Szurkolóink visszatérő kérdése: mi lesz velük, hova kerülnek az utánpótlás csapatainkban játszó jó képességű focisták? Persze felnőtt csapatunk szakvezetésének és a klub irányítóinak is elemi érdeke, – különös tekintettel a Vasas egyik elsőrendű hosszú távú stratégiai céljára, a minőségi utánpótlás-nevelésre – hogy U19-es csapatunk legjobbjai az Illovszky-stadion gyepén kezdjék el profi pályafutásukat.
Az 1990-es születésű Tulipán Ákos öt éve véd piros-kék színekben. Szülővárosában, Egerben nyolc éves korában lett igazolt labdarúgó, később egy teremtornán figyelt fel rá Szalai László a Goldball FC edzője. Ennek hatására komoly döntést hozott a Tulipán család, hiszen nem utolsósorban fiúk labdarúgó karrierjének érdekében Budapestre költöztek. Tizenhárom éves korában következett egy próbajáték a Vasasnál, majd azóta Ákos nap mint nap a Fáy utcában tölti a délutánjait.
„Már kiskoromban örökké fociztunk a haverokkal, és szinte a kezdetektől a kapuban álltam. Minden vágyam az volt, hogy egyszer híres kapus legyek. A céljaim most is változatlanok.” – mesélt a kezdetekről, majd így folytatta – „Persze az edzések, a hétvégi mérkőzések sok lemondással is járnak, kevesebb idő marad a barátaimra, a szórakozásra. Ez rossz, de a foci mindennél fontosabb a számomra.”
Tulipán Ákos biztos pontja Komjáti András dobogóra pályázó U19-es csapatának. Edzője nagyon tehetséges kapusnak tartja, elsősorban kiváló reflexeit emelte ki, de úgy véli, a gólvonal előtti helyzetek megoldásában van még mit fejlődnie. Csapattársai bizalmát is teljes mértékben élvezi, akik elmondták, hogy mióta Ákos áll a kapuban sokkal magabiztosabban megy a játék nekik is.
„Idén nagyon összerázódott a csapatunk. A tavalyi ifihez képest a nagy különbséget a játékosok hozzáállása jelenti. A meccs előtti estéken nincsen már bulizás, sőt már hét közben tudatosan készülünk a következő találkozókra. Fontos, hogy vannak olyan kulcsembereink, akik egyéni villanásokkal túl tudják lendíteni a holtponton társaikat. Bandi bácsi személyében pedig olyan edzőnk van, akivel a társaság nagyon jó összhangba került, maximálisan el tudjuk fogadni őt.”
Az, hogy most szerződést ajánlottak neki az első csapatnál persze nem az egyik napról a másikra történt. Tulipán Ákos már két éve a felnőttekkel edzhet, és Ligakupa mérkőzéseken is többször kapott bizalmat Mészöly Gézától, amivel úgy tűnik élni tudott.
„Gróf Attila olyan edzéseket vezényelt nekem, olyan képzésben részesített, aminek gyümölcseként az ifiben és a felnőttben is jó teljesítményt tudtam nyújtani. Tavaly ősszel a Vác elleni Ligakupa mérkőzésen kaptam először lehetőséget a nagycsapatban. Mindjárt az elején, a 15. percben, egy kiállítás után érkezett el az én időm. Nem volt időm ijedezni, hogy Úristen a nagycsapatban kell védenem, felkaptam a cuccomat és már rohantam is a pályára.” – mesélte – „Nagy megtiszteltetés ez a szerződés, de én mindig bíztam abban, hogy a rengeteg munka és energia-befektetés megtérül. Persze kell egy jó alapképesség, a tehetség nem mindenkinek adatik meg, de ez csak akkor érvényesül, ha elszántsággal is párosul. Keményen, kifulladásig kell edzeni, mert csak abból születhet jó teljesítmény.”
Azt mindenki tudja, hogy a tizenkilenc éves kapusok ritkán váltják meg a világot. A képességek mellett nagyon sok rutinra, tapasztalatra van ahhoz szükség ahhoz, hogy valaki megbízható, kiegyensúlyozott teljesítményt tudjon nyújtani a háló előtt.
„Nekem kapusként sokkal nehezebb dolgom lesz, mint a mezőnyben játszó társaimnak, hiszen a kapusposzt érthetően bizalmi dolog az edzők szemében. Ezzel nincs is semmi probléma, hiszen az utamat be kell járnom. Ráadásul Németh Gábor személyében olyan kiváló kapusa van a Vasasnak, aki mögött dicsőség tartaléknak lenni. Olyan embert ismertem meg benne, akire akár sportemberként, akár civilként példaképemként tekinthetek. A hozzáállása azokkal a fiatalokkal szemben, akikben látja az akaratot, többre vágyást, egyenesen bámulatos. Mögötte szívesen vállalom néhány évig a másodhegedűs szerepkört.” – magyarázta.
Elsődleges célként azt tűzte ki maga elé, hogy stabil NB/I-es kapus váljék belőle, de kortársaihoz hasonlóan ő sem vetne el a későbbiekben egy külföldi játéklehetőséget. Ez persze még odébb van.
Egészséges világlátását jól jellemzi, hogy fontosnak tartotta megemlíteni első egri edzőjét, Molnár Róbertet, valamint azt, hogy mi mindent köszönhet szüleinek, akik mindig mögötte álltak.
„Az összes edzőmtől kaptam valamit, de Gróf Attilának, Komjáti Andrásnak köszönhetem a legtöbbet, érezem a bizalmukat, ez a pedig kiteljesítette a teljesítményemet.”
