„Minden tőlük függ: hogy mennyire akarják, mennyire hisznek benne” – mondja női kézilabdacsapatunk kapusedzője, Bakos István Ferenczi Annamáriáról és Kántor Kamilláról. A felnőtt női válogatott szakmai stábjában is tevékenykedő tréner kapusaink eddigi teljesítményéről és még sok minden másról is beszélt.
Kiválóan kezdték kapusaink a 2020/21-es bajnoki idényt, és a csapat is háromból három bajnoki sikernél tart. A héten újabb elmaradt mérkőzéssel találkozunk, a hazaiak kérésére később játsszuk le a Hajdúnánás elleni idegenbeli bajnokit. A munka azonban természetesen nem áll meg, ezúttal nyáron szerződtetett kapusainkat, Ferenczi Annamáriát és Kántor Kamillát, valamint edzőjüket, Bakos Istvánt látogattuk meg. Utóbbit kérdeztük hosszabban az eddigiekről.
- Mennyire elégedett eddig a lányok mostani idényben nyújtott teljesítményével?
Túl sokat vártam mindjárt az első pillanattól kezdve, aztán három-négy héttel ezelőtt önvizsgálatot végeztem. Én a környezetet már megszoktam és egyébként is ide a Vasasba hazajárok, olyan lehetőségek állnak a rendelkezésünkre, amelyek a legtöbb NB I-es csapatnál sincsenek meg. Viszont a lányoknak meg kellett szokniuk engem, meg kellett tanulnunk egymást, és erre nem adtam elég időt. Négy hete viszont én is másképpen állok hozzá, toleránsabb, türelmesebb vagyok, és hiszek benne, hogy most már egy hullámhosszra tudtunk kerülni. A klub céljainak eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a kapusok legalább egy jó átlagot nyújtsanak. A felkészülés alatt elég hullámzó volt a teljesítmény, de most már a jó irányba indultunk, és együtt meg fogjuk oldani a feladatokat.
- Milyen sportembereket ismert meg bennük?
Mindketten nagyon maximalisták. Az edzésen és a mérkőzésen is a legjobbjukra törekszenek, aki nem így tesz, az csalódást okoz magának és másnak is. Nem úgy működik ez, hogy valaki az edzésen csak ötven-hatvan százalékot nyújt, aztán a meccsnapon pedig százat. Ezt mindjárt az elején tisztáztuk, ők pedig megértették.
- Mennyire működik hatékonyan a kommunikáció a mérkőzéseken?
Félszavakból megértjük egymást. A mérkőzéseken egyre kevésbé jönnek elő azok a hibák, amelyek javításán a mindennapokban dolgozunk. Ezáltal tudják, hogy az edzéseken én mit szeretnék, mit várok el tőlük, és ezt próbálják a legjobban végrehajtani, mert a meccsen már sok idő nincs a finomításra. Jó a kapcsolatuk, egészséges versenyhelyzet van közöttük, mindig annak kell a legjobbnak lenni, aki a kapuban áll, a másiknak pedig mindez inspirációt kell, hogy jelentsen.
- Kevés ilyen minőségű kapuspárost találunk az NB I/B-ben, mint a Vasasé. Hol van az ő helyük a hazai mezőnyben?
Nem csak az NB I/B-ben, de az NB I-ben sincs sok kiemelkedő magyar kapus. A válogatott kapusok után hatalmas az űr, ezért nekik is megvan a lehetőségük az előrelépésre, tőlük függ, hogy mennyire akarják, mennyire hisznek benne. Én bízom benne, hogy a céljaink elérjük, ők hamarosan az NB I-ben szerepelnek a Vasassal, és felhívják magukra a szövetségi kapitány(ok) figyelmét.
- Jelenleg is a felnőtt női válogatott kapusedzője, pályafutása során világsztárok sorát edzette. Mi az, amit mindenkitől elvár?
Mindenki mindig a legjobbra törekedett, sohasem kellett senkit noszogatni, ez megkönnyítette a munkámat, és engem is feltöltöttek a befektetett energiájukkal. A lányoktól is ezt várom. Természetesen mindenkinek más képességei vannak, de ha valaki kihozza magából a legtöbbet, annak szinttől függetlenül örülni kell. Ha viszont elmarad az elvárásoktól, azon el kell gondolkozni, hogy miért. Meg kell találni, hogy miben tudunk előrelépni, és az hogyan vezet a céljaink eléréséhez. Természetesen minden csapatban kulcsszerepe van a kapusoknak: kiemelkedő teljesítménnyel egy közepes képességű csapat is versenyben tud lenni, viszont átlagos produkció nélkül nem lehet mérkőzést nyerni. Biztonságot, stabilitást kell nyújtani a csapatnak.
