Győrben rendezték meg a kajak-kenu maratoni országos bajnokságot, ahol a Vasas párosa egy komoly sérülés ellenére is befejezte a 22 kilométeres távot, nem is akárhogyan. Szabó Dominik és Szántói Szabó Tamás hatalmas tapsot kapott a futam végén a jelenlévőktől.
A Graboplast Maraton Magyar Bajnokságon a Vasas két versenyzővel képviselte magát, a nemrég a szegedi síkvízi rangsoroló versenyen K2 1000 méteren ezüstérmet szerző, a korosztályos Eb-részvételben bízó Szabó Dominik, Szántói Szabó Tamás párossal.
A srácok egyéniben is megküzdöttek az elemekkel, de aztán vasárnap még ennél is váratlanabb nehézség következett. Giczy Csaba edző így értékelte a történteket:
„A maratoni táv elég bizonytalan versenyszám, nem lehet tervezni, bármi megtörténhet. Egyéniben Dominik egy vállprobléma miatt végigküzdötte szombaton a távot, vezető pozícióból volt kénytelen szembenézni a sérüléssel, így nem lehetett a végére harcképes. Tamás is egy kölcsönhajóban versenyzett, amelyet nehezen tudott kormányozni, de az eszközproblémák ellenére szépen felzárkózott. Vasárnap jött a páros, a szerencsétlen sérülés és körülmény, és végül a hetedik helyen zártak a fiúk, hősies küzdelemben. Azért sajnálatosak a technikai problémák, mert így nem látjuk a reális teljesítményt, nem tudjuk igazán bemérni, hogy hol tartanak. Ők most utolsó éves ifisták, van azért még lehetőségük ebben az évben is maratonban, a világbajnoki kvalifikáción, illetve ne feledjük, hogy síkvízen is lesz még Eb-válogató. Mindenesetre büszkék lehetnek a vasárnapi versenyre.”
No, de pontosan mi is történt ezen a vasárnapon, a párosok döntőfutamában?
Szabó Dominik mondja el kicsit részletesebben, aki egyébként 4-5 kilométerig vezetett az egyéni futam során, és kirobbanó formában érezte magát, a sérüléséig.
„Azt tudni kell, hogy a mi páros hajónk nincs ideális állapotban, egyszer már átesett egy javításon, ami után egy fokkal jobb lett, Tominak hátul mindenképp komfortosabb, nekem elöl kevésbé. Igazán akkor megy jól, ha tükörvíz van, ellenkező esetben meg kell vele küzdeni. A páros rajtja után Tomi adta az erőt, de én nem sokkal a rajt után kicsúsztam oldalra, alig tudunk visszajönni a versenybe. Az utolsó helyről kellett előrelépni, és amikor már kezdtük felvenni a sebességet, két egység hátulról belénk jött. Ment aztán a bunyó, az egyik hajó be is borult, majd a másikat sikerült lehagyni, de nagyon nehéz volt kitörni, mert nagyon nagy hullámokkal kellett szembenézni. Az első fordulót jól vettük, és folyamatosan jöttünk előre, már a 4. helyen haladtunk. Kialakult egy négyes boly, abban haladtunk. Mivel folyamatosan dőltünk, valószínű nyomtam egy ideget a lábamban, ami elzsibbadt, így amikor kiszálltam, a térdem összecsuklott. Az első futást még teljesítettem, de utána egyre rosszabb lett, az utolsó előttinél már Tomi vitte a hajót egyedül, én meg valahogy elszökdeltem a távot. A futam végefelé már a kormányzás is nagyon nehezen ment, mondtam neki, hogy muszáj lesz segítenie a futásnál. Vissza is jött értem, miután elvitte a hajót, átkarolt, és együtt mentünk be, én mellette szökdeltem egy lábon. A nyolcadik helyről kezdtük a végén az evezést, és aztán így is sikerült beérni a hetedik helyre. Olyan volt az egész, mint amikor kiütnek egy bokszolót, aki aztán mégis feláll a végén. Szó szerint nagyobb tapsot kaptunk a döntő végén, mint a győztes. A versenybírók is tapsoltak, de nemcsak a futásnál, hanem az egész verseny végén is. Többen is odajöttek hozzánk, gratuláltak, ismeretlenek is. Sokan azt mondták, mi vagyunk az igazi győztesek, ez nyilván jól esik az embernek. Könnyebb lett volna kiállni, és feladni a versenyt, hiszen korán világossá vált, hogy amiért mentünk, az Eb-kvalifikációt, azt elbuktuk, de saját magunk miatt végigcsináltuk a versenyt.”
A versenyen végig nagy hullámokkal kellett küzdeni a fiúknak
„Végig kérdezgettem Dominikot, hogy bírja-e, hogy érzi magát, de azt egyszer sem kérdeztem tőle, hogy kiálljunk-e. Eszembe se jutott” – ezt már Szántói Szabó Tamás, a párostárs mondja a vasárnapi futamról. „Nem volt egyszerű futam, az biztos. Instabilak voltunk az elejétől fogva, billegtünk, az ülések is rosszul álltak a hajóban. Az azért jelent valamit, hogy az utolsó helyről sikerült a negyedik helyig küzdeni magunkat, szerintem, ha nincsenek problémáink, minimum ezt meg tudtuk volna tartani, de a harmadik hely is reális lett volna. Dominik a harmadik futás előtt mondta, hogy jobb lenne, ha segítenék neki, és egyedül vinném a hajót. A lapátomat nekiadtam, azt ő vitte akkor, mert nekem két kézzel kellett fognom a hajót. Az utolsó futásnál már egy lábbal sem ment neki a futás, így visszamentem érte, miután a hajót elvittem a következő pontig. Hetedikek lettünk, de ez most teljesen más érzés, mint egy szokványos hetedik hely. Örülök, hogy befejeztük a versenyt, fel sem merült az ellenkezője.”
A fiúk alighanem a teljes kajak-kenu társadalom szimpátiáját kivívták a vasárnapi teljesítményükkel, amihez természetesen mi is gratulálunk!
A történtek további motivációt adnak a másfél hét múlva Szolnokon zajló síkvízi Eb- és vb-válogató előtt.
Graboplast Maraton Magyar Bajnokság:
K2, ifjúsági 22 km:
1. Vékássy Bendegúz, Redl András (KSI) 1:29.17.150
2. Erdélyi Tamás, Őry Zsombor (Graboplast Győr/Lágymányosi Spari) 1:29.21.750
3. Mercz Marcell, Horváth Ádám (Szekszárd) 1:30.34.970
7. Szabó Dominik, Szántói Szabó Tamás (VASAS) 1:34:38.400
K1, ifjúsági, egyéni, 22 km:
1. Majoros Mátyás (Lágymányosi Spari) 1:37.02.610
2. Petró Vince (Vác) 1:37.04.780
3. Vékássy Bendegúz (KSI) 1:37.10.810
8. Szántói Szabó Tamás (VASAS) 1:40.29.530
15. Szabó Dominik (VASAS) 1:43.11.250
