Már az eleje is nagyon kemény volt.

No nem azért, mert a 64 között ellenfélül kisorsolt hongkongi vívó olyan komoly erőt képviselt volna.

Inkább a helyzet miatt: kora délelőtt, az egyik főpáston, szállingózó nézők előtt, selejtező nélkül rögtön élesben, egy olyan hazai világeseményen, amelynek az egyéni aranyérme az egyetlen hiányzó medál Szilágyi Áron páratlan gyűjteményéből.

Megoldotta. Volt egy kis izgalom, Low Ho Tin egy tusra is feljött, de aztán Áron néhány elegáns találattal lerendezte.

Nagyot sóhajtottunk, innen már gördülékenyebb lesz, gondoltuk.

Áron a magyar csapat számára berendezett helyiségben töltötte a következő két órát, teljes nyugalomban. Itt jegyezte meg a később remeklő Szatmári Andris, hogy ő bizony örül, hogy nem egyből a kiemelt pástokon kezdte aznap a vívást.

A legjobb 16 közé jutásért aztán már mindenki beköltözött a „centerpályára”, addigra szinte megtelt a lelátó, mindenki a kétszeres olimpiai bajnokunk továbbjutására volt kíváncsi.

Merthogy egészen biztosak voltunk benne, hogy Áron le fogja győzni a japán Yoshidát.

Nyugodtabbnak is látszott, mint a hongkongi ellen, már 12-7-re vezetett.

Ekkor kicsit körbenéztünk.

Kerestük a táblán, hogy ki jöhet a következő körben. Aztán átpillantottunk a túlsó sarokba: a világranglista-vezető Dershwitz éppen reménytelen helyzetbe kezdett kerülni brit ellenfelével szemben. De jó, hogy ez nem velünk történik, gondoltuk…

Dershwitz aztán fordított.

Visszatértünk a mi pástunkra. Azt láttuk, hogy a japán talál. Egyszer. Kétszer. Még egyszer...

Nem baj, Áronnak csak három kell, nem lesz gond, megoldja simán.

Nem oldotta meg, 14-12-re fordított az ázsiai, innen 14-14 lett, de aztán az ellenfél lámpája gyulladt ki.

Döbbent morajlás, mellettem a japánzászlós lány sikít. Először a helyi műsorközlő próbálja keresni a szavakat.

Áron a fejét csóválja, elhagyja a pástot, mennie kell a vegyes zónába.

Ez most a legkegyetlenebb, értelme sincs sok, de felnő hozzá, elkeseredetten, de nyugodtan válaszol a kérdésekre. Már, amikor az újságírók tudnak kérdezni, merthogy ők is sokk alatt vannak.

Áron végül azt mondja, még nem tudja, hogy fogja ezt feldolgozni.

Mi tudjuk: vasárnap vezére lesz a magyar csapatnak. Mert ő Szilágyi Áron.

Aki még lesz egyéni világbajnok, maximum nem Budapesten. Annyi baj legyen…