Emberemlékezet óta, de legalábbis az utóbbi években folyamatosan a Magyar Kupa döntőjében volt érdekelt a Vasas Óbuda, így az már önmagában csalódást jelentett, hogy 2018-ban „csak” a bronzért játszhattunk. Az elmúlt időszakban viszont olyan csalódást keltő mérkőzéseink akadtak az Extra Ligában, hogy egyértelmű volt, a csapat jelenlegi helyzetében komoly fegyvertény lenne ennek a bizonyos éremnek a megszerzése.

Nos, ebben a hangulatban kezdtük el a mérkőzést a Jászberény ellen, akik bizony törtek már borsot az orrunk alá a közelmúltban. A meccs előtt mindenesetre volt ok az örömre, hiszen csapatunk mestere, Jókay Zoltán átvette az Abád József-díjat, amelyet a Magyar Röplabda Szövetség adományozott neki kiemelkedő sportedzői tevékenységéért és eredményes oktató-nevelő munkájáért. Aztán az ünnepi hangulat tovaszállt: a Jászberény sokkal pontosabban kezdett, és bár a szett végére visszakapaszkodtunk, két ponttal mégis alulmaradtunk az első játszmában. (23-15).

A folytatásban már sejthetővé vált, hogy hullámzó meccs következik, hiszen a gyengébb kezdés után sokkal szebbik arcunkat mutattuk, végig dominálva fordítottunk a szettarányon, előbb 15-re, majd 18-ra hozva az aktuális játszmát.

A negyedik játékrész kuriózum volt abból a szempontból, hogy hatvannégy pont esett benne, a Jászberény több meccslabdát hárítva, 33-31-el hozta vissza a sírból az összecsapást. A lélektani előny ezzel természetesen át is vándorolt hozzájuk, de ebből női röplabdában nem mindig lehet messzemenő következtetéseket levonni.

Ezúttal sem lehetett, rólunk szólt a döntő játszma, amelyben Miklai pontjaival egyszer még visszakapaszkodott a Jászberény, de most nem engedtük kiénekelni a szánkból azt a bizonyos sajtot. 15-12, és 3:2 lett a vége.

A 2017/18-as Magyar Kupa bronzérmese így a Vasas Óbuda lett.