Bár a Vasasnak egy ideje nincs női jégkorong szakága, lányok is sportolnak a Jégcentrumban, de legtöbbjük – ahogyan a többi klubban is – az alacsonyabb korosztályokban játszanak együtt a fiúkkal. Nagyon ritka, amikor még az ifiben is szerepet kap egy lány – a Vasasnál viszont ez a helyzet. A magyar válogatott Mayer Fruzsina ráadásul nem is vall szégyent, bekk létére gólt is lőtt már a szezonban.

Fotó: Vasas Attila

Nem lehet kifejezetten unalmas egy fiúöltöző 15-17 éves srácokkal, akik kamaszkoruk legintenzívebb időszakát élik. Hogy érzed magad ebben a közegben? – kérdeztük Fruzsinát.
Nagyon jól, mert mindig tudok tőlük tanulni valamit.

Nem feltétlen a játékra gondoltam, például konkrétan együtt öltözöl velük.
Három-négy éve egy csapatban játszom ezekkel a srácokkal, szerintem nagyon jól kijövünk egymással, sosem célozgatnak negatív értelemben arra, hogy lány vagyok, az öltözőben sem. Mondjuk, szerintem szerencsém van velük, nem az az őrült, közönséges banda, nagyon rendesek. Intelligens brigád a miénk, jól elvagyunk. 

Ott van az öltözőben egy évvel fiatalabb testvéred, Zsolt is. Milyen a kapcsolatotok?
Igen, egy csapatban játszunk, és van, amikor egy sorban is. Nagyon szeretek vele játszani, elfogultság nélkül mondhatom, hogy egy nagyon technikás játékos, aki az ügyességével próbálja megoldani a jégen a nehezebb helyzeteket. A pályán is jól megértjük egymást, és azon kívül is.

Hogy kerültetek a jégre, ráadásul egyszerre?
Rendszeresen jártunk gyerekként a Műjégpályára korcsolyázni édesapánkkal. Ő több mint 100-szoros válogatott játékos, és az egyik korizás alkalmával összefutott egy volt csapattársával, aki megkérdezte, van-e kedvünk lemenni edzésre. Volt kedvünk, és így elmentünk a Drago Skorpiókhoz, ez a KMH elődje volt igazából. Meg is ragadtunk, 2007 óta a jégkorong határozza meg a napjainkat. Mindent meg tudunk beszélni az öcsémmel, akár sulis, akár hokis témáról van szó.

Szóval véletlen indult a hokis karrier, és nem édesapátok szorgalmazta.
Nem bizony, semmit sem erőltettek ránk a szüleink. Először fociztunk és teniszeztünk egyébként. Úgy fél évig jártam fociedzésre, de semmi izgalmasat nem találtam benne, a jégkorongban annál inkább.

No, és mi benne az izgalmas?
Az, hogy a legösszetettebb csapatsportág szerintem, ahol gyorsnak, erősnek kell lenni és szinte mindig gyors döntéseket kell hozni, miközben öt játékos szeretne „kinyírni”. Örülök, hogy egy nagyon jó csapatnak lehetek a részese, ahol a hoki szépségeit ki tudom élvezni.

Szüleid nem féltenek a fiúk között?
Nem. Néha megjegyezték korábban, hogy vigyázzak magamra, de ma már egyáltalán nem stresszelik túl magukat egy-egy meccsen. Sőt, tesómat talán jobban féltik, ő vékonyabb testalkatú.

Hogy kötöttetek ki a Vasasban?
Még Hetler Ádám keresett meg minket azzal a kérdéssel, lenne-e kedvünk egy edzésen kipróbálni magunkat a Vasasban. Eljöttünk, ez 2013. november 15-én volt, azért emlékszem rá, mert aznap van öcsém születésnapja. Aztán elég jó volt az edzés, tetszett az egész légkör, és így amikor megkérdezte Heti, lenne-e kedvünk itt folytatni, nem tudtunk nemet mondani. Idén tavasztól már nem ő dolgozik ezzel a korosztállyal, edzőváltás történt. De hát csupa jó edző dolgozik a Vasasban, felnézünk rájuk.

Horváth András és Perczel Gábor irányítja ezt az ificsapatot most, mit szóltál, mikor megtudtad, velük dolgoztok majd együtt?
Tényleg nagyon örültem neki, nagyon sokat tanulunk tőlük. Mindig hallunk olyan sztorikat Balutól, amitől egy kicsit megdöbbenünk, amin elgondolkodunk, ami tanulságként szolgálhat a későbbiekben. Elraktározódnak bennünk ezek a történetek, példák, amiket pályafutásából említ, meghatározóak nekünk is. Úgy veszem észre, az egész csapat így van ezzel, a gondolkodásunkat, a sporthoz fűződő viszonyunkat is formálják az edzőink.

Ifjúsági korosztályban már nem szoktak lányok csúszkálni a jégen a fiúcsapatokban, ennek legfőképpen az az akadálya, hogy a fizikai adottságok tekintetében már jóval nagyobbak a különbségek. Ráadásul a szabályok sem engedik meg alapesetben egy lány szereplését. Hogyan lehetséges mégis a játékod?
Ezt a szabályt azért hozták 3-4 éve, mert észrevették, hogy az ifi korosztályban játszó lányok nagy része rendszerese megsérült, hiszen az ütközéseknél a lányok fizikai ereje jóval gyengébb a fiúkénál. Viszont jól tudtuk, hogy egyéni kérvény esetén tehetnek kivételt a magyar és az osztrák szövetségben, és megadhatják az engedélyt a játékra. Először itt a Vasasban kellett ezt kezdeményeznem, aztán összeült a szakmai stáb, és úgy döntöttek, megbíznak bennem. Köszönöm neki ezt a bizalmat, végül engedélyezték is a játékomat.

Egyedüli lány vagy a mezőnyben?
Talán a KMH kapusa, Horváth Vanessza rendelkezik még játéklehetőséggel ifiben, de ő már ritkábban kap lehetősége tudtommal.

Jól sejtem, hogy eszed ágában sincs a női bajnokságban szerepelni?
Jól, most még semmiképpen sem. 1-2 évig még mindenképp a fiúk között játszanék, aztán utána valószínű életem legrosszabb napja lesz, amikor ez véget ér. Idehaza az OB I és az OB II nyújt lehetőséget a lány hokisoknak, a KMH csapata pedig az osztrák bajnokságban szerepel, nem is rosszul.

Azt tudjuk már, hogy csapaton belül nincs különbségtétel, de mi a helyzet az ellenfelekkel?
Nem tesznek különbséget, megjegyzéseket sem, ugyanúgy leütköznek, ha kell, attól még, hogy lány vagyok. Nem vigyáznak rám jobban, miért is tennék, nem ezért játszunk egymással.

Ne feledjük, magyar válogatott vagy. Mi a helyzet ez ügyben?
Egyrészt még van egy évem az U18-as válogatottban is, de az tény, hogy a felnőttválogatottban szeretném stabilizálni a helyemet. A felnőttcsapat azért teljesen más, idősebbek a játékosok, fizikailag is nagyobbak a különbségek. Jelenleg a divízió 1/A-ban szerepelünk, miután 2016-ban Asiagóban feljutottunk a divízió 1/B-s vb megnyerésével.

Méghozzá veled.
Igen, ott voltam életem első vb-jén 15 évesen, nagyon szeretek visszagondolni erre a tornára, mert újonc létemre elég sokat játszottam. 2018 áprilisában lesz a vb, jó lenne a szűk keretbe bekerülni, ezen leszek.

Ha azt kérdezem, mire vagy a legbüszkébb, a vb-szereplést mondanád?
Igen, az mindenképp előre való. De nyilván az is jó érzéssel tölt el, hogy megállom a helyem a fiúk között. Mint ahogyan az is, hogy a sport mellett a suliban is helytállok, jól megy a tanulás. Éppen ezért az osztálytársaim felnéznek rám, és ez jól esik. Szeretném, ha még komolyabbá válna a sportpályafutásom, esetleg Európában vagy a tengerentúlon kipróbálni magam, és megragadni. De van B-tervem is, ha ez nem sikerül, egyetemre járnék, majd gyógyszerész vagy építész lennék. Sőt, igazából sok minden más is érdekel, például el tudnám magam képzelni a sportcipő- és sportfelszerelés-bizniszben is.

Lehetőségek széles tárháza. De mit gondolsz, mire mehet a Vasas ificsapata ebben a szezonban?
Nem tűztünk ki helyezést a szezon előtt, mert átalakult a keret, és igazából nem az eredmények számítanak, hanem az, hogy mennyire fejlődik a játékunk. Minden egyes meccsen a 100 százalékot kell kihozni magunkból, ez az alap – hogy ez később mire lesz elég, az másodlagos. Az a fontos, hogy mindenki élvezze, amit csinál, élvezzük egymás társaságát és a jégkorongot.

D.S.