Sorozatunkban – Hegyi Iván tomácsolásával – betűrendben felelevenítünk néhány emlékezetes helyszínt és a pillanatot a Vasas futballistáinak történetéből. Harmadszorra egy távoli utazás, Izsó Ignác két válogatott gólja, valamint egy angyalföldi kapitány és több meghiúsult piros-kék vb-remény következik.
II. rész - Christchruch
Gólt lőttek az álmoknak
Soha olyan messzire nem ment túrázni a labdarúgó-válogatott, mint 1982 kora telén, amikor Ausztrália után Új-Zélandot is felkereste. Auckland 17 705, Christchurch 17 920 kilométernyire van Budapesttől; e két városban rendeztek akkoriban hivatalos Új-Zéland–Magyarország mérkőzést.
A házigazdák ugyanúgy az az évi világbajnokságra készültek, mint honfitársaink – először vehettek részt a Mundialon –, és a vb esztendejében Izsó Ignác számára nagy jelentősége volt annak, hogy újra az A csapat címeres mezében játszhatott. Addig Salvadorban (1976, 2-1) és a Szovjetunió ellen idehaza (1977, 1-1) csereként, majd Spanyolországban (1981, 3-0) kezdőként került az együttesbe, és Aucklandben is a kivonuló tizenegy tagja volt, sőt ő szerzett vezetést a 2-1-es győzelemmel záruló találkozón.
„A világ végén” Mészöly Kálmán szövetségi kapitány meglepő összeállításban szerepeltette együttesét, hiszen kihagyta a Kiss László, Törőcsik, Várady hármast, akárcsak Nyilasit, aki nem érezte jól magát a portyán. A Kakas – Szántó, Rab, Garaba, Tóth József – Sallai, Moldván (Törőcsik, 70. perc), Csongrádi – Bodonyi, Izsó (Kiss, 70.), Pölöskei összetétel a második találkozón sem módosult jelentősen [Christchurchben a Kakas – Szántó, Rab, Garaba, Varga József – Sallai, Moldván (Nyilasi, 67.), Csongrádi (Várady, 62.) – Bodonyi, Kiss (Izsó, 56.), Pölöskei garnitúra lépett pályára], és abban sem volt változás, hogy Izsó megint gólt szerzett. Ezúttal 1-1-nél a döntő „dugót” küldte a kapuba, miután Glen Adams megejtő önzetlenséggel „megjátszotta” őt.
Amúgy az új-zélandiak nem tartoztak a világhírességek közé, közülük egyedül Wynton Rufer futballozott európai csapatban (a Norwich-ban, amelyben tétmeccsen alig játszott). A többiekről és klubjukról – Van Hattum, Bright, Simonsen (mind Southmall Manurewa), Hill, Mackay, Turner (mind Gisborne City), Elrick, Cole, Malcolmson (mind Hanimex Auckland), Adams, Mc Clure (mindkettő FC Wellington), Almond (Invercargill Thistle) – alighanem akkor hallottak először a magyarok.
Mészöly szakvezető ezzel együtt kiemelt néhány labdarúgót a dupla 2-1 után: „Dicséretes játékot nyújtott elöl Izsó, Bodonyi és Pölöskei.” Igaz, korholt is: „Váradynak eleinte jól ment, de aztán visszaesett. Lényegesen többet vártam, s várok a jövőben is Kiss Lászlótól és Törőcsiktől.”
Úgy tetszett, Izsó akár a vb-keretnek is tagja lehet. Nem lett. S egyáltalán nem vigasztalta őt, hogy – általános ámulatra – Várady Béla sem utazhatott a spanyolországi tornára, noha ő még a világbajnokságot megelőző utolsó válogatott mérkőzésen is futballozott. A jogi tudományok és a centerjáték doktora ezután még egyszer – 1982 őszén, a törökök ellen (5-0) – kapott helyet a nemzeti együttesben, aztán mintha elvágták volna.
A hosszú út idején még úgy tűnt, nem lesz ez a válogatott pálya ennyire rövid...
A sorozat korábbi részei:
