Dobos Sándor, 2019.06.18. | Vízilabda

A BVSC-ből igazol a VasasPlakethez a budapesti világbajnokságon a magyar válogatottal ezüstérmet szerző 29 éves Török Béla. Azt mondja, örül annak, hogy olyan csapathoz érkezik, ahol nagy előrelépési lehetőségre számít mindenki – ez persze a legutóbbi 15. hely után természetes. Vezérszerep vár rá, és ezt nem bánja. A nyári pihenő előtt csíptük el egy rövid interjúra.

Török Béla Szegeden kezdett vízilabdázni, 2007-ben játszotta első OB I-es mérkőzését, 2009 januárjában pedig már Kemény Dénes is bizalmat szavazott neki egy németek elleni barátságos találkozón, a felnőttválogatottban. A Szegeddel 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben is bajnoki bronzérmes lett, 2009-ben pedig megnyerte a LEN-kupát. 2011-ben Magyar Kupa-győzelmet könyvelhetett el a szegedi csapattal. A 2013-14-es szezont Szolnokon töltötte, ott lett bajnoki ezüstérmes, hogy aztán a BVSC-ben igazoljon. Zuglóban alapember volt, és rendre a középmezőny elején végzett a csapattal, az Euro Kupában is szerepelt – Märcz Tamás pedig hosszú évek után hívta be a válogatottba, amellyel 2017-ben, hazai medencében szerzett vb-ezüstérmet. A VasasPlaket lesz pályafutása negyedik klubja.

Mi volt a kiindulópontja ennek a váltásnak?

A BVSC-ben öt évet töltöttem el, mondhatom, hogy nagyszerű öt év volt, ezúton is szeretném megköszönni a klubnak ezt az időszakot. Minden feltétel adott volt a jó munkához, és hát tök jó csapatban vízilabdázhattam. Ugyanakkor, mint minden társas kapcsolatban, az esetünkben is eljött az idő, amikor ki kellett mondanunk: ebben ennyi volt. Mindkét fél, én és a klub is úgy gondolta, hogy váltanom kell. Miután ennek híre ment, megkeresett a Vasas.

Mit szóltál a híváshoz?

Örültem a megkeresésnek, hiszen a Vasas egy nagy múltú klub, és ez még mindig vonzó egy vízilabdázó számára. A szakosztály vezetése és a vízilabda-társadalom is tudja, hogy a mögöttünk hagyott szezonban sokat hagyott a csapat, és nagyon tetszik az, hogy a következő idényben – kemény munkával persze – jelentős előrelépést tudunk elérni, amiben nekem is nagy szerepet szánnak. Úgy érzem, hogy a tárgyalások végén egy mindkét fél számára előnyös megállapodás született. Az majd a gyakorlatban dől el, hogy mire leszünk képesek, de szerintem óriási fejlődési lehetőség van a csapatban. Azért jövök, hogy segítsek.

Ezek szerint tetszik az alapállás, miszerint rettentően sokat várnak tőled. Például gólokat és vezérszerepet.

Igen, tetszik, meglátjuk, hogyan tudunk élni a lehetőséggel. Nehéz azért még bármit is mondani, például helyezést megfogalmazni, hiszen nem tudom, milyenek vagyunk együtt és a többi csapat kerete hogyan változik még. De úgy érzem, sokkal jobb helyen végez a Vasas a következő szezonban. Máté sem lesz teljesen szűz már a kispadon, ami sokat számít egy kiegyensúlyozott bajnokságban.

Őt mennyire ismered?

Uszodai szinten ismerjük egymást, munkakapcsolatunk nem volt eddig. Azt látom, hogy fiatal, ambiciózus edző, akinek olyan elképzelései vannak, amikkel tudok azonosulni. Az pedig nagy várakozással tölt el, hogy komoly szerepet szán nekem.


Fotók: Madar Dávid/MVLSZ

Sok meccset játszottál a Vasas ellen, van olyan, amelyikre szívesen emlékszel vagy amelyik beugrik hirtelen?

Abszolút, három meccsre mindenképpen emlékszem. Az egyikre azért, mert inkább vicces, a BVSC-vel játszottunk a Vasassal a Szőnyi úton, és 18-16-ra kikaptunk. Ez volt az a mérkőzés, amelyiken, ha ballal, háttal a kapunak lőjük el a labdát, akkor is a kapuban köt ki. Aztán a Szeged játékosaként egy BL-csoportban voltunk a Vasassal, és az utolsó fordulóban a Vasas továbbjutása múlt a kettőnk meccsén. Nekünk már tét nélküli volt az a mérkőzés, amelynek a végén, hát, mondjuk úgy, „csodával határos módon” nyert a Vasas és továbbment… A személyes kedvencem egy, a Szeged színeiben vívott bajnoki, amikor még a két Varga, Hosi, Kis Gábor és Nagy Viktor játszott a Vasasban. Az a Vasas egyetlen pontot vesztett az alapszakaszban, ellenünk, és azon a meccsen 7 másodperccel a vége előtt az én szabaddobásommal egyenlítettünk. 

Mennyire ismered a leendő csapattársakat? Vannak rutinos, erős karakterrel rendelkező játékosok, így Hegedüs Gábor, Takács Bálint, Halek Márton, és vannak fiatalok, valamint még fiatalabbak, akik most jönnek fel a második csapatunktól.

Hegével még játszottam együtt Szegeden, Takival pedig az utánpótlás-válogatottban töltöttünk el éveket. A többieket uszodai szinten ismerem, a fiataloknak láttam egy-két Komjádi-kupa meccsét, például a BVSC ellenieket, szép dolog, hogy győzni tudtak a sorozatban. Ami persze akkor ér sokat, ha sikerül őket beépíteni az első csapatba, ha nem is egy az egyben, de nagy számban. Szerintem jó elegye a fiatalabb és a rutinosabb játékosoknak ez a mostani keret, Máté feladata lesz, hogy kihozza belőlünk a maximumot. Nem hinném, hogy szigorú hierarchia lenne a keretben, nehezen tudom elképzelni, hogy az idősebbek szava szent és sérthetetlen lesz. Egyébként Mátéfalvy Csabát jobban ismerem Máténál, a válogatottban együtt dolgoztunk. Nagyon szeretem a lábtempós edzéseit, amit olykor ugyan nem kellemes végezni, cserébe viszont rettentően hasznos gyakorlatok. Tényleg kíváncsian várom a szezont.


Hirdetések