Miért pont a Vasas? - kérdeztük Bátori Bencét, aki hét új érkezővel együtt lesz tagja az A-Híd VasasPlaket 2020/21-es keretének.

Kivételes volt ez az átigazolási időszak, kicsit zűrös, és nemcsak a koronavírus-járvány miatt, hanem az OSC-nél történtek miatt is. Én most elég sokáig kivártam, több lehetőségem is volt, de csak áprilisban döntöttem. Jött a Vasastól egy megkeresés, nagyon tetszett, amit felvázolt a vezetőség. Fontos szempont volt, hogy továbbra is egy jó csapatban játsszak az olimpia előtti évben, és úgy gondolom, hogy a Vasas ilyen csapat lesz. Megvan a kellő rutin – most már lassan magamat is a rutinosabb játékosok közé sorolom – emellett vannak nagyon motivált fiatalok, szerintem ez egy jó egyveleg lesz.

Alapvetően távozni akarták Szolnokról?

Nem zártam ki azt sem, hogy maradok, de nagyon tetszett a Vasas koncepciója, és úgy éreztem, itt az ideje a váltásnak.

A Honvédban eltöltött időszak után több évet játszottál Egerben, aztán a XI. kerületben, az OSC-ben, majd legutóbb Szolnokon. Ingáztál Budapest és a vidék között, most szempont volt, hogy ismét a fővárosban játssz? Otthon érzed magad vidéken is?

Abszolút jól éreztem magam vidéken is, szerettem Egerben és Szolnokon is élni. Budapesti vagyok, a családom is, nyilván sok minden ideköt, de ez nem volt szempont a csapatválasztásnál. Annak viszont, hogy végül így alakult, örülök.

Furcsa időszakon vagyunk túl, mindenki kreativitására volt bízva, hogyan tölti a mögöttünk hagyott heteket. A közösségi oldalakon lehetett találkozni egy videóval, amin egy kerti medencében edzel gumikötéllel, labdával. Hol készült?

A szüleim családi házának kertjében. Volt öt-hat hét, amikor lényegében semelyik csapat nem tudott edzeni, mi sem. A járvány elején nem tudtuk, hogy miről van szó, meddig tarthat, egy teljesen váratlan helyzetben találtuk magunkat. Mi, szolnoki játékosok is kaptunk arra engedélyt, hogy a családunknál maradjunk. Két karanténvideót csináltam, amiket kicsit az unalom is szült, de hozzá kell tennem, hogy folyamatosan edzettem. Az egyik nap saját testsúlyos feladatokat végeztem, és a rendelkezésre álló súlyzókkal gyakoroltam, a másik nap futottam. Amikor már kicsit jobb idő lett, és elviselhető volt a víz hőfoka, kiegészítettem vizes lábtempós, labdás edzésekkel a mindennapjaimat. Jó volt érezni a vizet.  A válogatottal most harmadik hete edzek a Császár-uszodában, és lehetett látni, hogy nem a nulláról kezdtem. A videó szerkesztését és megvágását egyébként nagyobb részben a barátnőm vállalta.

Klassz lett.

Sok visszajelzést kaptam, sokan megosztották. A legjobban az lepett meg, amikor a köztévében, a vasárnapi déli híradóban is bejátszották.

Lelkileg hogy viselted a mostani szituációt?

Nem tudtuk, mi ez igazából. A szüleink sem, pedig ők sok mindent megéltek, de ilyet nem. Borzasztó volt látni, hogy Olaszországban vagy Spanyolországban mit jelentett ez a járvány, úgy tűnik, bár még nincs vége, hogy azért mi szerencsésebben megúsztuk. Ritkán mozdultam ki, csak bevásárolni mentem ki néha, illetve futni, furcsa volt Budapest üres utcáit látni. Azt mondják, néha jót tesz a pihenés, és úgy érzem, nekem tényleg jót tett. Viszont egy vízilabdázónak a víz érzését semmit nem adja vissza. Egy kézis vagy egy focista a futással sok mindent vissza tud hozni, meg tud tartani, de nekünk utánozhatatlan az uszodai környezet. Szóval nagyon örülök, hogy most lehetőségünk van a válogatottal edzeni, amihez két negatív PCR-teszt kellett. Napi egy vizes és egy szárazföldi edzésünk van.

Ha már a válogatottnál tartunk. Úgy sejtem, hogy az a célod, hogy a jövőben határozottabban számítson rád a kapitány. A Vasas segíthet ebben?

Szem előtt leszek, bár szerintem most mindenki szem előtt van, hiszen két olimpia előtti évről beszélünk. Märcz Tomi nagyon sok meccsre eljár, biztosan így lesz a következő időszakban is. Furcsa lesz az új szezon, egy meghosszabbított Magyar Kupával kezdünk, majd aztán augusztus végén elkezdődhet a bajnokság. Nagyon várom az új idényt, és igen, azért szerződtem a Vasashoz, mert úgy érzem, jó helyen leszek itt.

Milyen emlékeid vannak a Komjádiból?

Változóak. Nagyon sokáig úsztam, majd aztán életem első vízilabdás edzése éppen a Komjádiban volt, a kinti nyitott 50-esben, 2002 decemberében. Nem ma volt, idestova 18 éve, és azóta rengeteg meccset játszottam ott. Jót, nagyon jót, rosszat, ez így normális. Alapvetően nagyon szeretem az uszodát.

Vad Lajossal is dolgoztál együtt.

Igen, három évet. Nagyon markáns edzőnek tartom, nagyon jó kapcsolatban voltam vele akkor is. Gyakran találkoztunk az elmúlt években az uszodában, sokat beszélgettünk. Azt látom, hogy sok mindenben változott, de az OSC-sektől hallottam, hogy ugyanolyan kemény maradt, mint régen volt. A szigorral nem lesz problémánk.

Vegyes csapatunk lesz, de sokakkal játszottál már együtt.

Igen, nagyjából a fél csapattal, akár klubszinten, akár a válogatottban. Draskóval például az OSC-ben, az ős-vasasos Takács Bálinttal pedig még az utánpótlás válogatottban. Mindenkit ismerek a csapatból, azért az uszoda világa elég kicsi. Nyilván kell egy kis idő, vagy talán nem is kevés, hogy összeszokjunk, ha minden igaz, június elején el tudunk kezdeni edzeni a Komjádiban. Lesz másfél hónapunk, hogy összeálljunk, és azután folyamatosan csiszolódhat tovább a játékunk. Mátéfalvy Csabát is jól ismerem, vele még Kemény Dénes kapitánykodása idején dolgoztam együtt. Bóbis Mátéval még nem, de sok jót hallottam róla. Mindenkinek új lesz ez a mostani helyzet és felállás, de majd szépen minden kialakul.

A magyar mag nagy része azért fiatal játékos. Te sem vagy idős, de valahogy a két korosztály között állsz. Lehet vezérszereped ebben a rendszerben a fiatalok irányában?

Igen, de nemcsak a magyar játékosok felé, hanem a légiósok felé is, akikkel elég régóta harcolunk vagy egymás oldalán, vagy egymás ellen a vízben. Ők is tudják, hogy mit várhatnak tőlem, és én is tudom. Úgy jöttem ide, hogy vezérszerepem lehet a csapatban.