NB I/B Keleti-csoport, 18. forduló

Nyíradony VVTK - Vasas 33-32 (19-16)

Vasas SC: Tzintzis – Imrei 3, Hadnagy 3, Szecsődi 6(2), Ivanics 6(3), Takács 4, Szatmári 2. Csere: Antóni (kapus), Németh 3, Varjú 3, Kiss 2, Hansághy 1, Lízer, Moharos. Vezetőedző: Varga Márta

Hétméteresek: 5/4 ill. 6/5. Kiállítások: 6 perc ill. 8 perc

Az elmúlt hetek Vasas-győzelmei és a riválisok botladozásai miatt félszemmel ismét elkezdtük nézegetni a tabellát a feljutás szempontjából. Azt azonban mindenki tudta, hogy igazán csak akkor lehet értelme számolgatni, ha idegenbeli bravúrt érünk el Nyíradonyban.

Nem ígérkezett könnyűnek a szombati meccs, hiszen a hazaiak a forduló előtt már a bajnokság második helyén álltak.

Az első félidőben kevésbé találtuk a ritmust, a hazaiak nagyobb ellenállás nélkül szerezték a gólokat, így mínusz hárommal fordultunk.

A második félidő ehhez képest teljes szemléletbeli változást hozott a mieinknél, és a bajnokság eddigi talán legjobb húsz percét produkálva, óriási elánnal és emellett eredményesen is játszva előbb ledolgoztuk a hátrányt, majd azon kaptuk magunkat, hogy már mi vezetünk öttel.

Sajnos azonban a kézilabda félidők harmincpercesek, és az igazi fordulat a mérkőzés utolsó tíz percében következett be.

Egyrészt jöttek az érthetetlen bírói ítéletek, másrészt a kulcsembereink megremegtek egy-egy szituációban, így pillanatok alatt elfogyott az előny, a véghajrára pedig már ismét a Nyíradony fordult kétgólos előnyben.

Negyven másodperccel a vége előtt még betaláltunk, de utána már nem sikerült újra labdát szerezni, így maradt a 33-32 a táblán.

A kedélyek viszont nem csillapodtak, Varga Márta az öltözőfolyosón kérte számon a játékvezetőt, így számára vélhetően nem zárult még le a nyíradonyi meccs, hanem fegyelmi tárgyalással folytatódik a történet...

Vezetőedzőnket természetesen erről is megkérdeztük:

- Nem tartom magam problémás edzőnek, 18 fordulóból most először nem tudtam magamban tartani az indulataimat, az igazságérezetem ezt nem hagyta annyiban. Most viszont nem erről szeretnék elsősorban beszélni, hanem inkább elismerésemet fejezem ki a lányoknak azért a csodálatos küzdőszellemért, amit mutattak. Fogatlan oroszlánokként mentek előre, a második félidő első húsz percében kiemelkedőt nyújtottunk védekezésben és támadásban is, nem beszélve Antóni Viki bravúrjairól. A végén sajnos nem bírtuk el a nyomást, pedig számítottunk rá, de nem sikerült kellően megölnünk a játékot, és ekkor a kulcsembereink is többet hibáztak. Antóni Viki mellett sokakat ki lehet emelni, támadásban az Ivanics-Varjú-Szecsődi triónak voltak remek pillanatai, de Hadnagy Fanni védekezését és Németh Mercédesz beálló munkáját is meg kell említeni.