Nyomtatható verzió 2017.07.11.
Röplabda

Újabb 150 év lendület

Jókay Zoltánnal 50. születésnapja alkalmából beszélgettünk a másfél évtizedes vasasos múltról, a röplabdasport jelenéről, a nyári elfoglaltságokról, de természetesen a következő szezon is szóba került.

Belépett a második ötvenbe. Milyen érzés?
- Mondhatom, óriási tapasztalatokat szereztem így pár nap alatt, bárkinek szívesen átadom őket… Viccet félretéve, nem kerekítek nagy feneket az ilyen évfordulóknak. Persze azt azért remélem, hogy a következő százötven évem is hasonló lendülettel zajlik majd.

Ha már lendület, igen fiatalon csöppent bele a Vasas vérkeringésébe.
- Ez szerintem relatív, mert vannak kollégáim, akik jóval hamarabb kerültek felnőtt csapathoz. Én nem hajtottam ezt a dolgot, tudtam, hogy ha megfelelően dolgozom, akkor úgyis eljön a pillanat. Végül erre 2003-ban került sor, amikor a Vasasnál Ratimorszky Karcsi volt az edző, én pedig a segítője, illetve a junioredző is egyben. Karcsi látott bennem fantáziát és egy idő után felvetette, hogy mi lenne, ha felnőtt vezetőedzőként folytatnám.

A válaszát tudjuk.
- Igen, elvállaltam, hiszen nagyon motivált feladat, már csak azért is, mert akkoriban az ifi válogatott edzőjeként is ténykedtem, szép sikereket értünk el a Meléndez-Pál Bea féle brigáddal, és bőven volt átfedés a két csapat között. A fiatalokon kívül Tormási Orsi, Dégi Barbi, Vatai Gabi, Nyári Virág alkották a 2003-as csapatot. Kicsit más edzésmódszerekkel kezdtem hozzá a munkához, felnőtt szinten egyébként is teljesen más megvalósítani dolgokat, mint az utánpótlásban. Többet dolgoztunk, pörgős, intenzív foglalkozásokat tartottam, és hát persze meg kellett vívnom a saját kis harcaimat a játékosokkal, de alapvetően vevők voltak a filozófiámra.

Miféle harcok voltak ezek?
- A karakteresebb játékosokkal volt egy-két beszélgetésem az elején, sőt olyan is előfordult, hogy hazaküldtem valakit edzésről. Ez egyébként hamar nyugvópontra került, jöttek az eredmények, így a módszereim tulajdonképpen igazolást nyertek. Rögtön az első évben sikerült letaszítanunk az akkoriban egyeduralkodó Nyíregyházát a bajnoki trónról. Nem volt könnyű, hiszen 2-0-ra mentek a három győzelemig tartó döntőben, aztán a lányok elkezdtek hinni szép lassan abban, amit nap mint nap csináltunk, így szépen átfordult a párharc és bajnokok lettünk. A végén már úgy éreztem, akármeddig játszunk, csak mi nyerhetünk. Számomra ott bizonyosodott be először, hogy a siker szempontjából talán a játéktudásnál is fontosabb, hogy milyen a társaság, milyen karakterek alkotnak egy csapatot.

Közel tizenöt év távlatából mennyire keverednek a fejében a bajnoki és kupadöntők?
- Hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy minden labdamenet fejben van, de szerintem elég jól emlékszem. A kupadöntők talán már kicsit kaotikusabbak, abból mégiscsak kétszer annyit játszottunk, mint bajnoki fináléból, de a legizgalmasabb pillanatok így is tisztán bevillannak.

A keveredésben azért az is közrejátszhat, hogy szinte állandóan új csapatot kellett építenie…
- Igen, bár ez főleg az elmúlt három-négy év tendenciája volt, amikor sokszor a teljes kezdő eligazolt egy-egy szezon után.  Az elején azért két-három évig adott volt a gerinc, maximum pár csereember személye változott. Az nyilván könnyebb helyzet volt, mert az alap rendelkezésre állt, és minden évben ki tudtunk próbálni új dolgokat. Lehetett szépen építkezni.

Hogyan korszakolja a vezetőedzői karrierjét?
- Ahogy mondtam, az elején volt ez az állandóság, amikor szinte töretlenül sikeresek voltunk, utána többen elmentek, ami megtorpanást hozott, így évekig a BSE nyerte a bajnokságokat. A 2011/12-es szezonban sikerült újra visszakapaszkodnunk, amikor nyertünk, az egy gyönyörű este volt, Markovits Laciék pazar kis fogadást rendeztek, a vízipólósok is aznap lettek bajnokok, így együtt ünnepelhettünk a Folyondárban, jó sok szurkoló jelenlétében. A következő szezonban nagyon fiatal csapatunk volt, szinte csodaszámba ment, hogy megvédtük a címet. Olyan tizenéves tehetségek játszottak, mint Gubicza Laura, és a kulcsembereink közül szóba sem került senki a felnőtt válogatottnál. Tálas Zsuzsit is én hívtam be kicsit korábban, amikor szövetségi kapitány voltam, de szinte csak nyitni állt be.

Mitől volt ennyire jó ez a fiatal csapat?
- Ismételni tudom azt a gondolatot, hogy a női sport lélektanát figyelembe véve, meghatározó, hogy a mindennapokban milyen az adott csapat hangulata, mennyire tudnak egymásért küzdeni, mennyire összetartó a közösség. Az a társaság ebben erős volt, és ez elégnek bizonyult a sikerhez.


A 2013-as bajnoki arany

Az utolsó korszakot már nem is kérdezem, hiszen nyilvánvalóan a Békéscsaba megerősödése az újabb markáns szakasz.
- Igen, hát sokáig mi voltunk az irigyelt csapat, remek szurkolótáborral, aztán a csabaiak is elkezdtek komoly tömegeket megmozgatni. Ahogy jöttek az eredmények, egyre többen lettek rájuk kíváncsiak. Egy darabig kullogtak mögöttünk, aztán szépen átléptek rajtunk. Azóta mi próbálunk zárkózni, az elmúlt szezonban például szerintem több lehetett volna bennünk. A játékosanyagunk egyáltalán nem volt rossz, de valahogy nem forrott ki a csapat, nem hittünk magunkban eléggé, hiányoztak a pályáról azok a karakterek, akik erőt tudtak sugározni. Nem szakadt át az a bizonyos gát.

Említette a szurkolókat, sajnos a mai röplabdában kevés csapat mondhatja el magáról, hogy egyáltalán biztatja őket valaki.
- Igen, és mondhatom, hogy a Vasas-szurkolók messzeföldön híresek. Játszhattunk Európa legtávolabbi csücskeiben, mindig feltűnt egy-egy drukkerünk, aki képviselte a tábort. Ez nagy dolog, a nálunk játszó külföldiek is azt emelik ki évről évre, hogy családként funkcionál a szakosztály. Ez valami olyasmi, amire a klubvezetés is törekszik a nagy Vasas tekintetében. Tényleg mindenben számíthatunk a szurkolókra, akár a civil életben is, ami nagyon becsülendő.

Hogy nézne ki Jókay Zoltán vasasos álomcsapata az elmúlt tizennégy évből?
- Nem mernék még tizenkettes keretet sem mondani, mert biztos kihagynék valakit. Sok jó játékossal, és még több fiatal tehetséggel dolgoztam együtt, bízom benne, hogy ez a jövőre is igaz. Most is vannak a kezem alatt olyan lányok, akikben sok fantáziát látok, akik messzire juthatnak.

Sosem fásul bele? Minden szezonnak ugyanolyan lelkesedéssel tud nekifutni?
- Én ezt nagyon szeretem csinálni, tényleg nem voltak soha motivációs problémáim. Persze van olyan periódus, amikor fáradtabb vagyok, főleg, amikor nem csak a szakmával kell foglalkozni, az rendesen elszívja az energiát. Az viszont mindig érdekel, hogy tudok új csapatot építeni, mit lehet kihozni egy új garnitúrából, hogyan veszik a játékosok az elképzeléseimet.

Képzi magát?
- Hosszú évek óta az első nyár az idei, amikor semelyik válogatottnál nem dolgozom. Ennek ellenére sokat foglalkozom a röplabdával, videókat nézek, internetes szakanyagokat olvasok, számomra ez az egyik legizgalmasabb időszak. A feleségem szóvá is teszi mostanában, hogy minek strapálom magam nyár közepén, mikor se edzés, se a TF-re nem kell bejárnom. Nekem viszont fontos, hogy magamba szippantsam a tudást, hiszen ez nem olyan szakma, ahol hátradőlhetünk, hogy mi már mindent tudunk. A sportág technikailag és taktikailag is elképesztő ütemben fejlődik, és ha az ember lemarad, hamar helyébe lépnek a fiatalok.

Ezek szerint van megfelelő edzői utánpótlás?
- Nem könnyű a helyzet, a TF-en tanítok, így közelről látom, hogy egyre kevesebb a röplabdaedző. Az pozitívum, hogy az egyetem visszakapta a kizárólagos jogot a képzés terén, hiszen volt egy időszak, amikor OKJ-s képzéseken túl könnyen szereztek emberek papírokat, nem túl hiteles tartalmakkal. Azt látom, hogy akik érdeklődnek a sportág iránt, azokkal jókat lehet szakmázni, de fontos, hogy nyitottá, világlátottá váljanak a fiatalok, hiszen a magyar nyelvű szakirodalom igencsak szegényesnek mondható röplabda terén.

Végül térjünk vissza a Vasashoz, a következő szezon talán újabb korszakhatár lehet: az eddigi átigazolásokat nézve a mi csapatunk talán erősödik, a Békéscsabából viszont több meghatározó ember távozott.
- Természetesen minden szezonnak új reménnyel vágunk neki, de azért legyünk óvatosak: egyrészt a BRSE még nem fejezte be a csapatépítést, másrészt tavaly is januárban húztak nagyot, amikor idehoztak egy klasszis átlót és egy remek centert. Nem tudjuk, idén miben gondolkodnak. Nálunk megint új a csapat, ezúttal európai légiósaink lesznek, a két olasz lány egy nagyon fejlett röplabdakultúrából érkezik, biztosan hoznak újat magukkal, és talán a délszláv mentalitásra is lehet építeni. Összességében ez ilyenkor mindig lutri, majd a mindennapok döntik el, hogy milyen emberek, mennyire tudnak beilleszkedni, hogy reagálnak az első holtpontokra. Szóval összetett dolgok ezek, rengeteg tényezőn múlik a siker, de idén is azon leszünk, hogy a maximumot hozzuk ki a lehetőségekből.

Jenkei Dániel

Póló - Csak a Vasas

3990 Ft

Vasas-függő ár: 3590 Ft

  • Névadó fejléc
  • Plaket Kft.
  • Óbuda
  • Óbuda Sport
  • Pensio 17.Kft
  • Arany fejléc
  • Emberi Erőforrások Minisztériuma
  • Budapest Önkormányzata
  • Vasas Pasarét Kft.
  • Vasas Folyondár Kft.
IMPRESSZUM
jogi nyilatkozat
kapcsolat
média ajánlat