- Közel három hét tétmeccs nélkül, mivel telik ez az időszak számotokra?

Sok munkával, munkával és még egy kis munkával… Komolyra fordítva a szót, az elmúlt két hétben a fizikális felkészülés volt előtérben, sok időt töltöttünk a konditeremben. Jövő héten ez már változik, akkor elkezdünk jóval többet dolgozni a taktikán és frissíteni a BVSC, valamint a Fradi elleni meccsekre. Nagyon hasznos egyébként egy ilyen időszak, hiszen van időnk nyugodtan edzeni és a pihenésre is jut idő. Emellett videóztunk is, kielemeztük az elmúlt meccsek jól sikerült dolgait és természetesen a hibákat is.

- Mit vársz a következő két bajnokitól?

Elsősorban a BVSC-re készülünk, nagyon fontos, hogy harmadszorra is le tudjuk őket győzni a szezon során. A kupában találkoztunk eddig kétszer, de az első alkalom szerintem nem volt még mérvadó, a bronzmeccsen viszont már látszott, hogy egy nagyon masszív és jó ellenfélről van szó, akik a Fradi és a Szolnok dolgát is meg tudták nehezíteni a közelmúltban. Ettől függetlenül nem kell túlgondolni ezt sem, ha mindenféle bonyolítás nélkül tudjuk hozni a saját játékunkat és higgadtak maradunk, akkor meg kell nyernünk azt a meccset.

- Aztán a Fradi ellenit is?

Meglátjuk, de reálisan nézve jelenleg bravúr lenne egy esetleges pontszerzés vagy győzelem. Mindenesetre meg fogjuk próbálni.

- Hogy érint személy szerint, hogy többségében nézők nélkül vívjátok a meccseket?

A sport munkánk, de nem magunknak csináljuk, és bizony közönség előtt az igazi vízilabdázni. A zártkapus meccsek hangulata nem sokban különbözik az edzőmeccsektől, maximum annyiban, hogy van óra meg bíró. Én kifejezettem élveztem nézők előtt a Pécs-meccset, az OSC ellenit meg pláne, de persze az is egyértelmű, hogy az egészség a legfontosabb, így fel kell rá készülni, hogy a szezon nagy részében valószínűleg üres lelátók előtt kell pólóznunk.

- Ha már az egészség, mindenki harcra kész most nálunk?

Igen, teljes csapattal készülünk, de ezt le is kopogom gyorsan.

- Korábban említetted, hogy tudatosan figyeltek arra, hogy kerüljétek a járvány szempontjából rizikós helyzeteket. Ez szépen hangzik, de most már hosszú hónapok óta nagyon komoly megtartóztatásra van szükség. Bírjátok még?

Tényleg nehéz dolog ez, főleg amikor látjuk, hogy a korunkbeliek a szigorításoktól függetlenül is gyakran nyakukba veszik a várost. Nyilván nem élünk teljesen bezárva, de úgy érzem, hogy a csapat továbbra is nagyon felelősségteljesen áll ehhez a kérdéshez. Egész egyszerűen nem vállalhat senki akkora kockázatot, hogy elmegy például most egy Halloween-buliba, aztán megfertőzi az egész csapatot. Ez tényleg nem vicc, láttuk mekkora kárt okoz a csapatnak egy többhetes leállás, így tényleg próbálunk mindent megtenni, hogy csökkentsük a kockázatot. Már csak azért is, mert az említett BVSC és Fradi-meccsek után még a Honvéddal és a Szolnokkal is találkozunk, így nagyon fontos hetek várnak ránk év végéig.

- Nyáron nyilván volt benned egy elvárás, amikor a Vasashoz igazoltál, amellett, hogy kicsit az ismeretlenbe is ugrottál bele. Az eddig eltelt időszakban bejöttek a várakozásaid?

Még csak október van, de egyelőre mondhatom, hogy igen, erre számítottam. Úgy gondolom, az UVSE elleni vereséget leszámítva minden meccsünk olyan volt, ami vállalható. De nemcsak az eredmények szempontjából jó a kép, hanem a csapaton belüli hangulat és az edzések is ezt erősítik bennem. Tényleg jól érzem magamat a Vasasnál.

- Az, hogy csapatkapitány lettél, jelent plusz nyomást?

Egyértelmű elvárás, hogy a kiélezett szituációkban segítsem a vízben a csapatot, emellett pedig a parton is vezérnek kell lennem. Hozzáteszem, nagyon jó és homogén csapatunk van, ha valamelyik rutinos játékos, Bane vagy éppen Drasko elmondja a véleményét, azt mindannyian jó néven vesszük. Odafigyelünk egymásra.

- Nem vagy egy harsány, hangos karakter, van egyáltalán szükség arra, hogy néha felemeld a hangodat?

Volt azért ilyenre is példa. Az UVSE-meccs után mi játékosok leültünk egymás között, és volt egy nagyon komoly beszélgetésünk arról, hogy merre kéne tartani, és kinek mi a feladata ennek kapcsán. Úgy érzem, azóta jó irány vettünk, ha nem is mindig jó játékkal, de eredményesen tudtunk vízilabdázni. Az Eger ellen nyertünk, az OSC ellen pedig fel tudtunk állni hátrányból, sőt, a vége kapcsán hiányérzetünk lehet, hogy nem sikerült győzni.

- Hogy látod, a fiatalok mennyire szokták meg Vad Lajos habitusát?

Arra gondolsz, hogy szigorú velük?

- Tulajdonképpen igen.

Úgy érzem, szükség van bizonyos keménységre, mert ma a fiatalok máshogy állnak a sportághoz, mint régen, ami egyébként nem az ő hibájuk, mert ilyen a világ, de ettől még a vízilabda ugyanaz maradt, így fontos a fegyelmezettség. Lajos egy jó pedagógus, tudja, hogy kell bánni velük. Ha mindig finomkodna, és nem szólna rögtön oda edzésen, akkor egy fontos meccsszituációban is ugyanúgy elkövetnék a hibákat. Hozzáteszem rögtön, én sem szerettem anno fiatalként, amikor megkaptam a magamét, sokszor igazságtalannak is éreztem, de utólag vitathatatlan, hogy jót tettek ezek a dolgok a fejlődésemnek.

- Fridvalszki Marcell szerepe is fontosnak tűnik erőnléti edzőként. Játékos-szemszögből hogy látod ezt a szegmensét a munkának?

Marcell profi és modern gondolkodású szakember, akitől sok újdonságot tanulunk mindannyian. A legfontosabb, hogy Lajossal teljes összhangban vannak, így egymásra épül a vízi és a szárazföldi munka. Az erőnléti edzések úgy zajlanak, hogy mindenki teljesen egyéni, napra lebontott programot kap, amiről folyamatos visszajelzést kell adnunk Marcellnek. Ami a fő újdonság, hogy próbál velünk olyan szárazföldi gyakorlatokat szimulálni, amik modellezik a vízben való mozgást. Legutóbb például készítetett vaskapukat, rajtuk lyukakkal, és különböző fáradtsági szinten kellett lőnünk, ezzel is szimulálva mondjuk azt, amikor a negyedik negyedben már kevesebb az oxigén. Szintén fontos, hogy sok a gyógytornás elem, ami a sérülések megelőzését segíti. Összességében egy kondiedzés sokszor két óránál is hosszabb, ilyet korábban sehol nem tapasztaltam. Mondanám, hogy elrepül az idő, de ez nem igaz, viszont mindenféleképpen a hasznunkra válik.

- Hét gólt lőttél a legutóbbi bajnokin a Kaposvárnak, ami azért gombócból is sok…

Abból a szempontból meglepődtem, hogy két nappal az OSC meccs után kicsit fáradtnak éreztem magamat, de örülök, hogy aznap éppen nekem jött ki a lépés. A társak is kellettek, akik jó helyzetbe hoztak, akkor hétfőn nekem volt jó napom, de ha kedden játszunk, lehet, hogy más kapja el a fonalat. Persze hét gólt lőni az OB I-ben mindig egyfajta teljesítmény, de rögtön hozzáteszem, elcseréltem volna ezt habozás nélkül egy OSC elleni győzelemre.

- Ha már itt tartunk, gondolom, hosszabb távon az lenne a fontos, hogy minél többen rendszeresen ki tudják venni a részüket a csapat góljaiból.

Akkor fogunk igazán fontos meccseket nyerni, ha mindig lesz egy-két olyan játékos, aki igazán jó napot fog ki. Ilyenkor a csapatnak ezt fel kell mérnie, és tudatosan alájuk kell dolgozni, segíteni őket a passzokkal, védekezéssel, blokkokkal. Az valóban fontos, hogy minél több gólerős játékosunk legyen, ez adja meg igazán egy csapat erejét, ahogy az is lényeges, hogy mindenki éljen a Lajostól kapott lehetőséggel, függetlenül attól, hogy két percet tölt a vízben vagy három és fél negyedet.