Vasas Óbuda – Fatum Nyíregyháza 0:3 (-17, -23, -16)
Folyondár utca, 150 néző.
Vezette: Ujházi, Horváth M.

Vasas: Török K. 9, Bodovics 3, Simic 3, Kostelanská 14, Haneline 5, Vietti 3. Csere: Kiss G., Mihály 4.
Vezetőedző: Jókay Zoltán.

Nyíregyháza: Matics 13, Kalotai 12, Valdez 11, Fernandez 12, Kalicsanyin 6, G. Francesco. Csere: Tóth F. (liberó), Villám L.
Vezetőedző: Horváth András.

Az eredmény alakulása:
1. játszma: 6:8, 11:12, 15:16, 16:20, 17:24.
2. játszma: 6:3, 7:8, 9:12, 13:16, 17:16, 19:20, 23:23.
3. játszma: 0:5, 4:8, 6:12, 9:12, 11:16, 15:24.

Bő egy hónapja elégedetten nyugtáztuk, hogy  több játékosunk hiánya a keretből sem akadályozta meg a Vasas Óbuda csapatát abban, hogy Nyíregyházán is győztesen jöjjön le a pályáról. November legvégén viszont azzal kell szembesülnünk, hogy jó pár biztató eredmény után, a Békéscsaba elleni összecsapás óta, határozott megtorpanás észlelhető együttesünk házatáján. Sajnos ez a Folyondár utcában is bebizonyosodott szerda délután, ellenfelünknek cseppet sem volt extra produkcióra szüksége ahhoz, hogy megadásra késztesse a mieinket.

                                                                      fotó: Vasas Attila

Jókay Zoltán vezetőedző:
- Kétségtelenül nehéz időszakot élünk meg jelenleg. Sokat kell még dolgoznunk azon, hogy újra a helyes irányba forduljon a csapat szekere. A tegnapi mérkőzés előtt azt próbáltam a fókuszba helyezni, hogy a ránk váró találkozó  egy lehetőség arra, hogy magunkra találjunk. Nincs feltétlen eredménykényszer, sokkal fontosabb, hogy elinduljunk egy felszabadultabb játék felé, amelyben a pályán lévők fel merik vállalni önmagukat, görcsök nélkül próbálják megoldani az adódó szituációkat.
A mérkőzés első szakaszában úgy-ahogy ment ez, de az első szettben, nagyjából a 15:16-os állás környékén megint beragadtunk. Ismét egyre többet hibáztunk, markánsan kitapintható volt a figyelem csökkenése, azok a játékosok pedig, akikre ilyenkor kulcsszerep hárulna, hogy ismét beindítsák a pozitív folyamatokat, nem voltak képesek erre. Tulajdonképpen mindent elmond erről az időszakról, hogy hét rontott nyitásunk volt, az a játékosunk pedig, aki korábban jó néhány meccsen pontjaival vitte magával a többieket, most számos próbálkozásából csak kétszer-háromszor volt eredményes annak ellenére, hogy intenzíven foglalkozunk az egész társaság önbizalmának helyreállításával. Többször leültünk beszélgetni, látom a szándékot, az igyekezetet a lányok részéről, tapasztalok előrelépést az egymásközti kommunikációjukban is, de úgy látszik ez még mindig nem elég. Egyelőre még az dominál a pályán, hogy félnek a hibázásoktól, emiatt aztán sokszor nem is mernek felvállalni olyan dolgokat, amelyek végrehajtására korábban képesek voltak.
Feszült, görcsös a társaság, a pozitív változást akkor fogjuk megtapasztalni, ha ez az állapot egyénenként változik meg, amikor képesek lesznek ismét belefeledkezni a játékba, gátlásoktól mentesen röplabdázni. Bízom benne, hogy sikerül ezt nagyon hamar elérnünk!