KOMJÁTI ANDRÁS
Minden idők legtöbb bajnoki mérkőzést játszó Vasas-labdarúgója: az 1953. november 20-án született Komjáti András 1971 és 1990 között nem kevesebb, mint 433 NB I-es találkozón szerepelt az angyalföldi csapatban. (Közben 1985-től másfél éven át Görögországban, a Pierikosz Katerini együttesében futballozott.) A piros-kékek legutóbbi bajnoki címében már csak azért is főszerepet játszott, mert – Gass Istvánhoz, Müller Sándorhoz, Zombori Sándorhoz és legkedvesebb barátjához, Várady Bélához hasonlóan – az 1976/77-es évad mind a harmincnégy meccsén pályára lépett. Tagja volt az 1973-ban és 1981-ben MNK-győztes, valamint az 1983-ban a Közép-európai Kupát (hatodszor) elhódító gárdának. A hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországának legkiválóbb belső védői közé tartozott, és védekező középpályásként is kitűnt, nem utolsó sorban azzal, hogy – miután egyaránt jól látott és fejelt – mindkét szerepkörben hathatósan segítette a támadásokat, sőt emlékezetes gólokat szerzett a Fáy utcában és a Népstadionban a legfőbb riválisok, az Újpest, az FTC, valamint a Honvéd ellen. A válogatottban egyszer, az 1981-ben rendezett Magyarország–Anglia vb-selejtezőn (1-3) játszott, az utánpótlás-válogatottal pedig Európa-bajnoki címet nyert, jóllehet az NDK fiataljaival 1974 májusában vívott döntőn nem állította be Sárosi László szakvezető. Komjáti trénerként három periódusban irányította a Vasas első csapatát, és volt a klubban pálya-, valamint utánpótlásedző is. Meglehet, nemegyszer átjátszották – olyan védő még nem akadt, akivel ilyesmi sosem esett meg –, ezzel együtt a klub gazdag történetének megkerülhetetlen alakja.

MÉSZÖLY KÁLMÁN
Az egyetemes labdarúgó-história legnagyszerűbb védőjátékosainak egyike: már huszonegy éves korában, az 1962-es chilei világbajnokságon Szőke Sziklának nevezték el, majd huszonhárom esztendősen a jugoszlávok ellen Belgrádban 7:2-re győztes Európa-válogatottban szerepelt. Az 1941. július 16-án született Mészöly Kálmán 1972-ben, Uwe Seeler búcsúmeccsén, Hamburgban is játszott az Európa-válogatottban, míg 1971-ben, Lev Jasin búcsúmérkőzésén, Moszkvában, valamint 1972-ben, a Crvena Zvezda ellen, Belgrádban a Világválogatott tagjaként lépett pályára. A magyar nemzeti együttesben 1961 és 1971 között 61-szer – valamennyi Vasas-labdarúgó közül a legtöbbször – szerepelt, és ugyancsak 61 alkalommal irányította a válogatottat szövetségi kapitányként. Utóbbi minőségében kijuttatta a címeres mezes csapatot az 1982-es világbajnokságra. (Volt Törökország szövetségi kapitánya is, 1985-ben.) Játékosként két vb-n szerepelt, az 1966-os tornán a brazilok elleni 3:1 hősei közé tartozott, sőt ő szerezte (tizenegyesből) a fenomenálisan futballozó magyar csapat harmadik gólját. Harmadik világbajnokságán a marseille-i kudarc miatt nem vehetett részt; a francia kikötővárosban hangzott el emblematikus mondása: „A mi időnk lejárt". Talán e nyilatkozat is szerepet játszott abban, hogy – máig megfejthetetlenül  – harmincegy évesen visszavonultatták legjobb barátjával, Farkas Jánossal együtt. Búcsúmérkőzésén, amelyet Farkassal és Ihász Kálmánnal együtt tartott, gombostűt sem lehetett leejteni a Fáy utcában egy hideg februári napon, amikor a Vasas az öregfiúk válogatottjával találkozott. A tömeg sok mindenre emlékezhetett: az extraklasszis Mészöly 279 bajnoki mérkőzésen futballozott a Vasasban, négyszer nyert bajnoki címet (1961-ben, 1962-ben, 1965-ben és 1966-ban, az utóbbi alkalommal veretlenül), továbbá háromszor Közép-európai Kupát (1962-ben, 1965-ben és 1970-ben). Ifjúsági Európa-bajnok volt 1960-ban, aztán ifjú törzsgárdistája az 1964-es felnőtt Eb bronzérméig jutó válogatottnak (a harmadik hely minden idők legkiválóbb magyar szereplése a kontinenstornán). Az 1972-es Európa-bajnokság selejtezőin is játszott; az utóbbi viadalon negyedik lett a nemzeti együttes. Edzőként négy különböző időszakban dirigálta a Vasas első csapatát, legjobb eredménye az 1980-as harmadik helyezés volt. A válogatott szakvezetőjeként „otthon" köszönt el: utolsó kapitányi fellépésén (1995 novemberében) a Fáy utcában nyert 1-0-ra Izland ellen a címeres mezes csapat. Ám leginkább eredendő játékintelligenciáját, finom technikáját és kiemelkedő fejjátékát emlegetik majd, amíg futball lesz a világon...

Korábban bejelentett szektornévadók:
Berendy Pál és Bundzsák Dezső
Csordás Lajos és Farkas János
Ihász Kálmán és Kárpáti Béla