Első számú centernek érkezik az A-Híd VasasPlakethez a világbajnok Bedő Krisztián. Alighanem a nyugalomra is vágyik, hiszen hektikus szezon van mögötte, megjárta Franciaországot a miskolci szakítást követően, két és fél hónapot volt a Noisy-le-Sec játékosa. Egyáltalán nem mondott le a válogatott szereplésről, és nagyon örül, hogy több korábbi csapattársával küzdhet ismét az újabb célokért.
Elég összetett volt a mögöttünk hagyott szezon, számodra pedig még inkább, hiszen idő előtt kellett elhagynod Miskolcot, majd megjártad a francia bajnokságot. Hogyan foglalnád össze az elmúlt hónapokat?
Sajnáltam, hogy el kellett jönnöm Miskolcról, mert szerettem ott játszani. Szerettem a csapattársaimat, mindig jó hangulat volt, jó kapcsolatban álltunk. Tényleg egy olyan társaságról volt szó, amelyik az uszodán kívül is összejárt, baráti programokat szervezett. Aztán jött a törés, és el kellett döntenem, hogyan tovább. Több lehetőségem is volt itthon, de szerettem volna kipróbálni magam külföldön, légiósként, ha már az élet idesodort egy lehetőséget.
Hogy jött képbe a francia csapat?
Kapóra jöttem nekik, mert az ő második számú centerük befejezte a pályafutását, és így centert kerestek félévkor. Kellett valakit találniuk, így megkerestek. Ismertem már őket, mert játszottunk velük korábban a Miskolccal az Euro Kupában.
Akkor innen (is) ismertek ők is.
Igen, láttak már játszani. Mivel jó keretük volt, úgy voltam vele, fél év nem olyan sok idő, próbáljuk ki. Sajnos, végül csak négy meccset sikerült játszanom, mert közbeszólt a vírus. A rájátszásról lemaradtunk, pedig megnéztem volna, mire lettünk volna képesek az igazán fontos meccseken. Idő előtt haza kellett utaznom.
Hogy tudtál hazajönni?
Elég sokáig húztam, majd három gépemet is törölték, mire sikerült az egyikkel hazautazni. A repülőn tizenhárman voltunk összesen, kicsit úgy éreztem magam, mintha egy magángépen ülnék. Mikor hazajöttem, itthon már javában folyt az igazolási időszak.
Mi alapján döntöttél a Vasas mellett?
Ugyan jól éreztem magam külföldön, de a barátnőm, a család, a barátok és a kutyám távolléte két hónap után is próbára tett. Emellett kint egy kicsit eltűntem a magyar vízilabda szeme elől, és azért én még nem mondtam le a válogatottságról. Így úgy éreztem, itthon kell folytatnom, és a most kialakult helyzet lehetőséget adhat arra, hogy ha rászolgálok, újra bízzanak bennem a válogatottban, és akár játszhassak az olimpián. Azért választottam a Vasast, mert ez a csapat képes lesz kihozni belőlem a legjobbat. A csapat és a stáb összetételét tekintve esélyesek lehetünk a dobogóra a bajnokságban. Emellett örültem annak, hogy sok korábbi csapattársammal játszhatok együtt ismét, olyanokkal, akikről tudom, hogy nagyon jó sport- és csapatemberek.
Sokan beszélnek a centerpozíció fontosságáról. Egy átigazolási időszakban te könnyebb helyzetben vagy, hiszen kevesen vagytok. A Vasasban is kulcspozíció lesz a tiéd?
Igen, ez is fontos volt a csapatválasztásnál. Annak idején „papíron” úgy mentem Miskolcra, hogy első számú center lehetek, és lehet, hogy tényleg sokat játszottam, de úgy éreztem, Misic mellett csak zongoracipelő voltam. Amikor éles szituáció volt, vagy időkérés utáni helyzet, nem én ugrottam a vízbe. Most már tényleg szeretnék első számú centerként szerepelni, beugrani, amikor kell, amikor igazán fontos. Erre lesz lehetőségem a Vasasban.
Poszttársadat, Simon Henriket mennyire ismered?
Személyesen kevésbé, de például Csoma Kristóftól, aki nagyon jó barátom, nagyon jókat hallottam róla. Tehetséges játékos, szóval még mindig meg kell küzdenem az első számú pozícióért. Bízom abban, hogy nagyszerűen kiegészítjük majd egymást, már csak azért is, mert két különböző stílust képviselünk centerként.
Vadovics Viktorral és Csoma Kristóffal egy kisebb exmiskolci mag áll össze a csapatban.
Igen, és ennek nagyon örülök, mindketten nagyon pozitív gondolkodású emberek, szorgalmasok, olyanok, akik mindent megtesznek a csapatért.
Játszottál együtt Braniszlav Mitroviccsal is.
Nem hiszem, hogy Banét bárkinek is be kellene mutatni. Igazi példakép. Ő ugrik be elsőként a medencébe, és ő száll ki utoljára a vízből a mai napig. Már ez a momentum sokat elárul róla.
Milyen emlékeid vannak egyébként a Vasasról, a Komjádiról?
Az ugrik be először, hogy mindig nehéz volt odamenni játszani, bármilyen szinten is állt, akármilyen erőt is képviselt a Vasas. Mindig százszázalékot kell nyújtani a Komjádiban, ha nyerni akarsz. Örülök neki, hogy most már a másik oldalon lehetek, akiktől tarthatnak a vendégcsapatok. Eszembe jutnak a Vasas-Dubrovnik meccsek is, Dumival, Hosival, nagyszerű volt a hangulat akkor az uszodában, jó lenne egyszer úgy átélni egy ilyen meccset, hogy én játszok piros-kék színekben. Remélem, hogy a játékunkkal vissza tudjuk majd csalogatni a nézőket az uszodába.
(Vezető kép: Kovács Anikó/MVLSZ)
Az A-Híd VasasPlaket 2020/21-es keretét ebben a cikkben jelentettük be.
