- Hamar megfertőzte a vívás szeretete, hogyan kezdődött?
A dolog kicsit banális, nagybátyám régi vívóként félállásban volt edző a Spartacusban, és egyszer megnéztem a lánya vívóversenyét.  Kekec természetemnek valónak találtam a dolgot, a nyüzsgést, a csatakiáltásokat és a vívóterem - mások által nem szeretett - jellegzetes szagát. Tényleg megfertőzött a sportág, és ez bizony máig tart. Eleinte a Technikum tornatermében heti háromszor, este 7 és 10 között próbáltam megtanulni vívni. Időközben új edző érkezett hozzánk, és ez a tény sok változást hozott: az illetőt Zarándi Csabának hívták, személyét talán senkinek nem kell bemutatni. Büszke vagyok arra, hogy az ő edzői karrierjének kezdete és az én (szerény) versenyzői pályafutásom ott kezdődött, ebben a gyér világítású, kissé kopottas tornateremben. Emberileg sokat tett egy fiatal, forrófejű, de elszánt srác nyesegetéséhez. A Wesselényi utcától a Nyugati pályaudvarig gyalog mentünk mindig, olykor vizes hajjal, és sok mindenről beszélgettünk. Újpesti házának teraszán vasárnaponként sokszor adott iskolát, melyhez a sebességet kis kutyájának vicsorgása adta. Hála türelmes munkájának, 1963-ban válogató döntőt "fogtam", ami akkor egy kisebbfajta szenzáció volt, hiszen a kis klubból jött, szegényes öltözetű gyerek bekerült a menők közé. Nem szabad elfelejteni, hogy akkoriban a magyar tőrvívócsapat többek között négy világbajnoki ezüsttel büszkélkedhetett

Zarándival fiatalon

- A kis klubból miképpen lett nagy? Hogyan kezdődött a vasasos fejezet?
A Vasas Eötvös utcai székházának titkárságán, a cirádás fakorláttal elválasztott részen egy akkori szerény képességű vívóval beszélgettünk, aki csak úgy megkérdezte tőlem, nem vívnék-e a Vasasban. Ekkor belépett a szép emlékű Várfi Feri bácsi, és ránk dörgött: hát persze, hogy itt akar vívni! A szakosztálynak volt egy remek kis tőrcsapata, akiknek jól jött az erősítés. Utólag legalábbis úgy gondolom, az tudtam lenni. Na, hát ez így kezdődött...

- Innentől már egyértelmű volt, hogy később edzőként is a klubot erősíti majd?
1967-ben kerültem mellékállásban a Vasashoz edzőként, majd rá két évre főállású státuszt kaptam, amely 2001-es Németországba távozásomig tartott. A Vasasnál akkoriban egy erős Sportiskola működött, ennek keretében foglalkoztattak. Természetesen ugyanazon teremben, a többi kollégával együtt dolgoztunk, egymást segítve és motiválva. Ez a munka azt jelentette, hogy körülbelül 50-60 gyereket foglalkoztattam évekig, az utánpótlást pedig a környező sporttagozatos iskolák adták, az ott dolgozó testnevelők lelkes segítségével.

Junior bajnokok 1976-ból

- Mi volt a kiemelkedő nevelőmunka titka? 
A legfontosabb, hogy csapatban dolgoztunk. Akkoriban Szlovenszky Lajos, Takács Tonya, Schumann Patyi és a többiek azt hirdették, hogy a Vasas-teremben gombamód tenyészik a kardozó. Mi elhatároztuk, hogy kinevelünk egy másik gombát: egymást hergelve évről-évre mindig utánpótlást neveltünk korosztályos szinten.Az első ízben kiírt kadet korosztályos bajnokságot az én csapatom nyerte, megnyertük az első junior női tőr csapat bajnokságot, a női tőr csapat 3. lett a BEK-ben és megnyertük a Vasas első felnőtt női tőr csapatbajnokságát. Körülbelül tíz éven át uraltuk a férfi tőrmezőnyt, mondhatni minden korosztályban. És most csak az enyéimről beszélek, de szorosan kapcsolódnak az eredmények a kollégáimhoz!

- Lehet ilyet kérdezni, hogy kik voltak a legkedvesebb tanítványai?
Nos, erre lehet,hogy hülye választ adok, de szinte mindegyik! Az nem biztos,hogy mindenki jó szívvel emlékszik vissza rám, hiszen az edzősködésem gyermekbetegségeit ma már legszívesebben elfelejteném,de reménykedjünk... Ha csak az eredményeket nézem értékük szerint, akkor Juhász Attila kiemelkedik, hiszen ötször nyert felnőtt magyar bajnokságot egyéniben, csapatban pedig négyszer, emellett Eb-dobogós volt egyéniben és csapatban is, a korosztályos eredményeit pedig nem is számolom. A fiam, Ákos is kiemelkedő volt, a korosztályos bajnoki címek mellett négyszer csapatban állhatott a felnőtt magyar bajnoki dobogó tetejére. A lányok közül Visy Juli BEK-bronzérmes és magyar bajnok volt csapatban, Bodnár Bence a junior bajnoki címig vitte, de még szeretnék néhány nevet megemlíteni a teljesség igénye nélkül: Laczkovich Gergő, Csák Attila,Kóbor Jancsi, Gulyás Jóska, Lukovich Petra, Pátkai Rozina, Selmeczi Gabi,Tegyey Àgnes, Keve Zsuzsa, Eőry Anita, Kovács Évike, később Garami Annamária, Koncz Kriszta, Nyúl Ilona. Ők mindannyian magas szinten vívtak és bajnoki eredményeik is vannak.

Bajnokcsapat 1999-ből

- Milyen volt a klubélet Pasaréten? Mennyire alakult ki jó közösség a más sportágak képviselőivel?
Nem szívesen használok nagy szavakat, de ez valóban egy nagy család volt a szó szinte legszorosabb értelmében. A vívók mellett a teniszezők, atléták, tornászok, sakkozók szinte napi kapcsolatban és hülyéskedésben voltak egymással. Kis feszültség volt, hogy az új vívóterem elvett néhány teniszpályát, de ez nem okozott permanens "haragot". Ne felejtsük el, hogy a büfé a Rusorán házaspárral egy óriási olvasztótégely volt, tévé, mobil, számítógép híján - hál'Istennek -  egymással foglalkoztunk ! Tilly János sztentori hangon előadott hadifogoly történetei csendet parancsoltak a különböző rendű és rangú vendégek között, hogy aztán a standup-os humoristákat is megszégyenítő röhögés vegye kezdetét. Kápiék, Komáromi, Gubek, Prihradny, Szöszi bácsi, a tornászok, Sztipa, Krémer Misi, Damja és a többiek állandó, és ártalmatlan ugratásban voltunk.  Markovits Laciék bejöttek kosarazni, mi meg mindig "elloptunk" néhány teniszpályát...

- Szakosztályvezetőként milyenek voltak a 1990-es évek a Vasasnál?
Mikor szó szerint beleestem ebbe a feladatba, megmondom őszintén, nem voltam túlzottan Elkezdtem tájékozódni itt-ott, mi a feladata egy ilyen vezetőnek, és meg kell mondjam, a klub is sokat segített, elnézte, hogy finoman szólva nem jeleskedtünk a szponzorok tekintetében.
Kovács Tamás tanácsára elkezdtünk szerződéseket kötni, nehogy "elvarnyúzzák" az embereinket, én megbíztam a társaimban, és nem igazán csalódtam. Meszéna Miklós halála után Gyalog Bandival és az apparátussal jó kapcsolatom volt,mert tudtam, hogy ők a segítségemre vannak. Kicserélték a padlót, a felső világítást, kardozóink a franciaországi vb- n aranyérmesek lettek (Ferjancsik-Nemcsik), és folytattuk a jó szereplést tőrben is.

- És még szót sem ejtettünk a kiemelkedő versenybírói és további szakmai karrierjéről…
Ezt egyszer el kell kezdeni és konzekvensen minden versenyen ott kell lenni, ahová hívnak,
a többi már rajtad, a szerencsén és a kitartáson múlik. Legyél becsületes, ne add el magad pillanatnyi előnyökért, és ez megtérül. Ezért tudok még ma is zsűrizni. Vezettem Eb és vb-döntőket, magyar bajnoki finálékat, mesterek tornáját, részt vettem olimpián. Büszke vagyok arra is. hogy 1996-ban a Szövetség engem jelölt a FIE egyik legfontosabb bizottságába. A Magyar Vívó Szövetség munkájában is aktívan részt vettem, hat évig szerkesztettem a Vívó Híradót, az MVSZ hivatalos lapját, emellett éveken át elnökségi tag voltam és a Bírák Bizottságának munkájában is tevékeny részt vállaltam. Még 1976-ban én írhattam meg a sportiskolai tankönyv tőrvívásra vonatkozó részét, 1980-ban a kiváló nevelő munkáért tüntettek ki, három évvel később pedig a kiváló nevelőedző címben részesültem. 1995-ben pedig aranygyűrűt adományozott nekem a Vasas SC.

A szöuli olimpián

- Térjünk vissza még az edzői életpályájára, amely a 2000-es években is rendületlenül folytatódott.
Anno volt lehetőségem a Vasas-munkámmal párhuzamosan hetente két napot a mödlingi Bundessportzentrumban dolgozni. Bundestrainer lettem a női párbajtőr csapatnál és hat évet lehúztam ily módon. Elértünk sikereket - osztrák felnőtt bajnoki címek, vb 16. és Eb 5. hely -  melyeket persze nem lehet magyar mércével mérni. 2001-ben elmentem a klubtól Heidelbergbe, ahol hároméves szerződést kínáltak, de egy év után elegem lett az amatőr, hozzá nem értő mentalitásból, és hazajöttem. Leköltöztem Pápára, majd Téten megalakítottuk a Sokorói Vívóegyletet, mely 3 évig funkcionált. Elértünk eredményeket, de olyan helyen,ahol a foci meg a kézilabda dominál, nehéz prófétának lenni… 2002-ben Kovács Tamás, Markovits László és egy általam nem ismert sportvezető társaságában megpályáztam a Vasas elnöki tisztségét, Gyalog Bandi távozása után. A dolgot komolyan gondoltam, átfogó tervet készítettem, de itt minden a pénzről szólt, ami nemigen volt akkoriban. Végül is Markovits Laci futott be, és mint a mellékelt ábra mutatja, állja a sarat...

- Ha jól tudom, a mai napig aktív…     
Dolgoztam később Grazban, hét éve  pedig egy maribori klubban tevékenykedem, heti két edzést tartva.  Tanítványaim jelenleg a huszonötödik szlovén bajnoki címnél tartanak a különböző évfolyamokban  Eb és vb-n is jól szerepelnek.  A Vasassal manapság nem sok kontaktusom van, Halla Petivel kommunikálunk folyamatosan, büszke vagyok, hogy én vettem oda a klubba, azóta futószalagon gyártja a jobbnál jobb párbajtőrözőket. Lehet, hogy én már a teremben fogok meghalni…