A Schiller-Vasas HC számára a középszakasszal befejeződött az Erste Liga 2018/-19-es szezonja, csapatunk az első évben a 11. helyen zárt, az alapszakaszban 25, a középszakaszban 10 pontot gyűjtött. A játékosok helyt álltak, bravúros győzelmekkel fűszerezve szereztek új tapasztalatokat pályafutásuk további szakaszára – a fejlődés kézzel fogható volt.

Tóth Balázs számára is. A 20. születésnapját majd március 14-én ünneplő fiatal kapusunk a Linz csapatátók érkezett hozzánk, 31 mérkőzésen védhetett a szezonban. Jól ment neki, nem véletlenül volt a szurkolók egyik kedvence. Vele kezdjük a szezonértékelést.

1-től 10-ig hányasra értékelnéd a szezonod?
9-esre.

Nem rossz, így elsőre…
Azért nem 10-es, mert nem jutottunk a rájátszásba, ha az is meglett volna, maximálisan elégedettek lehetnénk.

Miért 9-es?
Leginkább azért az útért, amit megtettünk. Ha azt vesszük, honnan indultunk, és aztán hová jutottunk el, szerintem büszkék lehetünk magunkra. Olyan csapatokat is megvertünk az alapszakasz végén, akik most a felsőházi rájátszásban a négy közé jutásért játszanak, lesz, amelyik négybe is jut majd. Emellett a csapat is nagyon összekovácsolódott, igazi kis családdá alakult a pályán és az öltözőben is.

A Linz korosztályos együttesétől kerültél a szezon előtt hozzánk, mi volt a vonzó a Vasasban?
Egyrészt az, hogy egy fiatal kerettel vágott neki a Vasas a bajnokságnak, ez önmagában nagyon pozitív volt számomra. A stáb pedig imponáló, az edzők nagy részét valamennyire ismertem is már korábban, egyedül Revát nem. Nagyon profi bánásmódot kaptunk a Vasastól mindannyian ebben az évben.

Fotók: Vasas Attila

No és jól kijöttetek a stábtagokkal?
Az elején nagyon féltem Godó bától, megmondom őszintén, de aztán egyre inkább sikerült beilleszkednem, és ezzel párhuzamosan egyre jobb lett az összhang is a stáb és közöttünk. Székely Csabival, kapusedzőnkkel is egy nagyon őszinte, személyes kapcsolat alakult ki. Sokszor más véleményen voltunk ugyan, de mindig meg tudtunk, tudjuk beszélni ezeket. Van, hogy úgy éreztem, magabiztos voltam, de ő másként gondolta, vagy fordítva, de mindig megértettük egymást.

A srácokkal is könnyen ment?
Úgy érzem, igen.  Szerintem többen is meglepődtek a fiúk közül az elején, hogy nem vagyok egy félrevonulós, magamnak való kapus, ott voltam én is velük, ha fociztak vagy bemelegítettek. Együtt nyomtuk a melót, ez nem mindig jellemző egy kapusra. 

Milyen elvárásaid voltak magaddal szemben erre a szezonra?
Leginkább az, hogy a legjobbat kihozzam magamból akkor, amikor játéklehetőséget kapok. Szerencsére elég sokat is állhattam a kapuban, próbáltam élni a lehetőséggel. Úgy érzem, sikerült.

A szezon közepén egy konkrét célt is hallottunk tőled, a végére az is összejött.
Igen, szerettem volna összességében 90% fölött zárni, és legalább egy shoutoutot teljesíteni. Januárban a KMH ellen 3-0-ra nyertünk, nagyon boldog voltam akkor. Kicsit sajnálom a végét, mert a Gyergyó elleni utolsó meccsünk előtt 91,3%-on álltam, aztán 6-5 lett a vége, jó lett volna 91 fölött maradni.

Fejben mennyire tudtad kezelni a hullámvölgyeket? Jól kezdtük a bajnokságot, de aztán jöttek a vereségek sorban. Volt olyan meccs, amikor a vége előtt nem sokkal azt hittük, megtörik a jég, aztán mégis újra vereség lett a vége. Nem lehetett egyszerű kivárni a munka gyümölcsét.
Mégis kivártuk, szerintem a legtöbben hittünk benne, hogy el fog jönni az idő, amikor a mi javunkra dől el egy szoros meccs. Én is pozitívan álltam hozzá, mert tudtam, ha mindenki 100 százalékosan dolgozik, annak előbb-utóbb meglesz az eredménye. Voltak, akiknél éreztem, hogy talán megviseli őket a sorozatos kudarc és elmúlt a motiváció, de vannak a csapatban leaderek, akik próbálták összerázni a társaságot, és szerintem sikerült nekik. És hát nagyon sokszor úgy kaptunk ki, hogy nagyon jól játszottunk, ebbe azért lehet kapaszkodni.

S hogyan kezelted decemberben azt, hogy kikerültél a juniorválogatott keretéből?
Egy pár napig valóban foglalkoztatott, rosszul esett, de egyrészt segített a pszichológusom, másrészt nagyon nagy visszaigazolást jelentett, hogy jól ment a védés azokban a napokban, hetekben. Ezzel foglalkoztam.

Mi volt a legnagyobb élmény a szezonban?
A csíkszeredai meccseink, főleg az első, az ottani hangulat és környezet magával ragadja az embert. Ráadásul ott éreztem először, hogy fejlődtünk, fejlődtem, hiába kaptunk ki akkor 4-1-re. Mindegyik meccsben volt egyébként nagy élmény, szóval nehéz egyet-egyet kiragadni, de azért most eszembe jutott a január 1-jei, Újpest elleni győzelmünk is. Akkor indultunk meg igazán.

Három évig védtél Linzben, kaptál visszajelzéseket onnan? Gondolom, sok barátod van ott is.
Igen, épp most megyek majd ki 2-3 napra hozzájuk, kicsit a régi barátságokat ápolni. A linzi kapusedzőmmel nagyon jó viszonyban maradtam, a bajnokság során is tartottuk a kapcsolatot. Sokan figyelték nyilván, hogyan alakul az évem, hálás vagyok azért, hogy sokan szorítanak nekem.

S milyen véleményekkel találkoztál a Schiller-Vasas projektjével kapcsolatban? Hiszen a maga nemében egyedülálló volt csapatunk átlagéletkora és az az elképzelés, amely mentén folyik a szakmai munka.
Eleinte sokan kételkedtek abban, hogy van ennek értelme, de épp mi magunk bizonyítottuk be, hogy van. Ahogy jöttek a pontok, majd a győzelmek, és egyre jobban fejlődtünk, a vélemények is finomodtak. Sikeres volt a szezonunk, függetlenül attól, hogy az utolsó helyen végeztünk. Ez egy nagyon kiegyensúlyozott bajnokság volt, sokkal inkább, mint korábban.

A jövőről tudsz már konkrétummal szolgálni?
Szeretném a Vasasban folytatni, hiszen amíg játéklehetőséget kapok, elégedett lehetek. Még nagyon fiatal vagyok, az én fejlődésemet az szolgálja, ha minél többször védhetek. Nem biztos, hogy máshol erre meg lenne a lehetőségem, szóval, ha tehetem, jövőre is itt szereznék még több rutint.