Danks Emese balettnövendékként a Magyar Táncművészeti Főiskolán végzett, majd a Külkereskedelmi Főiskola angol-francia szakán szerzett diplomát. Civil pályáját az Országos Idegenforgalmi Hivatal frankfurti kirendeltségén kezdte, dolgozott egy nemzetközi légitársaságnál, illetve San Franciscóban, a Magyar-Amerikai Kereskedelmi Kamaránál is. Magyarországra visszatérve a média világában szerzett tapasztalatot: PR-vezetőként ténykedett a TV3-nál, majd a Magyar Televízió sajtóosztályát irányította. A 2000-es évek elején a MALÉV-nál és a TESCO-nál kommunikációs igazgatóként vállalt szerepet,  fél éven át pedig a kormányszóvívői pozíciót is betöltötte. 2008-tól öt éven át volt az ERSTE Bank kommunikációs igazgatója, majd a civil szférában, az UNICEF Magyar Bizottságának ügyvezetőjeként helyezkedett el.

- Az UNICEF kék színét piros-kékre cseréli, de ennél minden bizonnyal összetettebb a váltás háttere. Hogyan került közel a Vasashoz?
Korábban az üzleti szektorban, nagyvállalatoknál tevékenykedtem, az elmúlt közel négy évben pedig valóban az UNICEF magyarországi szervezetét vezettem. Ez volt az első alapítványi feladatom, egy ugrás a civil szférába, amit nagyon élveztem. Az UNICEF-nél komoly hangsúlyt kapott, hogy nyissunk a sport világa felé, hiszen gyermekjogi szempontból ez nagyon izgalmas terület.  Magyarországon egyedüli sportegyesületként lett stratégiai partnerünk a Vasas SC, így kerültem kapcsolatba a klubbal.

- Milyennek látta partnerként az egyesületet?
A közös munka során nagyon lelkes, jó gondolkodású és innovatív csapattal találkoztam, Markovits Lászlót pedig már korábbról jól ismertem személyesen. Ahogy telt az idő, egyre jobban beleláttam az életükbe, több vasasos sportolót is bevontunk az együttműködésbe, Szilágyi Áron futott az UNICEF színeiben, Tóth Tamás pedig a paralimpia megnyerése után a sportnagykövetünk lett. A közelmúltban elnök úr felkínálta a lehetőséget, hogy még közelebb kerüljek a Vasashoz, hiszen egyre több a feladat marketing és kommunikációs területen, és szakemberekkel szeretné bővíteni a csapatot, hogy még több figyelem jusson bizonyos részfeladatokra. Örömmel mondtam igent, hiszen pontosan tudom, hova érkezem majd.

- Hogyan kezd majd hozzá?
Alázattal. Szerintem ez a legfontosabb, és eddig így csináltam minden új állomáshelyemen. Először is szeretnék mindenkit megismerni, legyen szó szakemberekről, sportolókról, szülőkről, gyerekekről, vezetőkről vagy újságírókról, tehát azokról a szereplőkről, akik napi szinten életben tartják a klubot.  Ez a folyamat egyébként részben el is kezdődött, hiszen tavasszal közreműködtem egy belső felmérésben, így sokakkal nyílt alkalmam beszélgetni a Vasason belül.  Bízom benne, hogy tudom kamatoztatni az üzleti világban megszerzett marketing és kommunikációs tapasztalatomat. A nagyvállalati kultúrából sok minden adoptálható, természetesen a sport sajátos igényeinek megfelelően. Inspirál, hogy fokozatosan megtanuljam, megismerjen az új közeget.

Fotó: Nők Lapja

- Vannak konkrét elvárások a munkáját illetően?
Fontos cél például, hogy tényleg szó szerinti családdá váljon ez a hatalmas vasasos közösség. Ebben nagy potenciált látok, hiszen a Vasas szerethető klub: a sportolók sikert sikerre halmoznak, az edzők és vezetők munkája kiemelkedő, a szülők pedig bíznak az egyesületben. Én is vasasos anyuka voltam, tehát ezt pontosan tudom, és megmondom őszintén, más egyesületnél nem is látnám a jövőmet. Szeretnénk a közösséget szélesíteni, még aktívabb klubéletet szervezni, hogy a szülő ne csak letegye a parkolóban a gyereket, hanem ugorjon be pár percre, legyen kicsit részese a Vasasnál zajló életnek. Fontos, hogy a klub érdemeit, eredményeit még hangosabban el tudjuk mondani, és a Vasas család tagjai büszkék legyenek az identitásukra, de említhetném kihívásként, hogy különböző cégeknek, vállalatoknak jobban megmutassuk magunkat, és az ő igényeik alapján keressük az együttműködéseket.

- Nem tart attól, hogy falakba ütközik majd a már említett sportra jellemző sajátosságok miatt?
Ezért is kulcsfontosságú az alázat és a folyamatos tanulás. Egyébként amellett, hogy rengeteg lesz az újdonság, a gondolkodásomtól, múltamtól nem áll távol ez a világ, hiszen balett-növendékként a táncművészetben szocializálódtam. Az a közeg és a vele járó nyomás pedig nagyon hasonlít a versenysportolók életére. Csak amíg ők a medencében vagy az atlétikapályán élték a napjaikat, addig mi az Operaház színpadán próbálkoztunk...