Szabó Bence és Mátyók Norbert is a Vasas meccsein nőtt fel, most a Komjádi-uszodában játszhatnak a következő szezontól. Az új kihívások és a több játéklehetőség miatt szerződtek a Vasashoz.
Ahogyan arról már írtunk, hat új játékos érkezik a VasasPlakethez a következő szezonra. Hegedüs Gábort már bemutattuk egy cikkben, rajta kívül Halek Márton (Miskolcról), Vogel Simon és Major Martin (az UVSE-től), valamint a BVSC-ből Szabó Bence és Mátyók Norbert igazol hozzánk.
Utóbbi két játékost mutatjuk most be.
A 22 éves SZABÓ BENCE a Spartacusban kezdett el úszni, de mivel túl kötöttek voltak az izmai az úszáshoz, a pólót javasolták neki. Ekkor ment át a BVSC-be, és azóta a zuglói klubot szolgálta, hiszen egy idő után világossá vált, hogy kitart a sportág mellett. Ebben egy nagyon nagy elhatározás is segítette.
„Az utolsó serdülőévemben, illetve az első ifiévemben vált egyértelművé, hogy vízilabdázó szeretnék lenni. Addig is szerettem edzeni, de finoman szólva is túlsúllyal küzdöttem. Az első ifiévem előtti nyáron aztán eldöntöttem, hogy lefogyok, és tényleg vízilabdázó leszek. Egy 9 hónapos kőkemény diétát csináltam végig, 33 kilót fogytam. Jól is éreztem magam a bőrömben, egy vékony kissrác voltam, de így meg nem nagyon tudtam érvényesülni. Märcz Tamás azt tanácsolta, jó lenne izomban úgy 8-10 kilót felszedni és a rá következő nyáron ez sikerült is. Azóta tartom a 90 kiló körüli súlyomat” – emlékezett Bence, akinek pólós pályafutását szinte végigkísérte Szűcs Levente, a zuglóiak jelenlegi fiatal mestere.
„Levinél kezdtem a pólót, az első négy évben ő volt az edzőm, tőle tanultam meg nagyjából mindent. Mondhatom, hogy szinte második apukám volt, és még a játékstílusát is próbáltam átvenni, ő volt a példaképem. Kis termetű, agresszív játékos volt, aki inkább ésszel, mint erővel pólózott. A Budapest-bajnokságban egy évig Nagy Sándor, majd a serdülőknél Csombor Zoltán volt az edzőm, aztán az ificsapatban megint Levi, két évig. Mikor felkerültem a felnőttcsapatba, még játszottam nála az OB I/B-ben, meg hát az utóbbi időben is az OB I-ben, összesen nyolc évig volt az edzőm.”
Bence tényleg igazi BVSC-s, de most úgy gondolta, hogy váltani kell – a Vasasban szeretne kiteljesedni.
„Persze, hogy ragaszkodom a BVSC-hez, a második otthonom, minden szegletét ismerem az uszodának, itt nőttem fel. De valamikor eljön az ideje annak, hogy váltani kell, hogy az ember kizökkenjen a komfortzónájából. Mindenki azt mondta, akitől tanácsot kértem, hogy jót fog tenni a váltás, mert, ha több van bennem, az itt, a Vasasban sokkal hamarabb kiderül majd, mintha maradtam volna. Szeretnék kibontakozni, minél többet játszani. Egyébként az utolsó ifiévemben hívott már a Vasas, Steinmetz Ádám, de akkor a szívemre hallgattam, és maradtam. Most Földi Laci bá jelezte, hogy három negyedet kell játszanom, amihez nyilván kell a jó teljesítmény is, hogy ez tényleg így legyen” – mondta az elsősorban 2-es és 4-es poszton szereplő, azaz rosszkéz hátsóban és kapásoldalon játszó Bence.
Akinek rengeteg élménye van egyébként a Vasasról.
„Szerintem az én korosztályom a Vasas meccsein nőtt fel. Akit egy kicsit is jobban érdekelt a vízilabda annál, minthogy edzésre járjon, az Vasas-meccsekre járt. Én is kint voltam az összes döntőn, ahol a Vasas játszott, amikor a csapat megnyerte a bajnokságot Katonás Geri utolsó másodperces góljával, én is beugrottam a vízbe. Sőt, meg lettem örökítve, ahogy egyszer a Szőnyi úton labdaszedőként állok a Vasas kispad előtt, Fülöp Bence pedig a vállamat fogja, ahogy épp a büntetőpárbaj zajlik. Kisgyerekként az volt az álmom, hogy telt ház előtt a Komjádiban játsszak egy bajnoki döntőt. Hát, az egyik fele most teljesül.”
Egy korábbi Vasas-meccsen a kispad mellett, Fülöp Bence oldalán
Szabó Bence majdnem mindenkit ismer az új Vasas-keretből, többekkel is jó barátságban van. Sélley-Rauscher Domonkossal a BVSC-ben, Vogel Simonnal az utánpótlás-válogatott bő keretében játszott együtt.
„Az biztos, hogy nagyon jó lesz a hangulat a csapatban, és abban is biztos vagyok, hogy lendületesek leszünk. Magamból indulok ki, de szerintem a többiek nevében is mondhatom, nálunk motiváltabb fiatalokat nehéz lett volna összegyűjteni. Séló, Simi, Rolf vagy Vogel Simon is ezer fokon ég a meccseken, mennek, amíg bírják, jó katonák, ehhez jön majd még hozzá az idősebb játékosok rutinja. Ki kell tűzni a célokat, meg kell őket csinálni és fokozatosan kell lépkedni előre. Azt ígérhetem a Vasas-szurkolóknak, hogy sosem fogjuk feladni, amíg lesz erőnk, menni fogunk előre, és igyekszünk a vízilabda szépségeit is megmutatni az eredményesség mellett. Nehéz lesz a nyolcba kerülni, sok azonos képességű csapat van, de azon leszünk, hogy újra a legjobbak közé kerüljünk” – fogalmaz Szabó Bence, aki az elmúlt három nyár során edzőként is dolgozott a BVSC-ben, gyerekekkel foglalkozott, és ezt a szerepet a későbbiekben is el tudja magáról képzelni.
A Vasasnál „A család az első”, ezt tudjuk, de Bencénél is, azt mondja, a család mellett barátnője támogatása is jól esik neki a mindennapokban. Nyáron is szükség lesz erre a támogatásra, mert július 23-án már elkezdődik a rávezetés.
„Laci bá azt kérte, 2-3 hétig ne foglalkozzunk a vízilabdával, ami nem lesz egyszerű, mert, ha egy hétig nincs edzés, képes vagyok naponta háromszor zuhanyozni, hogy víz érjen, annyira életem részévé vált a póló. Azért mozgok majd, Takival már megbeszéltük, hogy eljárunk futni, azaz kondiban maradunk a szezonkezdetig. Aztán jöjjön a munka!”
A szintén 22 éves MÁTYÓK NORBERT pályafutása jó példa arra, hogy kisebb műhelyekből is el lehet jutni nagyon messzire, ha az ember kitartó. Norbi ugyanis egy ideig Monoron vízilabdázott.
„A Kölyök Pólósuliban kezdtem el vízilabdázni, Tóth Frank és Bata Kornél voltak az edzőim. Pestszentimrén és Monoron edzettünk, de egy idő után itt Pesten valahogy megszűnt a lehetőség. Ekkor Bata Kornél felajánlotta, hogy vagy beajánl valamelyik pesti csapatba vagy rendszeresen elvisz a monori edzésekre és haza is hoz. Mindketten Pestszentimrén lakunk, és úgy éreztem, még ideális, ha maradok, az ő edzéseit látogattam tehát Monoron, a fiú gyerek korosztályig. Több ajánlatot is kaptam aztán, hívtak a Fradiba, a Honvédba, nekem akkor előbbi klub volt szimpatikus, így odaigazoltam” – eleveníti fel a kezdeteket Norbi.
Bár a vízilabda nem „honos” a családban, a sport igen, hiszen Norbi nagypapája, Treplán Béla többszörös válogatott, 12-szeres magyar bajnok jégkorongozó volt (bár három szezont az Újpestben szerepelt, pályafutása nagy részét a Ferencvárosban töltötte).
„A Fradiban eleinte Kádas Géza volt az edzőm, majd Bánhidy András, Vogel Zsolt, illetve amikor a felnőttekkel edzettem, Varga Zsolt is foglalkozott velem. A Fradinál akkor kezdődött az új, erősebb csapat építése, amikor nekem el kellett gondolkodnom, mennyire akarom komolyan űzni a vízilabdát. Akkor azt éreztem, a BVSC-ben esélyem lehet az utolsó ifiévemben kiharcolni egy stabil csapattagságot, majd a felnőttek közé is bekerülni. Ezért szerződtem a BVSC-hez, ahol Szűcs Levente volt az edzőm az ifiknél és az OB I/B-ben. Később pedig már Märcz Tamás, majd ismét Szűcs Levente, hiszen az ifiévek mellett és után három évet az OB I-ben is szerepeltem” – meséli Mátyók Norbert, aki posztjából adódóan központi szerephez juthat a Vasasban.
„Kisgyerek korom óta balkezes vagyok, és szerencsére senki sem akart átszoktatni. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy hiányposzt a vízilabdában, kevesebb balkezes játékos pólózik. Földi László hívott fel, hogy szüksége lenne egy balkezes játékosra, és kérdezte, érdekel-e a lehetőség a Vasasban. Tudta ő is, hogy váltani akarok, mert mindenképpen többet szeretnék játszani. A BVSC-ben volt előttem egy idősebb, rutinosabb játékos, de ki szeretném próbálni magam egy felelősségteljesebb szerepben is. Szimpatikus volt Laci bá, mikor beszélgettünk, várom már a közös munkát vele. Úgy tudom, szereti, ha egy balkezes mindig a vízben van, Miklós Levivel fogunk majd felváltva játszani a csapatban ezen a poszton” – mondta Norbi, aki Bencéhez hasonlóan kellően fel van vértezve vasasos emlékekkel.
Fotó: Dömök Noel Szilveszter
„Én is nagyon sok Vasas-meccsen voltam. Mikor elkezdtem vízilabdázni, a Vasas a csúcson volt, a helyszínen és a tévében is sokszor megnéztem őket. Mikor Laci bá felhívott, rögtön ezek a meccsek jutottak az eszembe, meg az, hogy abban az uszodában játszhatok, ahol azokat a nagy meccseket vívták, amiket végignéztem, és azzal az edzővel dolgozhatok, aki ezeknek a sikereknek a részese volt.”
A kérdésre, miszerint mi a legnagyobb erőssége, Norbi így válaszol:
„Azt hiszem, jól védekezek, illetve támadásban is van egy lövéstípus, ami kifejezetten jól megy. De azt most nem áruljuk el, melyik az, igyekszem majd az ellenfeleket minél többször meglepni.”
No, de hányas sapkában láthatjuk majd új balkezesünket.
„Nyilván van egy sapkaszám, amit megszoktam már, a BVSC-ben a 11-es volt az enyém. Tudom, hogy a Vasasban ez foglalt, hiszen Takács Bálint, a csapat legrutinosabb tagja viseli, de épp a napokban egyeztünk meg Laci bával, hogy az 5-ös lesz az enyém. Megöröklöm tehát a másodedző sapkáját. Bóbis Mátéval még edzettem, játszottam együtt, hiszen amikor a Fradinál az utolsó évemet töltöttem, ő ott játszott. Egyébként a csapat nagy részét jól ismerem, van, akivel a Fradiban játszottam, van, akivel az utánpótlás-válogatottban. Benne voltam a 96-os válogatott Európa-bajnokságra készülő keretében, végül az utolsó keretszűkítésnél maradtam ki a csapatból.”
Mátyók Norbert Szabó Bencéhez hasonlóan úgy gondolja, a lendület nagy erénye lehet a következő szezon Vasasának.
„Az biztos, hogy először össze kell szoknunk, hiszen hat új játékos érkezik a csapathoz, többen pedig visszavonultak. De ha megszokjuk egymást, szerintem nagyon lendületes, friss csapat lehet a miénk, amelyik képes lehet visszajuttatni a Vasast a felsőházba. A Vasasnak ugyanis ott a helye. Most van pár hetünk arra, hogy kipihenjünk az előző szezont. Én is próbálok majd kikapcsolódni, a barátokkal, a családokkal megyünk nyaralni, de mellette mozgok, kondizom majd, hogy ne a nulláról kelljen kezdeni július végén. Izgalmas időszak előtt állunk, nagyon várom majd a közös munkát” – összegzett a VasasPlaket új igazolása.
Bence, Norbi: üdv a Vasasban!