- Mióta birkózol?

Négyéves koromban kezdtem el a szülőhelyemen, Törökszentmiklóson, Sarkadi Imre bácsi kezei alatt, akinek nagyon sokat köszönhetek. Innen kerültem Ceglédre, majd miután a fővárosban folytattam a tanulmányaimat, a birkózást is magasabb szinten kezdtem el űzni. Nagyjából 2 és fél éve vagyok a Vasasnál, és úgy érzem, itt megtaláltam a helyemet.

- Mi a jó a Vasasban?

Velem elsősorban Wöller Gergő és Ubránkovics Csaba foglalkoztak a mindennapokban. Rengeteget tanultam tőlük, nincs olyan edző szerintem Magyarországon, aki többet tud a szabadfogásról, mint Gergő. A közösségről pedig csak annyit, hogy igazi barátokra leltem a Fáy utcában az elmúlt években.
 

- Mire vagy az eddigi eredményeid közül a legbüszkébb?

Kétszer nyertem junior magyar bajnokságot, ebből a másodikat már Vasas-színekben, 2019-ben pedig a válogatottba is bekerültem. 


- Mesélj kicsit az eddigi tanulmányaidról is, hiszen ez ad aktualitást a mostani interjúnak.

Mindig prioritás volt számomra a tanulás, kicsit koromtól kezdve így neveltek. A birkózásban benne van, hogy lesérül az ember, és akkor nem szeretném vakarni a fejemet, hogy mihez kezdjek… A Bródy Imre Gimnáziumba jártam Újpesten, ami egy sportiskola, így igazán rugalmasak voltak például a reggeli edzéseimmel kapcsolatban. Szeretem az idegen nyelveket, a biológiát, és a matekot is. 

- Hogyan lett ebből amerikai ösztöndíj, és minek kellett hozzá megfelelned?

Ez egy sportösztöndíj, amit a Doane Egyetemen kaptam meg, Nebraskában, a Crete nevű városban. Exercise Science, amit tanulni fogok, része ennek a mozgástudomány, a dietetika és a rehabilitáció is. Nézték az iskolai átlagomat, meg kellett írnom az amerikai érettségit, és természetesen nyelvvizsga is szükséges volt. Emellett, mivel sportösztöndíj, a birkózóeredményeim a latba estek.

- Ezek szerint komolyan folytatod a sportágat kint is?

Az egyik fő ok, amiért kimegyek, hogy nem akarom elengedni a birkózást. A szőnyegen nőttem fel, és szeretném még komolyan csinálni, ezzel az ösztöndíjjal pedig lesz is rá lehetőségem. Amerikában ennek nagy hagyománya van, komoly színvonalúak az egyetemek közötti csapatbajnokságok.

- Semmilyen szorongás nincs benned a nagy váltás kapcsán?

Függetlenül attól, hogy két hét karanténnal kezdem majd az amerikai tartózkodásomat, optimistán állok az egészhez. Nem lesz teljesen új a dolog, hiszen három éve volt alkalmam az USA-ban tölteni egy középiskolai tanévet is. Emellett Budapesten is önállóan kellett boldogulnom 14-15 éves koromtól fogva, hiszen a szüleim maradtak Törökszentmiklóson. Félelem tehát nincs bennem, inkább hálás vagyok a lehetőségért, és ezúton is köszönöm a nevelőedzőmnek és a vasasos edzőimnek, hogy hozzásegítettek ehhez.