Ebben az évben sem marad a Vasas bajnoki érem nélkül, és ezt a kölyökcsapatunknak köszönhetjük. Nagy László vezetőedző, és segítői, Fekecs Norbert, Perczel Gábor és Kukucska Balázs együtt fejlődött tovább a gyerekekkel a szezonban, és végül a helyosztókon is sikerült hatékonynak mutatkozni.

A Vasas csapata az alapszakaszban 12 mérkőzést játszott, a harmadik helyen zárta azt a kört 8 győzelemmel, 1 hosszabbításos sikerrel és három vereséggel, az ifj. Ocskay Gábor Akadémia és a magyar bajnokság eredményeibe nem „beleszóló” Corona Brassó mögött.

A középszakaszban aztán a fehérváriak, az UTE, a MAC, a Ferencváros és a Brassó csapataival kellett egyszer játszania a mieinknek, a Fradit és az UTE-t 4-3-ra (utóbbit idegenben) vertük meg, az ifj. Ocskay Akadémiától 10-1-re kaptunk ki, a MAC-tól 6-5-re maradtunk alul, a Brassót viszont 5-4-re vertük hosszabbításban – így a négy közé jutottunk.

Jól kezdtük a helyosztókat, hiszen az UTE-t ismét 4-3-ra vertük, s bár a fehérváriak újra jobbak voltak (3-7), a MAC-ot hosszabbítást követően megvertük. A visszavágók során ugyan az UTE (2-4) és a Fehérvár (4-11) is legyőzte a Vasast, a mindent eldöntő utolsó játéknapon (szerdán) 2-1-re legyőztük a MAC csapatát, s mivel az újpestiek kikaptak a Fehérvártól hazai pályán, a miénk lett a bronzérem.

„Az előzetesen kitűzött elsődleges cél természetesen az volt, hogy a gyerekek fejlődjenek, minél többet játszanak, és lehetőség szerint a legmagasabb szinten. Ezt a mezőny első feléhez tartozó csapatok ellen tudják megtenni, így örülök, hogy bejutottunk a legjobb négy közé” – kezdte értékelését Nagy László vezetőedző. „A végén olyan körbeverések voltak, hogy arra talán senki sem számított, így a MAC elleni szép sikerrel megszereztük a harmadik helyet. Most szerdán tudtuk először a rendes játékidőben legyőzni a MAC-ot, azaz tényleg szépen tudtuk befejezni a bajnokságot. Van bennem azért egy kis hiányérzet, kis szerencsével az ezüst is összejöhetett volna. Kétségtelen, hogy a Fehérvár egy kicsit kilógott a mezőnyből, egy homogén, komplett csapat, ahol nem nagyon vannak lyukak. Összességében elégedett vagyok tehát, sokat fejlődtek a játékosok, szemmel láthatóan, jót tett nekik, hogy a végjátékban megtapasztalhatták, milyen érzés nagy nyomás alatt játszani – hiszen ez vár rájuk majd a későbbi években is.”

Az U14-es korosztályban számolják először hivatalosan az eredményt a szövetség szabályai alapján, és bár a számok, a győzelmek a kor előrehaladtával számítanak igazán, azért, ha az ember ott van a négy között, nyilván szeretne minél előrébb végezni.

„Sok jó meccset játszottunk, amit szerettünk volna a gyerekeknek megtanítani idén, azt sikerült továbbadni. Meg kell jegyeznem, azért is örülök a harmadik helynek, mert a szezon elején rögtön elveszítettük az egyik meghatározó, a korosztályában kiemelkedő hátvédünket, aki külföldre távozott, és az átigazolási időszakot is megéreztük, kicsit megfogyatkoztunk. Ennek ellenére végeztünk a dobogón. Szinte a teljes csapat 2005-ös születésű, azaz mindenki felmegy jövőre a serdülők közé, úgy érzem, felkészülten tudják elkezdeni azt az időszakot. Ezúton is szeretném megköszönni a stáb többi tagjának az egész éves munkát, jól működtünk együtt. Jól dolgozott egyébként a B-csapatunk is, nekik még van hátra két mérkőzés. Igyekeztünk mindenkinek lehetőséget adni az A-csapatban azok közül, akik szorgalmasan, elhivatottan edzettek a mindennapokban” – tette hozzá Nagy László vezetőedző.

Az U14-es bajnoki bronzérmes csapat tagjai:

Balis Marcell, Bejó András, Bogáti Balázs, Bogáti Bianka, Bukor Benjamin, Bukor Petra, Ecseki Botond, Hiezl Balázs, H. Kiss Benedek, Márkus Levente, Metzler Regina, Paska Levente, Rósa Levente, Surányi Ádám, Szemerei Péter, Szöllősi Csaba, Szűcs Tamás, Tóth Páldi Ákos, Tóth Zsombor, Varga Milán, Zámbor Ákos