Már a nyár folyamán biztató hírek érkeztek Sastin Mariannáról, aki több rangos nemzetközi versenyen is kimondottan jól szerepelt, így önbizalommal telve várhatta a kazah fővárosban megrendezett világbajnokságot.

Női 62-ban nagyon sűrű a mezőny, és bizony Marianna bele is húzott, hiszen az első körben az olasz Campagnával találkozott, aki remek birkózó, és az idei Eb-n jobbnak bizonyult versenyzőnknél.

Most azonban fordult a kocka, egy olyan meccsen, amelyen húsz másodperccel a vége előtt még az olasz állt jobban, de utána Marianna öt pontot csinálva, 7-2-re behúzta a nyolcaddöntőt.

Sejtettük, legalábbis reméltük, hogy a következő körben a dél-koreai lány ellen könnyebb lehet, nos a 10-0-ás győzelmet nem is igen kell magyarázni...

Két győztes meccs után a nyolc között jött az egész világbajnokság legfontosabb párharca, hiszen tudtuk, ha Marianna legyőzi a moldáv ellenfelét, és a négy közé jut, az gyakorilatilag tokiói repjegyet ér számára az olimpiára.

Fordulatban itt sem volt hiány, kölcsönös intésekkel kezdtek a felek, és a hajrában ismét a mi lányunknak kellett kapaszkodnia, de ezúttal is megoldotta, így az 5-3-as győzelem után jöhetett a szőnyegen a kitörő boldogság, no meg az örömkönnyek az edző-férj, Wöller Ákos szemében.
 

Ennek tükrében már azt se bántuk annyira, hogy a nap utolsó mérkőzése nem igazán sikerült világbajnokunknak, hiszen a bolgár Tajbe Juszein pár másodperc alatt lezárta kettejük meccsét. Marianna elmondta, hogy rögtön az elején beszorult a lába, és nem mert sérülést kockáztatni, így aztán ellenfele könnyedén pörgette végig a szőnyegen.

Másnap jött a bronzmeccs, a svéd Henna Katarina Johanssonnal szemben, és az egy pont nem bizonyult elégnek az éremhez, Marianna így ötödik lett, akárcsak tavaly Budapesten, de valószínűleg ilyen helyezésnek már rég örült ennyire.

Ő ugyanis az első női olimpiai kvótaszerző a magyar birkózócsapatból, és bár a kvóta az országnak szól, ha Marianna nem sérül meg, gyakorlatilag biztos, hogy ő lehet ott az ötkarikás játékokon, pályafutása során negyedszer.

A végén álljanak itt Sastin Marianna köszönőszavai, amelyekben minden benne van: 

- Ugyan sajnos érem nélkül zártam, de az olimpiai kvóta megvan, és ezért nagyon sokaknak hálával tartozom. Mindenekelőtt a férjem és az én szüleimnek, a testvéreinknek, akik rengeteget segítettek nekünk. Ha ők nincsenek, nem állnék itt a negyedik olimpiám kapujában. Hálásak vagyunk a kisfiunknak, Olivérnek, aki hősiesen tűri a sok utazást, és a tőlünk való távollétet. Külön hálás vagyok a férjemnek, az edzőmnek, Wöller Ákosnak, aki végig hitt abban, hogy együtt meg tudjuk csinálni, és akit nagyon szeretek. Köszönettel tartozom Moldvay Ildikónak, a világ legjobb gyógytornászának, aki segített abban, hogy a felkészülést szinte teljesen sérülésmentesen tudjam végigcsinálni. Köszönöm még a segítséget, a támogatást a klubomnak, a Vasas SC-nek, Ritter Árpád szövetségi kapitánynak, az edzőpartnereknek, és mindenkinek, aki szurkolt nekünk.