Mint beszámoltunk róla, jelentősen átalakul a VasasPlaket felnőttkerete a következő szezonra, ennek egyik oka, hogy többen is abbahagyják az OB I-es játékot, és hát az eredmények sem a legfényesebbek voltak a szezonban, a 12. helyen zárt a csapat az első osztályban. Ahogyan Méhes Jenő szakosztály-vezető fogalmazott az évzáró csapatvacsorán, „ez még egyszer nem fordulhat elő”.

Szóval erősített Földi László vezetőedző. Hegedüs Gábort, Szabó Bencét, Mátyók Norbertet, Vogel Simont már bemutattuk az elmúlt hetekben, ezúttal a Miskolc csapatától érkező Halek Mártont kérdeztük a tervekről, elképzelésekről.

Számára még nem kezdődött el minden tekintetben a nyár, hiszen éppen egyik egyetemi vizsgája után beszélgettünk vele, Marci a Debreceni Egyetem sportszervező, sportmenedzser szakának utolsó éves hallgatója. No igen, Debrecen fontos szerepe tölt el a 28 éves pólós pályafutásában és ahogyan fogalmazott, felnőtté válásában is.

„Hat évet nyomtam le Debrecenben, jó szívvel emlékszem vissza ezekre az évekre. A 2010/11-es szezonban érkeztem a csapathoz a BVSC-ből, ahol miután kiöregedtem az ifi korosztályból, egy évet a felnőttek között is játszottam. Kiforratlan játékosként hagytam el Budapestet, az otthonomat, a családi környezetet, 20 évesen, és hát a debreceni évek alatt fejlődött a személyiségem tovább, meghatározóak azok az évek. Nagyon jó játékosokkal játszhattam együtt, így Alex Giorgettivel, Predrag Jokiccsal, Varga Tamással vagy Braniszlav Mitroviccsal és például Szasa Misiccsel is, akivel Miskolcon is együtt játszottunk. Sokat tanultam tőlük is, de a többi csapattársamtól is. Voltak hullámvölgyek, de hegyek is, hiszen LEN Kupa-elődöntőben szerepelhettünk. Szóval összességében szép évek voltak” – emlékezik Halek Marci, aki tehát az elmúlt két szezonban a Miskolc csapatában játszott, például részese volt a borsodiak Euro Kupa-menetelésnek is.

Adódik a kérdés, ma mi jelenti számára az otthont?

„Nekem mindig is Budapest és a családom. Három testvérem van, egy nővérem, akinek már két kisfia is van, illetve két ikeröcsém. Nagyon jó a kapcsolatunk, kicsit hiányoztak is már, ez a mostani váltásnak is az egyik oka. Fiatalon hajtott a kalandvágy, ki akartam próbálni más környezetben magam, de így nyolc vidéken eltöltött év után valamivel jobban hiányzott már az otthonom” – válaszolt Marci, aki persze szakmai okokkal is indokolja a Vasasba szerződését.

„Földi Lászlóval korábban ellenfélként találkoztam, nem is emlékszem hosszabb beszélgetésre vele, a „tiszteletem, jó napoton” túl nem jutottunk. Viszont amikor felhívott, nagyon szimpatikus volt az általa felvázolt jövőkép. Jó hosszú és tartalmas tízperces beszélgetés volt ez, tetszett, hogy fontos szerepet szán nekem a csapatban. Korábban nem feltétlenül az enyém volt a vezérszerep, persze azért akadt, amikor sok minden múlt rajtam. Most viszont ez hatványozottan igaz lesz, nagyobb teher lesz rajtam, ami nagy kihívás, de állok elébe. Ez egy nagy lehetőség, amivel remélem élni fogok”.

Halek Márton elárulta, kezdetben, az utánpótlás-bajnokságokban jobb oldalon játszott, 2-es pozícióban, majd Vincze Balázs a BVSC-ben már bekként számolt vele az utolsó ifi évben. Miután kiöregedett az ifi korosztályból, a felnőttek között is bekkelt, de Debrecenben inkább már a kapásoldalon villogott – ezt közelebbnek is érzi magához, már csak testfelépítése, testmagassága miatt is.

„Elég sok pozícióban játszottam már a pályafutásom során a centerposztot kivéve, nem jövök zavarba, ha változó posztokon számítanak rám. De az biztos, hogy kapásoldalon érzem a legjobban magam, emberelőnyben kapás szélen, kapás hátsóban.”

Bizony, a VasasPlaket is megtapasztalta Halek Márton kiváló képességeit. Persze, nem a mögöttünk hagyott szezonban, hiszen a lebonyolítás sajátossága miatt a Vasas idén nem játszott a Miskolccal. Tavaly viszont igen, olyannyira, hogy emlékezetes párharcban maradtunk alul az 5-8. helyért vívott küzdelmek első fordulójában, új játékosunk 7 góllal terhelte meg a kapunkat a két meccsen úgy, hogy a másodikon egy 4 perces kiállítást is kapott – ezt természetesen megemlítette, amikor a Vasas elleni meccsekről ejtettünk szót.

Aztán emlékezhetünk az azt megelőző Debrecen-Vasas párharcokra is, ezekből is lehetett tanulni, hiszen az akkori keretek kiegyenlítettsége miatt kiélezett párharcokon edzőttek tovább a játékosok.

De kérdés, Marci hogyan került az uszodába, azon belül a vízilabda mellé?

„Komolyabb sportmúlt nem volt a családban a felmenőim között, édesapám is inkább annak a híve volt, hogy tanuljak. A szorgalmam aztán nem feltétlenül ott, hanem a sportban jött ki, szorgalmas játékosnak tartom magam. Heti három alkalommal jártam gyerekként úszásoktatásra a BVSC-be, és az egyik ottani edző kérdezte meg, lenne-e kedvem kipróbálni a pólót. Meggyőztem édesapámat, hogy vigyen el edzésre, és végül ott is ragadtam, Pecz Lajos, Petnyánszky Péter, Szabó Gábor, majd Vincze Balázs voltak az edzőim a BVSC-ben. Nem bánom, hogy a vízilabda mellett döntöttem” – fogalmaz Marci.

Nem csoda, hiszen például elmondhatja magáról, hogy azon kevesek egyike, aki kétszeres Universiade-győztesként írta be magát a magyar pólótörténelembe.

„Érdekes, mert későn érő típus vagyok, nem csak a sportban, az élet más területein is. Ha jól emlékszem, ifi éveimben hívtak be az utánpótlás-válogatott edzéseire, jártam is külföldi tornákon, de valahogy a világversenyekre nem jutottam el, az utolsó szűkítéseknél kimaradtam. Aztán az Universiadét kétszer is sikerült megnyernem a csapattal, szép élmény volt. Jó csapatok voltak, többen ma már a felnőttválogatott tagjai.”

A 2013-as Universiade-arany alkalmával

Ami pedig a Vasas leendő csapatát illeti: Halek Márton Miklós Leventével játszott együtt egyedül a csapatból (tavalyelőtt Miskolcon), illetve a jövőre az OB I/B-ben védő Tihanyi Bernáttal, még a BVSC-ben, a többieket ellenfélként ismeri.

„Az első benyomásaim alapján úgy érzem, egy nagyon jó hangulatú csapat lesz a miénk. Szerintem Földi László is olyan játékosokat válogatott össze, akik lelkesek, szeretnek dolgozni és motiváltak. Ha ez így lesz, márpedig szerintem így lesz, el tudjuk érni a közösen kitűzött célokat. Olvastam Szabó Bence és Mátyók Norbi nyilatkozatát, akik a hajdani Vasas-meccsekről beszéltek. Jómagam is kimentem ezekre a meccsekre, nemcsak azért, mert a Vasas akkor nagyon jó volt, tele klasszis játékosokkal, hanem azért is, mert az ellenfelek is a legjobbak közül valók voltak, egy fiatal vízilabdázó rengeteget tanulhat ezekből a meccsekből. És hát, a Komjádi… Ez az uszoda olyan, mint a fociban a Bernabeu. Várom már, hogy nap mint nap oda induljak edzésre” – fogalmazott Halek Márton, a VasasPlaket következő szezonbéli csapatának meghatározó tagja.

(Nagykép: Matey István/haon.hu)