Hetvenhét éves korában elhunyt Kékesi Mihály, a Vasas négyszeres bajnok, kétszeres Közép-európai Kupa-győztes labdarúgója, aki 1960-ban tagja volt az ifjúsági Európa-bajnokság elődjén, az UEFA-tornán győztes magyar válogatottnak.

Úgy kezdett, mint a legnagyobbak. Tizenhét éves volt, amikor – 1958 szeptemberében – bemutatkozhatott a Vasas felnőtt csapatában, pedig az 1957-ben bajnoki címet nyert garnitúra nem szenvedett különösebb csatárhiányban. Ott volt például Csordás vagy Szilágyi Gyula... De a kis Kékesi Mihály – a másik „tacskóval”, Ihász Kálmánnal együtt – már a nagyok között szerepelhetett, noha még csaknem két esztendő választotta el attól, hogy ifjúsági Európa-bajnok legyen... Tinédzser kor ide vagy oda, gólt is szerzett első NB I-es meccsén Miskolcon, a Vasutas ellen (3:0). A találkozó nem tartozott a slágermérkőzések közé, de azért 16 ezer ember kiment megnézni a meccset...

Hamarosan a csapat törzsgárdistája lett, miután a főhősök közé tartozott az ifik kontinentális seregszemléjén. Ezen a Vasas nagy erőkkel képviseltette magát, hiszen a kezdő tizenegy tagja volt Mészöly Kálmán, Farkas János, Ihász, valamint az 1968-ban Angyalföldre igazoló, olimpiai bajnoki címét már Vasas-játékosként szerző Menczel Iván is. A döntőben a román fiatalokat múlta felül a magyar együttes (2:1), és az első gólt Ihász átadásából Kékesi lőtte. A Népsport másnap azt írta: „Kékesi volt a csapat legjobbja.”

Kulcsemberré vált a Vasas első egész évados bajnokcsapatában is: az 1960/61-es évad huszonhat mérkőzéséből huszonhárom találkozón játszott. Az aranyérmes együttesben a legtöbbször ez a tizenegy játékos szerepelt: Szentmihályi – Kárpáti, Mészöly, Sárosi – Bundzsák, Berendy – Mathesz, Kékesi, Machos, Farkas, Ihász. (Fölösleges túlcifrázni, a névsor önmagáért beszél.) Az 1961/62-es szezon sem festett rosszabbul, sőt: akkor nem „csupán” bajnoki címet nyert a Vasas, de elhódította a Közép-európai Kupát is. Nem akármilyen eredményekkel: Spartak Trnava 5:0, 2:2, Fiorentina 3:1, 0:0, Vojvodina 3:0, 3:1, Bologna 5:1, 1:2. Kékesi a KK-sorozat valamennyi meccsén játszott, ami azt jelenti, hogy a kezdő csapat tagja volt, mert akkoriban rendszerint nem engedélyezték a cserét.

Összesen 126 első osztályú találkozón kapott helyet a Vasasban, miután 1964-től – Puskás Lajos érkezése után – mindinkább kiszorult az együttesből. De néhány meccset még az 1965-ös és 1966-os bajnokcsapatban is játszott, és szerepelt a Vasas emblematikus turnéinak egyikén, az 1967-es Hexagonal Kupán is. Sőt a nyitó mérkőzésen, a Colo-Colo elleni nevezetes 9:3 alkalmával gólt is szerzett; igaz, a cserejátékosok közül csak Kenderesi István nem "zörgetett be", de ő kapus volt... (Kékesin kívül Vidáts Csaba is beköszönt a chilei háló őrének, az aznap roppant nehéz sorsú Santandernek.)

Kékesi a következő esztendőben az MTK-hoz igazolt, és mindjárt az első Hungária körúti évadában MNK-t nyert a Hajdú – Szántó, Dunai Lajos, Csetényi, Jenei – Oborzil, Strasszer – Török, Kékesi, Szuromi, Sárközi összetételű kék-fehérekkel, akik a döntőben a Honvédet győzték le 2:1-re.

A testgyakorlóknál huszonöt NB I-es meccset játszott, de a lelkében örökké a Vasasé maradt, és azon merengett, miért nem tudott olyan karriert befutni, akár a vele együtt felnövő Mészöly, Ihász vagy Farkas. Noha a képességei még annál is többre predesztinálták, mint amennyit elért – vigyázat: az sem kevés, sőt! –, az A válogatott címeres mezét soha nem ölthette magára.

Ezzel együtt legyünk büszkék rá, mint a Vasas nagy bajnokára.

Mert az volt, vitathatatlanul.

 

Hegyi Iván

Kékesi Mihály hamvait a Római Katolikus Egyház szertartása szerint 2018. szeptember 15-én 10 órakor
a fóti Szeplőtelen fogantatás templomban búcsúztatják. (2151 Fót, Vörösmarty u. 2.)