Az idén átadjuk az új Illovszky stadiont. A klub 107. születésnapján indítjuk azt a sorozatot, amelyben közzétesszük és bemutatjuk a szektorok névadóit.
Az új stadionban összesen 16 – 12 hazai és 4 vendég – szektor várja majd a szurkolókat. Április végéig ábécésorrendben ismerkedhetünk meg azokkal a legendákkal, akikről az egyes lelátórészeket elnevezzük.
„Fontos szempont volt számunkra, hogy az új stadionban erőteljesen visszaköszönjön a klub történelme, és megbecsüljük mindazokat, akik alapításunk óta a legnagyobb sikereket érték el piros-kék színekben. Ennek részeként éltünk azzal a lehetőséggel, hogy korábbi legendás labdarúgóink nevét viseljék majd az új Illovszky stadion szektorai. Hosszú előkészület és egyeztetés előzte meg a döntést, végül a mai napon, az anyaegyesület 107. születésnapján kezdjük el közzétenni és bemutatni a szektornévadókat. A szektornévadások lehetőséget teremtenek arra is, hogy új névadó legendákat kössünk a stadion tartalékpályájához, valamint a Fáy utcai labdarúgó-edzőcentrum további pályáihoz” – tette hozzá a bejelentéshez Markovits László, az anyaegyesület elnöke.
Alfabetikus sorrendben haladva Berendy Pál és Bundzsák Dezső a két első szektornévadó. Az alábbiakban Hegyi Iván segítségével idézzük fel pályafutásuk kulcsmomentumait.
Az 1932. november 30-án született, a nyolcvanhatodik évében járó sportember a hűség és az állhatatosság mintaképe. A Goldbergertől igazolt a Vasashoz 1952-ben, és labdarúgó-pályafutása befejezésig, 1967-ig tizenegy olyan évad volt, amelynek során egyetlen bajnoki mérkőzést sem mulasztott. (További két alkalommal 2, azaz kettő, míg egy ízben egyetlen egy NB I-es meccsről hiányzott.) A Vasas-aranykor valamennyi nagy sikerének tevékeny részese volt: az első öt bajnoki cím elnyerésében, az első négy KK-diadalban, az első MNK-győzelemben, az első és egyetlen BEK-elődöntős szereplésben, valamint a Hexagonal Kupa elhódításában egyaránt főszerepet játszott. A hatodik bajnoki aranyérem megszerzésében is közreműködött: 1977-ben pályaedző volt az őt „Botondnak” elnevező Illovszky Rudolf szakvezető mellett. Összesen 382 NB I-es mérkőzésen szerepelt – mindig a Vasasban –, és 24-szer volt válogatott (17-szer Bozsik József, 5-ször Bundzsák Dezső, 2-szer Szojka Ferenc fedezetpárjaként). Részt vett az 1958-as világbajnokságon, az 1962-esre azonban annak ellenére sem vitték ki, hogy 1961-ben neki ítélték Az év labdarúgója címet.
BUNDZSÁK DEZSŐ
Az 1928. május 3-án született és 2010. október elsején elhunyt labdarúgó és edző a Vasas valaha volt legnagyobb játékosegyéniségei közé tartozott. Kvalitásaira jellemző, hogy harmincnégy esztendős korában, jobbfedezetként négy gólt szerzett az 5:1-gyel zárult Vasas–Bologna KK-döntőn 1962-ben; abban az évben, amelynek során – Berendyvel és Machossal együtt – kihagyták a vb-keretből. Így csupán egy világbajnokságon, az 1958-ason szerepelt, mégpedig legnagyobb konkurense, Bozsik József oldalán. Ha nem a 101-szeres válogatott Bozsik a riválisa, akkor Bundzsák Dezső nem „csak” 25-ször futballozik címeres mezben... A Vasasban 1950 és 1964 között 294 bajnoki mérkőzésen lépett pályára; nem kis részt vállalt az 1955-ös MNK-győzelemben; az 1962-esen túl az 1956-os és az 1957-es KK-diadalban is főszerepet játszott; bajnoki aranyérmet nyert 1957-ben, 1961-ben és 1962-ben; BEK-elődöntőt vívott 1958-ban. A Vasas két további bajnoki címe (1965, 1966) idején a labdarúgó-szakosztály vezetője volt, 1981-ben pedig az ő edzői irányításával nyerte el a Magyar Népköztársasági Kupát az angyalföldi csapat. Abban az esztendőben a bajnokságban bronzérmet érdemelt ki a piros-kék együttes, ám a felsőfokhoz szokott Bundzsák azt érezte, akár játékosként az 1953-as és 1960-as harmadik helyezés alkalmával: jó, jó, de nem igazi...
