Lactiv-Vasas – Szolnoki Dózsa 7-12 (0-3, 4-4, 3-3, 0-2)
Komjádi uszoda, 500 néző.
Vezette: Németh A., Csanádi

Vasas: Barabás – Katonás 2, Angyal 2, Brguljan, Német T., Csapó M. 1, Takács B. Csere: Fazekas 1, Hőna, Sedlmayer, Manhercz K. 1.
Edző: Földi László

Szolnok: Decker A. – HosnyánszkyY 3, Sz. Mitrovics 3, Gocics 1, Kis G., Vámos, Jansik D. Csere: Vörös 2, Alekszikcs 2, Török B. 1, Pásztor, Hangay Z.
Szakmai igazgató: Kovács István

Gól – emberelőnyből: 12/3, ill. 8/4
Gól – ötméteresből: 2/2, ill.– 
Kipontozódott: Török B. (23. p.)

A találkozót mini-ünnepsége vezette fel, hiszen vízilabdázóink – Bús Balázs Óbuda-Békásmegyer polgármestere, valamint Markovits László klubelnök társaságában – a Vasas-család másik eredményes labdajáték sportágának képviselőit, a friss kupagyőztes röpis lányokat köszöntötték egy-egy szál virággal.

A tévéközvetítés ellenére szépszámú nézősereg figyelte a helyszínen az összecsapást, a Vasas legelszántabb hívei pedig szokásukhoz híven most is remek hangulatot teremtettek a nézőtéren. 
Cseppet sem meglepő módon ott volt Benedek Tibor szövetségi kapitány is, aki családja társaságában követte az eseményeket, és nem csak a szakma, hanem a létesítmény ismeretéről is tanúbizonyságot tett, amikor egy egészen ifjú vízilabda rajongó,  gyermeki közvetlenséggel előadott, a mellékhelyiség hollétét firtató  kérdését válaszolta meg sikeresen.

A szolnokiak a bajnoki címre törnek, a mieink pedig a legjobb négy közé, a felsőházi rájátszásba vágynak. Ennek eléréséhez bizony bravúrok sorozatára lesz szükség az alapszakasz hátralévő mérkőzésein. A jó néhány egykori játékosunkat a soraiban tudó vendégegyüttes ellen azonban erre kevés esély mutatkozott, különösen úgy, hogy olimpiai bajnok centerünk, Steinmetz Ádám sérülése miatt csak a lelátóról nézte a mérkőzést.

Az elején nagyon beragadtunk, hiszen az első játékrészben egyszer sem sikerült bevennünk Decker Attila kapuját. A csapat azonban a jelentős hátrány ellenére sem adta fel, hiszen a folytatásban két perc alatt felzárkóztunk, egyenlíteni azonban nem sikerült, sőt a szünetre, már a háromgólos különbség is visszaállt. 
A második félidő elején a mieink újfent bizonyították, hogy sokra hivatott társaságról van szó, ismét egy gólra megközelítettük a szolnokiakat, ám hátul nem voltunk elég szigorúak és hamar helyre állt a „világ rendje”.

                                                                                otó: Doba István

A záró negyed már nem tartogatott izgalmakat, látszott, hogy eldőlt a találkozó, ekkor már mindkét oldal teljesítményét a visszafogottság jellemezte.