Az FTC pályaválasztásával 84 bajnoki meccset vívott eddig a Vasas az Üllői úton.

De 96 bajnokit játszott a zöld övezetben.

Az 1910-es, 1920-as években ugyanis – amíg nem volt saját pályája – tizenháromból tízszer a ferencvárosi sporttelepen tartotta az FTC elleni „hazai” találkozóját. Ez idő alatt csak egyszer sikerült nyernie a vetélytárs otthonában, és abból is óriási balhé támadt. A zöld-fehér klub hivatalos lapja már az 1917 májusában rendezett mérkőzés (2:1) alkalmából barátságtalanul azt írta a vas- és fémmunkások csapatáról, hogy „a háború alatt törtetett be az első osztályba”. Ezt szeptemberre sem felejtették el a piros-kékek, és nemes bosszúra készültek. Kuglics, majd Jelinek Tivadar góljával sikerült is meglepni a favoritot, mire az esélyesek feldühödtek: Nemes Sándor megrúgta Kojsza Györgyöt, aki aztán rátámadt Nemesre (kettős kiállítás); Hegyi Mátyás fojtogatni kezdte az őt keményen szerelő Zatykó Ferencet (újabb kiállítás); Kiss Béla pedig úgy „szállt bele” Jelinekbe, hogy annak lába eltört. A (lincs)hangulatra jellemző: a 78. percben, 2:0-ás Vasas-vezetésnél az inspekciós rendőrtiszt (!) beszüntette a találkozót.

A botrányos vereségért nem győztek elégtételt venni a zöldek – a hőskor további huszonkét Üllői úti Vasas-meccséből tizenötöt megnyertek, és csak hetet adtak döntetlenre –, s 1928 novemberében különösen nagy csapást mértek a piros-kékekre. A Vasasban válogatott gólkirállyá, tündöklő csillaggá váló, majd 1927-ben az FTC-hez szegődő Takács II József öt, Toldi Géza pedig három góllal pakolta meg szegény Szulik Rezső kapuját, és még Szedlacsik Ferenc is feliratkozott... A 9:0-ás kudarcot nem lehetett a játékvezetőre kenni, mert Himler Oszkár kiállította ugyan Király Tivadart, de akkor már 5:0 volt az állás.

Harmincegyben aztán „csoda” történt az Üllői úton. Noha Toldi duplájával tizenhét perc alatt 2:0-ás előnyt szerzett a ferencvárosi csapat, Stanzl Károly szépített – 11-esét Amsel Ignác kivédte, de a kipattanó labdát a csatár begurította –, majd Szedlacsik mellé lőtte a vendéglátók büntetőjét, s utána Jenei Vilmos, valamint Egri Béla góljával fordított a lelkes Vasas (2:3). A ferencvárosi közönség nem ismert kegyelmet, és a kezdeti „tempó, Fradi!” után felhangzott a „pfuj, Fradi!”...

Újabb 3:2-es piros-kék sikerrel zárult az 1943 áprilisában tartott FTC–Vasas. A győzelemnek külön jelentőséget adott, hogy 1942 nyarán az MLSZ alelnöke a Vasas politikai alapú kizárását javasolta. „A Vasas mérkőzésein lefolyt jelenségek arra mutatnak, hogy a klub élesen szembehelyezkedik a keresztény és nemzeti irányzattal. A Vasas minden budapesti mérkőzése a magyarországi szociáldemokrácia egy-egy tüntetése volt. (…) A háttérben meghúzódó zsidóság az őt jellemző fanatikus gyűlölködésével és aknamunkájával minden bizonnyal kihasználná azokat a lehetőségeket, amelyek a Vasas mérkőzésein kínálkoznak. A nagy tömegek előtt kitűnő terület nyílna a bomlasztás terveinek kivitelezésére” – indokolt dr. László András, a szövetség korifeusa. A beadványt azonban elmismásolta az alelnökénél emberségesebb MLSZ, így aztán az Üllői út 22 ezer nézője előtt a Csontinak becézett Jenőfi Jenő győztes gólt fejelhetett. (A másik két Vasas-dugót Nagy István és Németh Antal szerezte.) Igaz, 1944-ben már „Nemzeti Vasas” néven kellett fellépni a ferencvárosi sporttelepen (is), azaz nem Sárosi dr. mesterhármasa, még csak nem is a 6:2-es vereség volt a legnagyobb baj...

Ekkor zajlott a világháború alatti utolsó FTC–Vasas, a világháborút követő első találkozón, 1945 májusában pedig Sárosi dr. hiába folytatta ott a pályán, ahol negyvennégyben abbahagyta, góljára Illovszky Rudolf és Junász Géza is válaszolt (2:1 a piros-kékek javára). Három évvel később a Ferencváros 4:2-re győzött, de az új rendszer elleni „sorozatos tüntetések” miatt az Üllői utat négy hétre be akarták zárni. (Milyen ismerős fordulat...) Ám a zöld-fehérek „belátó” vezetősége azzal állt elő, hogy Rákosi Mátyáshoz, „a magyar sport nagy barátjához” fordul, és a pártvezérnél tett látogatás után a szankciót a sportirányítás valamiért eltörölte...

Az Üllői úti FTC–Vasas találkozók 1953-ig zajlottak, majd 1954 és 1974 között a ferencvárosi pályaválasztásával kizárólag a Népstadionban rendezték a zöld-fehérek és a piros-kékek rangadóit. A legtöbb néző 1957-ben volt e derbiken: mind áprilisban (1:1), mind októberben (2:3) 80 000 néző tolongott az arénában. A Vasas már az újjáépített Üllői úti stadionba „tért vissza” a kilencedik kerületbe 1974 májusában, s az emlékezetes nyitó mérkőzésen (1-0) Müller Sándor annak rendje és módja szerint felavatta Géczi Istvánt. (Géczi amúgy az angyalföldiek ellen debütált az FTC-ben, és az 1962-es bemutatkozás alkalmával 2:0-ás vereséget kellett elszenvednie.) A számukra szörnyű premier után a ferencvárosiak jó ideig újra a Népstadionba „vitték” a Vasast, majd 1981-ben vállalták a veszélyt, és az Üllői úton fogadták a piros-kékeket. De hiába telt el hét év, nem múlt el a hét szűk esztendő: Kiss László kétszer, Várady Béla egyszer köszönt be Kakas kapusnak (3-1), s megint legalább 28 ezren mentek haza csalódottan...

Nyolcvanhéttől megszűntek a Népstadion kettős rangadói – igaz, 1992-ben még rendeztek ott egy Vasas–FTC-t (1-1), de sem a márciusi időpont, sem az utolsó pillanatokban kihagyott félpályás ziccer miatt nem volt az szilveszteri mulatság... –, így állandó helyszínné vált az Üllői út, illetve a Fáy utca. A dupla derbik befejezése utáni első ferencvárosi rangadó 3-3-mal zárult – 25 000 néző előtt két angyalföldi gólt szerzett a zöld-fehérektől igazolt Szabadi László –, és ugyanez volt az eredmény 1990 májusában, noha Gubucz Láczló és Duró József révén a piros-kékek tizenhárom perc múltán 2-0-ra vezettek. Az utóbbi negyedszázadban 3 győzelem, 3 döntetlen és 10 vereség a szerény angyalföldi mérleg az Üllői úton, és kétszer (1993-ban, majd 2015-ben) 5-1-re nyert a kilencedik kerületi csapat. A legutóbbi két alkalommal viszont a Vasas ünnepelt a ferencvárosi pályán: tavaly Vaskó Tamás és Jevgenyij Pavlov, míg ebben az évben Berecz Zsombor és Mahir Saglik góljával nyert 2-1-re a piros-kék együttes.

Az Üllői úti bajnoki összmérleg a Vasas szemszögéből: 96 mérkőzés, 23 győzelem, 24 döntetlen, 49 vereség.

Nem mondható, hogy szombat este hat órától ne volna min tovább javítani...

Hegyi Iván