Jenkei Dániel, 2018.09.03. | Úszás

Illés Fannival beszélgettünk, aki Dublinban 100 méteres mellúszásban lett paraúszó Európa-bajnok.

100 mell. Érezted, hogy itt fogsz nagyot alkotni?

Ez volt a cél, és ahhoz képest, hogy Rióban milyen csalódott voltam, amikor ötödik lettem ebben a számban a paralimpián, most nagyon boldog vagyok. Főleg azért, mert nem volt könnyű az idevezető utam…

Mit értesz ez alatt?

Folyamatos betegségeim voltak, komoly mizéria alakult ki a kategorizálásom körül, nem éreztem igazságosnak a besorolásomat bizonyos úszásnemekben, és bizony talán ezek miatt is, de motivációs problémáim is akadtak. Ezt most nem is akarom jobban részletezni, mert a lényeg, hogy sok segítséggel összeszedtem magamat.

Az edződ, Szabó Álmos egyenesen azt mondta, tökéleteset úsztál 100 mellen a döntőben.

Tényleg ezt mondta? Ez jólesik! Én csak mindent úgy csináltam a döntőben, ahogy mondta. Enyém volt a második legjobb idő, szóval azért benne volt, hogy érmet nyerhetek, de hogy ennyire jól sikerüljön… Utoljára két év úsztam ilyeneket, de éreztem, hogy most megint közel lehetek hozzá. Az Eb előtt fogadtam is Álmossal, hogy tudok 51,50 környékén úszni. Hát, sikerült…

Az, hogy jó formában érezted magad, nem járt együtt valamennyi nyomással?

Valahogy a végére minden összeállt, egészségesen nyugodt tudtam maradni. Sejthető volt, hogy az olasz lányok lesznek a nagy riválisaim, néztük is előtte, hogy a vegyes úszó számaikban milyen mell részidőket produkálnak. Tudtam, hogy annál tudok jobbat, de nagy hiba lett volna, ha elbízom magam…

Ráadásul a 100 mell viszonylag a program elején volt, utána már nyugodtan tudtad biztatni a többieket…

Ki tudtam élvezni az egész Európa-bajnokságot, jó érzés volt ilyen nagy vasasos csapatként együttmozogni kint. Próbáltuk segíteni a fiatalokat, én elsősorban Száraz Evelint, hiszen vele úsztam hasonló számokat. Talán az a legfontosabb, amit át lehet adni ilyenkor, hogy ne törjenek össze, ha egy-egy úszásuk nem úgy sikerül, ahogy szerették volna. Evelin egyébként nagyon karakán lány, nem érdekli, milyen bajnokokkal kell úsznia, nekimegy mindenkinek.

A felkészülés során mennyit számított, hogy most már nem csak Te meg Pap Bianka edzetek együtt?

Edzőtáborozni például sokkal jobb így, ezek az együtt töltött hetek is nagyban hozzájárultak, hogy átlendüljek a holtponton. Persze lányok vagyunk, tudunk hisztizni vagy veszekedni, de a hangulat alapvetően remek, és tényleg tudjuk húzni egymást. Szeretném, ha ez így maradna Tokióig.

Ezek szerint akkor már a 2020-as paralimpia jár a fejedben…

Részben igen, de először még a jövő évi, malajziai világbajnokság a fontos. 100 mellen azért vannak nagyon jó ázsiai úszók, de olyan messze van még a vb, hogy kár latolgatni az esélyeket. Egy biztos, sokkal precízebben próbálok készülni, mint korábban. Hogy csak egy példát mondjak, elkezdtem dolgozni Dr. Rónay Barbara dietetikussal, és elképesztő, hogy mennyit számít a tudatos táplálkozás, már csak a betegségek elkerülésében is. Szeretnék erre tartósan is odafigyelni, mert az embernek mindig meg kell újulnia. Teljesen mindegy, hogy már huszonhat éves vagyok, erre mindig szükség van.


Hirdetések