A Vasas csapata a harmadik helyen zárt a 2017-18-as kiírásban a Komjádi-kupában, hiszen ahogyan arról beszámoltunk, a keddi mérkőzésen 16-7-re verte a Ferencvárost. A döntőt a Pécs nyerte, ezzel megvédte címét, az UVSE nem tudta megszorongatni a fináléban (12-7).

A mieink az elődöntőben elszenvedett vereség után másnap már mosolygósabban, elégedettebben nyilatkoztak, főleg, mert érmet kaptak a nap végén. Értékelések.

Dévai Kristóf, akit végül a torna legjobb kapusának választottak:

„A legjobb az volt ebben a négyes döntőben, hogy együtt volt a csapat. Az elmúlt fél évben, mióta készültünk erre a kupára, összesen három edzésünk volt együtt. Nagyon jó ez a csapat, ha jövőre így együtt maradunk, akkor ugyanígy itt leszünk a négyes döntőben. Bármi is történt az elődöntőben, nagyon büszke vagyok a csapatra, a bronzmeccsen megmutattuk, hogy igazából a döntőben lett volna a helyünk, és szerintem azt is meg tudtuk volna nyerni, sajnálom azt a pár másodpercet ott a végén. Az a legfontosabb, hogy ez a csapat együtt maradjon, és folytassuk tovább.”

Korom Dániel, másik kapusunk, aki az edzéseken segítette a csapatot, egyébként nem sokkal azután, hogy pár hónapnyi játék után visszatért a BVSC-ből a Vasasba:

„Nagyon élveztem ezt a két napot, nyilván tegnap a többiek nagyon csalódottak voltak, mert az aranyért, a nagy kupáért jöttünk. Az elődöntő tényleg egy „elő” döntő volt, mert a két legjobb csapat találkozott egymással, így egy ki-ki meccset játszottunk, és egy ilyen mindig apróságokon múlik. Az előző csapatomban azt éreztem, hogy nem fejlődtem annyit, amennyit szerettem volna, ezért szüleimmel úgy döntöttem, visszatérünk a Vasasba. Nagyon jól döntöttem, Mátéfalvy Csabával nagyon jól megértjük egymást, úgy érzem, itt tényleg fejlődöm, ez a legfontosabb.”

Makszim Soma:

„Személy szerint egy kicsit csalódott vagyok, rengeteg munka és kemény felkészülés van a Komjádi-kupa mögött a részünkről. Lehetett látni, hogy igazából csak mi tudtuk megszorítani a Pécset, és azt is, hogy nagyon kevésen múlott a győzelmünk ellenük. Nagyon fájó volt az a meccs, de fiatalok vagyunk, nyertünk egy bronzérmet és jövőre megpróbáljuk megint. A cél a kupa megszerzése lesz, ez nem is kérdés.”

Ladányi Ákos:

„Összességében elsősorban csalódott vagyok, mert nem a harmadik helyért jöttünk. Szerintem mindenki odatette magát az elődöntőben és a bronzmérkőzésen is, örülök, hogy végül elhoztuk az érmet. Nagyon jó a hangulat a csapatban, úgy van értelme csinálni a vízilabdát, ha az ember jól érzi magát. Ez pedig alapvetően a társaságtól függ, és ha minden nap úgy megy le az ember edzeni, hogy van kedve hozzá, akkor érdemes csinálni. Szerencsére ez nekem megadatik ebben a csapatban.”

Sélley-Rauscher Domonkos:

„Nagyon brusztos mérkőzés volt, erre számítottunk, a Fradi ellen ez mindig benne van a pakliban. A Fradi-Vasas párharcokban ez sokszor jellemző, szerencsére már az elején jól jöttünk ki ezekből. Felvettük a kesztyűt, így mondhatni könnyedén vertük a Ferencvárost. Hatalmas élmény volt ez a négyes döntő, ilyenben még nem volt részem. Vidéki helyszínen, telt ház előtt játszottunk, nagyon jó volt a szervezés, lent is aludhattunk két napot, szóval összetehetjük a két kezünket a szervezőknek és a Vasasnak. Az elődöntős vereség nyilván belevésődött a fejünkbe, de tanulni fogunk belőle.”

Fazekas Gergő:

„Az elődöntő miatt csalódott vagyok, mert úgy érzem, a döntőben lett volna a helyünk. A Fradi ellen kijött a különbség, nekik gyengébb a keretük, mint a miénk, és be tudtuk tartani azt, amit megbeszéltünk. Remélem, hogy együtt maradunk, nagyon szeretem ezt a csapatot, és mindenki szeret mindenkit. Nagyon sokat köszönhetünk az edzőnknek, Plézer Jánosnak, nagyon remélem, mindenki megtalálja azt, amire hivatott. Sok tehetség van a csapatban, szerintem mindenkinek megvan az esélye, hogy OB I-es játékos legyen.”

Hajdu Attila:

„A bronzmérkőzés után talán őszintébben, tisztábban tudok a tükörben én is, meg a csapat is. Mindenki azt mondja, hogy nem azon az utolsó támadáson múlt a vereség hétfőn, amikor hibáztam. Bencz Rolf mondott nekem egy jó hasonlatot: ha rizst főzünk, és az egyik szem odaég, attól még az egész adagot kell nézni, hogy az jól sikerült-e. Ludas voltam ott a végén, de a srácok bátorítottak, Jani is átnyújtotta a desszertjét a vacsoránál, cserébe, ha mosolygok. Büszke vagyok a fiúkra, büszke vagyok Janira, hogy kitartott mellettünk, elégedett vagyok ezzel a két nappal. Mindig lesz bennünk egy hiányérzet, hogy nem nyertük meg, mert lehet, hogy így már nem játszunk együtt, de jó érzés, hogy éremmel mehetünk haza.”

Bencz Rolf, aki a harmadik helyért vívott mérkőzésen 7 gólt szerzett:

„Jól éreztem magam, jól jött ki a lépés számomra a Ferencváros ellen, de bármelyik csapattársamnak is kijöhetett volna, most rajtam volt a sor, éltem a lehetőséggel. Az idei kiírásban az elején erősen kezdtünk, a Szegedet biztosan vertük és a BVSC ellen is megmutattuk az erőnket. Nagyon készültünk erre a Pécs meccsre, nüanszokon múlott, sajnos, nem a mi javunkra. Ennek ellenére úgy gondolom, ennek a bronzéremnek is örülni kell, jövőre újra megpróbáljuk.”

Trombitás Tamás:

„Hétfőn az szomorított el, hogy megvolt az esélyünk a győzelemre, és alapvetően jól játszottunk. S mivel jól játszottunk, egy idő után, ebből lehet építkezni. Csapat voltunk, együtt maradtunk, nem kezdtük el egymást hibáztatni, a vereség után is egy közösség voltunk, ez nagyon sokat jelent a jövőre nézve. Persze nagy csalódás az elődöntő, mert nekünk ez volt az év meccse, de tényleg sok olyan dolog volt, amiből lehet tanulni. A bronzmeccsre nehezebb felpörögni, de nekünk sikerült, és megmutattuk, hogy jobbak vagyunk, meglátszott a különbség az eredményben is. Motiváltabbak is voltunk, nagyon boldog vagyok, hogy megszereztük a harmadik helyet, bőven nem mindegy, hogy érmesek vagyunk vagy sem.”

Hajdu Lóránt:

„Burián Gergő játszott korábban a csapatban, helyett jöhettem ide erre a tornára. Nagyon hálás vagyok Janinak, hogy engem hozott el, hogy bízott bennem. Már év elején mondta, hogy készüljek, mert minden bizonnyal én jövök. Nagyon örültem, hogy ennek a csapatnak a részese lehettem, mert túl sokszor nem állunk fel ilyen kerettel. Jól éreztem magam, kicsit a csapat csalódott volt, mert nagyon sokat készültünk együtt. Ez a csapat mindent beleadott ebbe a két meccsbe, most így jött ki.”

Péter Levente:

„Saját magamat tekintve kicsit elégedetlen vagyok, szerintem több volt bennem ebben a sorozatban. Összességében viszont elégedett vagyok, bár borzasztóan sajnálom az elődöntőt, 14 másodperccel a vége előtt még lett volna lehetőségünk a győzelemre. De nem ott ment el, a fórkihasználásunk volt nagyon rossz a meccsen. Ez sem rossz eredmény, végülis ebben az évben ez a legjobb eredménye a Vasasnak. Remélem, együtt maradunk, és ha igen, állítom, hogy jövőre megnyerjük a Komjádi-kupát.”

Simon Henrik csapatkapitány:

„Majdnem teljesen elégedett vagyok, sajnos, az elődöntőben kicsúszott a kezünkből a döntetlen. Ennek ellenére nagyon büszke vagyok a csapatra, hatalmasat küzdöttünk a Pécs ellen. A Fradival szemben hamar el tudtuk dönteni a meccset, korán megalapoztuk a győzelmünket. Jövőre megpróbáljuk megnyerni a kupát. Tavaly kiestünk a nyolc között, most a négybe jutottunk, megvan a bronzérem, jövőre meglesz az arany.”

Plézer János vezetőedző:

„Volt tartása a csapatnak, végig koncentrált volt a bronzmérkőzésen. Úgy gondolom, mi voltunk a csalódottabbak a két csapat közül, de végig kontroll alatt tartottuk a bronzmeccset. Az elején elhúztunk, aztán volt egy kis őrület, de mi ezt jól kezeltük, jól reagáltuk le. Nagyon büszke vagyok a játékosaimra, hiszem azt, hogy a Vasas a Pécshez hasonló erőt képviselt. Egy apró mentális hiba döntötte el azt a meccset, de jó szezont produkáltunk a kupában, jól játszottunk, a játékosok nagyon alázatosak voltak, le a kalappal előttük. Nagyon nagy élmény volt eljutni idáig, a négyes döntőben játszani, talán még egy kicsit tanulni kell ahhoz, hogy megnyerjünk egy ilyen rangos kupát. Ez négy év munkája, nem csak az idei évé, szeretnénk jövőre is eljutni ide, és egy kicsit fényesebb éremmel távozni. Addig még sok idő van hátra, változnak a keretek, de remélem, hogy hasonló erejű csapatunk lesz jövőre is.”