Amikor beszámoltunk arról, hogy a Vasas Kanadai Ösztöndíj Programot indított, és ennek első felvonásaként négy játékos utazhat Montreálba, Hoffmann Attila vezetőedző sietett leszögezni, hogy nemcsak a tehetség alapján választották ki az utazó kis küldöttség tagjait, hanem az alapján is, hogy a gyerekek a suliban és a mindennapokban hogyan teljesítenek, viselkednek. Alázatos, jó mentalitású srácokról van szó, akiket tehát emberileg sem érhet kritika – nos, most azt mondják, még egy lapáttal rátesznek majd a jövőben az edzéseken, ugyanis elvarázsolta őket a kanadaiak hozzáállása és sportág iránti alázata.

„Az egész túra nagyon hasznos volt, a nyelvtanulás és az angol gyakorlása miatt is. A hokifeladatok és a hokitechnika terén is sok mindent elsajátítottam, igazából itt a Vasasban már az első U18-as jeges edzéseken éreztem magamon, hogy gyorsabb vagyok, kevesebbet nézek a korongra. Kint rögtön az elején látszott, hogy nagy a különbség az itthoni és kinti mentalitás között, a hozzáállás teljesen más. Egyébként a családoknál is nagyon jól éreztük magunkat, mikor vittek minket edzésre, állandóan beszélgettünk, nem az volt, hogy meg se szólaltunk az úton” – mondta Horváth Kristóf, a négyfős küldöttség egyetlen ifijátékosa, aki a hazatérés után nem sokkal sokat sejtető e-mailt kapott a tengerentúlról.

„Kanadából jött az e-mail, amiben leírták, hogy szívesen látnának az ottani szezon első felében az U18-as csapatban, szeptember 1. és november 1. között lenne lehetőségem ott hokizni. Jól esett a meghívás, jó lenne kihasználni a lehetőséget, de azért ennek a feltételeit elő kell teremteni” – tette hozzá Kristóf, aki a Vasas ificsapatától a tavalyinál jobb szereplést vár, a juniorok között pedig helytállást és sok-sok tanulást.

„Főként lábra edzettünk kint, sokkal erősebbek az ottani edzések, nagyon sokat fejlődtem” – ezt már Károly Róbert Nikolasz mondja. „A hozzáállásban és a mentalitásban láttunk nagy különbséget, jobban akarnak korizni, mindent megtesznek azért, hogy fejlődjenek, többet tesznek azért ott, hogy jobbak és jobbak legyenek, mostantól mi is így fogunk majd edzésre járni. A Vasassal az új szezonban szeretnénk az A csoportban játszani, és ott a tabella elején végezni” – mondta Niko, már az U16-os csapatunk ez évi terveit is érintve.

„Az utazás előtt kaptunk egy kis programot az edzőnktől, amivel felkészülhettünk a túrára, de még így is nagy meglepetés volt, hogy tényleg mennyit dolgoznak kint lábra. Szemmel látható volt, hogy a kinti fiataloknak beleépült az életébe a folyamatos hokivágy, minden edzést a lehető legkomolyabban vesznek, reggel kimennek hamarabb lőni, télen az utcán játszanak, mert nincs nagy forgalom, a szülők pedig mindenben támogatják őket. Hasznos túra volt. Én is szeretném, ha összejönne a Vasassal az A csoport, és annak is a teteje a szezon végére” – Balasits Barnabás foglalta így össze a kirándulás tapasztalatait.

Különösen jól sikerült Balázs Olivérnek, a Vasas tehetséges kapusának a túra, hiszen Montrealban remek szakemberrel dolgozhatott együtt, méghozzá az U17-es kanadai válogatott kapusedzőjével, Alex Carrierrel.

Fotók: Somang Hockey

„Tényleg nagy lehetőség volt vele gyakorolni, nagyon sok olyan feladatot végeztünk el, amilyeneket itthon még nem próbáltunk. A főedző mellett is nagyon jó volt edzeni, mellette tanulni, ő négy NHL-es csapatnál is dolgozott korábban. Örülök, hogy négyen mentünk, mert így nem voltunk annyira kevesen, tudtunk kis csoportban beszélgetni, de nem voltunk annyira sokan sem, hogy másokkal egyáltalán ne beszéljünk. Két családnál laktunk, ahol én voltam, ott az apuka baseballedző, és a fia baseballmeccsére is kimentünk, nagyon rendesek voltak, programokat szerveztek nekünk. Jó szezont várok magamtól a Vasasnál, minél előrébb végeznénk az U16-os bajnokságban” – mondta Olivér.

S jöjjön Hoffmann Attila összegzése a kanadai túráról:

„Szakmailag szervezett tábor volt, igazából ezek mindig egy sémára épülnek: képességfejlesztés, korcsolyatechnika-fejlesztés, power skating és kéztechnikai gyakorlatok – nagyjából ezek állnak a középpontban. Ami ezt a mostani programot különlegessé tette az nem más, minthogy a srácok Francois Landreville felügyelete alatt edzhettek, ő több NHL-es klubnál is dolgozott, most is a Colorado Avalanche alkalmazottja, egyéni képzéseket végez ott. Végül úgy alakult, hogy velünk egy kicsit kiemelten foglalkozott, elvitte a srácokat konditerembe, mutatott nekik külön gyakorlatokat. Egy fiatal srácnak nagy motivációt jelent egy ilyen szakmai múlttal bíró edzővel együtt dolgozni, Olivér pedig egy teljes napot tölthetett együtt az U17-es válogatott kapusedzőjével, aki a saját felszereléseit hozta a táborba. Bár a túra előtt kétszer 50 percet sikerült jégen tölteni a srácoknak, azért a lábakat nagyon megviselte a kinti terhelés. Számukra egy csomó minden újdonság volt, de örömmel vettem, hogy nyitottak voltak, méltóképpen képviselték a Vasast. Így is választottuk ki őket, így végül mindenki elégedett volt a tíz nap végén. Elfáradtak, sok impulzust kaptak, belekóstolhattak, hogy az észak-amerikai közeg azért egy kicsit másabb, mint az itthoni” – fogalmazott a szakember.

Ez is egyébként a hosszú távú cél.

„Azt szeretnénk, hogy minél több fiatalnak lehetősége legyen rövidebb vagy hosszabb időtartamra Észak-Amerikába utaznia, és ott edzenie. Szeretnénk megteremteni a lehetőségeket, a kereteket erre, a kapcsolataink elmélyítésére törekszünk. A Somang Hockey-nak is vannak korosztályos csapatai U12-tól U18-ig, szóval bajnoki rendszerben is hokizhatnának azok, akiknek erre megvan a képessége. Ha valaki nagyon komolyan gondolja a hokit, és az észak-amerikai karriert álomként fogalmazza meg, akkor nagyon korán ott kell lenni, jelen kell lenni az ottani vérkeringésben, mert később egyre nehezebb beépülni. El kell tölteni pár évet ott, amíg az ember például egy junior ligába kerülhet. A hosszú távú célunk az, hogy lehetőséghez juttassuk a fiatalokat, hogy megmutassák magukat” – összegzett Hoffmann Attila.