Kedvenceink az Újpest, a Pécs és a Győri ETO társaságában léptek pályára az egerszegi csarnokban.
A vereségek és a kiesés okait boncolgatjuk, hiszen titkon mindenki továbbjutást remélt a csapattól.
Nem a legfontosabb, de számottevő probléma, hogy a teremtornán alig jelentek meg a szurkolók. Igaz, hogy a magyar labdarúgók már-már hozzászokhattak a magyar bajnokik érdektelenségéhez, de a délutáni csoportkör nézőszáma még egy NB-1-es mérkőzésen sem nevezhető átlagosnak. A délelőtti A csoport küzdelmei során, kis jó indulattal is csak „fél ház” volt, mert igazán csak a ZTE szurkolói töltötték meg a számukra kijelölt szektorokat. Velük szemben a maradék három csapat drukkerei együtt alig voltak feleannyian, mint Zalaegerszeg szimpatizánsai.
A helyzet délután sem javult, a négy új csapat megérkezését drasztikus nézőszám csökkenés követte. A dolog némiképp érthető is, hiszen a 2200 Forintos belépő, illetve (a pesti drukker számára) egy 270 km-es utazás nem túl vonzó tényező. A csoportok kialakításakor a rendezők kínosan próbáltak odafigyelni arra, hogy a balhésabb ultrák csapatai elkerüljék egymást és a verekedést, azzal viszont nem számoltak, hogy két budapesti csapat elutaztatása az ország nyugati végébe halva született ötlet. Badarság volt a részükről azt hinni, hogy az egyébként mindenki által nyűgnek tartott teremlabdarúgó bajnokságra több szurkoló érkezik majd, mint amennyi vidéki meccsre kíséri el saját csapatát. Pláne 2200 Forintos áron.
Ráadásul minket, Vasas szurkolókat egy másik esemény is megosztott, hiszen a teremlabdarúgó bajnokság selejtezőjével párhuzamosan rendezték a Teva-Vasas Plaket -Brendon-Fenstherm-ZF-Eger EUROLIGA kupamérkőzést a Komjádi uszodában, ami újabb indok volt számos Vasas drukker számára, hogy kihagyja a zalaegerszegi túrát.
Majd 500 szurkoló előtt játékosaink elég jó iramban kezdték az ETO elleni első mérkőzést, ahol helyenként nagyszerű megoldásokat láthatott a kilátogató publikum. Főleg a kezdő csapatban helyet kapó Ködöböcz Csaba, Németh Norbert, Tóth András, Nagy Tamás, Lázok János ötös volt elemében, s a csapat kapitánya, Tóth András révén a vezetést is megszereztük. A cseréknek már nem ment annyira a játék, gyakran passzolgattak tanácstalanul egymásnak, itt már érezhető volt, hogy ebből nem sülhet ki semmi jó. Ez valóban meg is történt, a Győr egalizált, s maradt a döntetlen a meccs végéig.
Ekkor még bizakodó volt a lelátókon elszórva ülő kb. 50 Vasas szurkoló. A Pécs elleni találkozóra azonban „sikerült átmenteni” az előző meccs második félidejének gólínséget és a döcögős játékot, és már nem muzsikáltunk olyan jól. A gól nélküli első játékrész ugyan látványos és küzdelmes játékot hozott, de gól nem született. A szünet után a pécsiek Tóth Zoltán és Wittrédi Dávid révén előnyre tettek szert, ami ki is tartott a meccs végéig. Kevéssel a vége előtt Ködöböcz Csaba még szépített ugyan, de a három pontot így is a baranyaiak szerezték meg.
Maradt hát a bizakodás, hogy az Újpest biztos továbbjutása tudatában félvállról veszi majd az utolsó találkozót, és egy esetleges győzelem, illetve a másik összecsapás kedvező alakulásával lehetőség nyílik még a továbbjutásra. Azonban a kitűnő napot kifogó lila-fehér gárda és csatára Tisza Tibor lemosta a pályáról csapatunkat. Így a csodára nem került sor, s az Újpest a három találkozón 11 gólt szerezve jutott tovább a debreceni döntőbe.
Ha kedvenceink játékát összehasonlítjuk a győztes, s egyben százszázalékos Újpestével, akkor könnyen beláthatjuk, hogy lelkesedésben, gyorsaságban és ötletességben is van mit fejlődnünk. A lilák játékosai pont azzal a nagyon attraktív, megalkuvást nem tűrő játékkal győzték le a Vasast (és a többi csapatot is), melynek alapjait még Mészöly Géza hintette el bennük. Éppen ezért most már itt lenne az ideje, hogy ez a fajta mutatott játék legyen mind a Vasas, mind Mészöly Géza mesterségének címere. Ezzel szemben a csapat elkövette azokat a hibákat, amelyek az őszi szezonban is problémákat okoztak, kevés odafigyeléssel és összpontosítással a végén kapkodó játékkal futottunk az eredmény után. Csatáraink sem jeleskedtek (igaz a teremfociban bármelyik játékos lehet főszereplő), így csapatunk a legkevesebb lőtt góllal távozott egerszegről, a termésből pedig Tóth András, Ködöböcz Csaba és Németh Norbert vállalt el egy-egy találatot.
Persze messzemenő következtetéseket a teremfoci selejtezőjével kapcsolatban nem kell, és nem is szabad levonni, hiszen a nagypályás foci teljesen más műfaj (lásd a bajnokságban rendre jól teljesítő ZTE kiesését), de az alapvető hibákra, muszáj odafigyelni. Adva van egy jónak mondható játékoskeret, egy kiváló, fiatal, és ambiciózus edző, egy hónap a bajnokság tavaszi rajtjáig, és még sok idő a problémák kiküszöbölésére.
Reméljük a teremtornán mutatott gólínség csak a karácsonyi bejglizés böjtje, s februárban jobb formába lendülünk.
(szerző és fotók) Muchichka László
