Edződ, szakosztály-vezetőnk, Egri Tamás hétfőn jelezte, bátran keresselek, mert hazaértetek, és még frissek az élmények.
Igen, de miután hazaértünk, hazamentem, és aludtam egy nagyot.

Nagyon jól tetted. Hogy bírod ezt a rengeteg utazást?
Őszintén szólva nagyon élvezem ezt, hogy folyamatosan utazunk versenyről versenyre. Szeretem, amit csinálunk, és azért nem olyan fárasztó ez, bár az utazás nem mindig a kedvencem, főleg hazafelé. Valahogy kifelé mindig könnyebb, akkor bennem van a várakozás, tudom, hogy jön a verseny, izgatott vagyok, de visszafelé… Meglepődtem egyébként, mert Moszkvából nem olyan hosszú a repülőút, én valamiért mégis nagyon elfáradtam. Általában egy nap elég a pihenésre, szóval ma már ott folytattuk az edzést, ahol abbahagytuk.

Mikor szoktál mérleget vonni egy-egy verseny után?
Nem sokkal az utolsó küzdelem után. Most például Moszkvában, amikor lejöttem a spanyol lány elleni találkozóm után, nagyon szomorú voltam, úgy éreztem, hogy sikerülhetett volna jobban is a verseny, akár fordítva is alakulhatott volna a mi mérkőzésünk. Aztán kimentem a melegítőbe, átöltöztem, és ilyenkor szoktam realizálni a teljesítményem. Összességében ez egy nagyon jó verseny volt, de az ember mindig jobbat szeretne.

Sűrű napjaid vannak, az elmúlt időszakban három kontinensen is jártál.
Igen, Tokióban volt az első Premier League-verseny, legutóbb Chilében jártunk Serie-A versenyen, most pedig ugye Moszkvában voltunk. Három hét múlva jön az utolsó U21-es világbajnokságom is, szintén Chilében.

Ott mire számítasz?
Ott már mindenképpen éremre. Egyébként a vb előtt még elutazunk egy lengyelországi versenyre, amely a felnőtt Európa-bajnokságra kvalifikál. Az is egy fontos állomás lesz nekünk, aztán miután hazajöttünk, Tatára utazunk egy edzőtáborra.  

A moszkvai 7. hely pályafutása legjobb PL-eredménye

U21-es versenyzőként vagy ott ezeken a felnőtt kiemelt versenyeken. Ez gyakori a mezőnyben?
Ezen a mostani versenyen én voltam egyedül. Néha előfordul a Serie-A versenyeken, de a PL-ben feltétel, hogy az első 100 között kell lenni a világranglistán.

Te hányadik vagy?
Most a 73. helyen állok, de a moszkvai 7. hely miatt előrelépek várhatóan az 50-60. helyre. Ez azért már elég jónak mondható.

A helyezéseken és eredményeken túl mennyire érzed magadon a fejlődést?
Ez a hetedik hely egy újabb visszaigazolás volt, főleg úgy, hogy tényleg lehetett volna még jobb a vége. Jó úton haladunk, jó az, amit csinálok, és ezek a versenyek mindig hatalmas löketet adnak a mindennapokra. Úgy érzem, jönnek majd a jobb és jobb helyezések.

Egri Tamás mindenhová elkísér. Mi az, amiben a legtöbbet segít a jelenléte?
Abszolút együtt haladunk előre, lépésről lépésre, nélküle és a Vasas nélkül szerintem nem is csinálnám a karatét. Azon túl, hogy nyilván ad egy biztonságérzetet, sokat segíthet a Premier League-versenyeken, hiszen itt használnak videóbírót, amit az edző kérhet ki egy kártya felmutatásával. Ha jogos a reklamálás, marad a kártya, és Moszkvában például többször is közbeavatkozott, ezek nélkül a 7. hely sem jöhetett volna össze. Nagyon szeretek a Vasasban edzeni, nem is mennék máshová. Én vagyok most az a klubban, aki folyamatosan indul a különböző versenyeken, és jó érzés tudni, hogy a többiek szurkolnak, szorítanak értem. A fiatalabbak a korosztályos Európa-bajnokságokra készülnek, szóval zajlik az élet, örülök, hogy sokan karatéznak a Vasasban.

Szóba került már korábban egy nagy álom, az olimpiai szereplés lehetősége. Mi is a helyzet ezzel kapcsolatban?
Most nekem leginkább az a célom, hogy bekerüljek a világranglistán az első 50 közé, és ott minél előkelőbb helyre nyilván. Ha ez sikerül, akkor ott lehetek a jövő tavaszi párizsi olimpiai kvalifikációs versenyen, ahol osztanak még néhány kvótát Tokióra. Majd meglátjuk, én minden versenyen igyekszem magamból a legtöbbet kihozni.

A chilei korosztályos világbajnokságot október 23. és 27. között rendezik a dél-amerikai ország fővárosában, Santiagóban.