Erste Bank Young Stars League, elődöntő, 3. mérkőzés:

Ifj. Ocskay Gábor Akadémia–Market-Vasas 2-1 (0-0, 1-0, 1-1)
Gólszerzők: Péter (25.), Részegh (48.), illetve Szlama (52.)

Az egyik fél második győzelméig tartó párharc végeredménye: 2-1, a Fehérvár javára.

Egy ide, egy oda – eddig ennyi történt az osztrák juniorbajnokság elődöntőjében. Az első mérkőzést 2-1-re nyerte meg egy hete a Fehérvár, a mieink ezzel együtt kiválóan, harcosan játszottak idegenben. A visszavágón már 3-1-re is vezetett a Vasas, onnan egalizált a Fehérvár, de a hosszabbításban Márkus Balázs meglőtte a győztes gólt, így jutottunk el a harmadik, mindent eldöntő mérkőzésig.

Amelyre egy friss élménnyel utazott csapatunk, hiszen szerdán az UTE ellen – némileg váratlanul – elveszítette a magyar bajnoki bronzpárharc első mérkőzését, szétlövést követően (3-4). A Volán ezzel szemben a magyar bajnoki döntőben érdekelt, a MAC elleni első felvonást hosszabbítást követően nyerték meg, megizzadtak tehát (3-2), de mégiscsak nyertek, az élmény számukra pozitív.

A Vasas kapujába visszatért Garbacz Máté, és egyébként is teljes létszámban vonult fel első csapatunk, tudván azt is, hogy a mindent eldöntő meccsen bármi előfordulhat. Nem született gól az első harmadban, de a mieink kapusának több dolga volt, a hivatalos statisztika szerint háromszor annyi lövés érkezett felé, mint a hazai kapura.

Szorossá tettük a párharcot, de végül a Fehérvár örülhetett (fotó: Vasas Attila)

A jég aztán a második harmad elején megtört, a 25. percben Péter Andor szerzett vezetést éles szögből a fehérváriaknak, akiknek a keretéből hiányzott ezúttal Vértes Natán. Többet volt a korong a Volánnál, de nem dőlt el egyáltalán a második szakaszban a mérkőzés, és ezzel a párharc sem.

A harmadik harmad nyolcadik percében közelebb kerültünk ahhoz, hogy eldőljön, merthogy egy gyors ellenakcióból Részegh Tamás szerzett gólt, 2-0. Innen kellett volna felállni. Érdekesség, hogy még 1-0 volt az állás, amikor a szép számú fehérvári közönség volt türelmetlen, hiába, a Raktár utcában nemcsak a részeredmény fontos, hanem a szórakoztató játék is.

A „Hajrá, Volán!” legközelebb akkor hangzott fel, amikor Császár Hunor kiállítása után alaposan beszorította a Vasas a hazai csapatot kapuja elé. Meg is lett az eredménye ennek a pressziónak, Szlama Dániel a jobb oldalon szánta el magát kissé váratlan, de a helyzetet tekintve nem meglepő lövésre, kikötött a korong Szeles Martin kapujában, izgalmas utolsó percek elé néztünk (2-1).

Keményen szurkolt a hazai utánpótlás is a lelátón, ez is annak volt jele, hogy nehéz meccset vívott a Fehérvár. 1:11-gyel a vége előtt időt kért Ladányi Balázs vezetőedző, lehoztuk a kapust is az egyenlítés érdekében. Ez végül nem jött össze, ráadásul kicsit csúnyán is ért véget a találkozó. Czakó Barna vitte fel a korongot az utolsó másodpercekben, megszólalt a duda, ütközött a védőjével, majd a teljes hazai csapat rávetette magát. A hév, a lendület, a feszültség mindkét oldalon felszínre tört, érthető, szerencsére a bunyó rövid idő alatt véget ért.

A párharc viszont hosszan, és ezért dicséret illeti a Vasas csapatát. Juniorjaink az osztrák liga történetében először jutottak tovább a rájátszás első köréből, ezzel mindenképpen történelmet írtak, ráadásul az elődöntőt is az utolsó percig nyílttá tudták tenni.

Legközelebb szombaton játszanak a fiúk a magyar bajnoki bronzpárbaj második felvonásán, az Újpesti Jégcsarnokban.

Ladányi Balázs vezetőedző összegzése egy kicsit az egész szezonról is:

„Először is gratulálok a Volánnak a győzelemhez és a döntőbe kerüléshez. Sajnos, az egész szezonban mutatott hullámzó játék, valamint az elhullajtott pontok miatt nem tudtuk időben megcsípni a felsőházi szereplést, így nem tudtunk mi ellenfelet választani magunknak. A Fehérvár elleni szériát és párharcot én a mi szempontunkból egy előrehozott döntőnek fogtam fel, de éppen az előbb említett hullámzó szereplés miatt nem érdemeltük igazából meg a döntőbe jutást. Annak ellenére, hogy részsikereket könyveltünk el, kivertük a rájátszásban a tavalyi bajnokot, és nem volt olyan csapat a ligában, amelyiket ne vertük meg volna legalább egyszer. Ismét azt kell mondanom, hogy nagyon büszke vagyok a csapatra és a srácokra. A Vasas mindenkori csapata még soha nem jutott ilyen messzire az osztrák bajnokságban, még az ifi korosztályban sem. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat a kollégámmal, mert az elődeinktől egy nagyon jó anyagot, egy nagyon jó csapatot kaptunk meg. Mi úgy érezzük, hogy a tudásukon és a felkészültségükön tudtunk csiszolni, a srácok tudtak fejlődni ebben a szezonban. Mindenképpen dicséret illeti a csapatot, hiszen úgy jutottunk el idáig, hogy nekünk egyetlen Erste Ligás játékosunk sem volt. Három egygólos meccset játszottunk a bajnokesélyessel, azt hiszem, kihúzhatjuk magunkat. Nemcsak mi lehetünk büszkék a csapatra, hanem a játékosok is azok lehetnek saját magukra. Most ennyire futotta, de ezeknek a srácoknak az igazi karrierje csak most kezdődik.”