellett Fonó László és Bocskay József munkáját segíti Kiss Dániel Európa-bajnoki bronzérmes gátfutó, aki ma már az erőnléti képzés egyik legjobb szakembere hazánkban. S bár ő elsősorban a versenyzők és az idősebbek felkészítésével foglalkozik, a kicsik esetében is hasznos tanácsokkal látja el kollégáit.

A  korábbi kiváló gátfutó, Kiss Dániel (balról), erőnléti edzőként segíti a Vasas Körmöczy Teniszakadémia edzőinek munkáját

„A test helyes fejlesztése minden életkorban fontos, a legkisebbeknél azonban egy általános mozgáskordinációs munkáról kell beszélnünk, amelynek során letesszük azokat a széles alapokat, amelyekre a későbbi, valóban komoly kondiedzéseket építhetjük – jellemzi saját szerepét az Ikarus Budapest SE hétszeres országos bajnoka, akinek nemcsak teniszező, de a legkülönbözőbb sportágból érkező és eredményre vágyó tanítványai is vannak. – Sajnos tényleg igaz, hogy a mai gyerekek mozgásszegény életmódot folytatnak, fejlődésük során kimaradt sok fontos lépcsőfok, a futkározás, a foci, a kúszás, fáramászás, ugrálás. Sportolni azonban ezek nélkül nem lehet, ezért az edzéseken bizony időt kell szánni a gyakorlásukra. De nem kell nagy dolgokra gondolni, a helyes technikával végrehajtott futás, a szökdelés, a guggolás a legkisebbek számára is tökéletes saját testsúlyos erősítésnek számít. Természetesen nem szabad megfeledkezni a gyógytorna fontosságáról sem, minél fiatalabb korban meg kell tanulni a sérülések megelőzésére szolgáló gyakorlatokat. Akkor vagyok csak szomorú, amikor olyan már kész játékosok keresnek meg, akik láthatóan nem kaptak atlétikai alapokat, s tudom, hogy van, amit a felnőtt kor küszöbén már nem lehet pótolni. Ezért is fontos, hogy az akadémián dolgozó kollégáimmal összhangban, már a piciknél megpróbáljuk elkerülni ezeket a súlyos hibákat. S nemcsak azért, hogy jó teniszezők legyenek, de azért is, hogy egy nap egészséges, kiegyensúlyozott emberekké válhassanak!”

Fotók: Vasas Attila