Hetvenöt éves korában elhunyt Nell Lajos, a Vasas 1965-ös bajnokcsapatának tagja, aki klubunkban 36, a Győri ETO-ban 68, az Egyetértésben 38 NB I-es mérkőzésen játszott. A kisalföldi együttes tagjaként kétszer nyert Magyar Népköztársasági Kupát.

Lehet tűnődni, jó vagy rossz időben született-e Nell Lajos, hiszen akkor tűnt fel a Vasasban, amikor az angyalföldi együttes tartalék csapatában is válogatott játékosok – s korántsem „andorrai” válogatottak – futballoztak. Mindenesetre már huszonkét éves korában bekerült az „egybe”, méghozzá azon a mérkőzésen, amelyen a duplázó Mészöly Kálmán a tizenhatosról ollózva küldte a második Vasas-gólt a kék-fehérek hálójába. A baj csak az volt, hogy a Hungária körútiak hármat rámoltak be 1964. június 28-án a Szentmihályi – Nagy Károly, Mészöly, Ihász – Nell, Fister – Ősi, Kékesi, Machos, Puskás, Farkas összeállításban játszó piros-kék csapatnak. Aznap Bakos, Mathesz, Berendy, Pál II meg az éppen az MTK-tól átigazolt Szimcsák István a „fakóban” szerepelt Somogyvári Lászlóval, Liebhaber Barnával vagy az akkor még csak a fürdőkádban dúdolgató Ihász Gáborral együtt...

Nell abban az évben megragadt a csapatban, és szeptemberben gólt is szerzett azon a találkozón, amelyen a Vasas – a labdát négyszer a kapuba küldő Puskás Lajos vezérletével – 6:2-es bosszút állt az MTK-n. A mérkőzésnek 65 000 nézője volt; így is húszezerrel kevesebben ültek a Népstadion lelátóin, mint a 4:3-as Honvéd–Vasason. Ezen a meccsen a szünetben 2:1-re, majd a nyolcvanhetedik percig 3:2-re vezetett a piros-kék együttes, ám a hajrában a tarthatatlan Tichy Lajos fordított. Mészöly és Berendy Pál sokáig emlegette e találkozót a többiekkel együtt...

Hatvanötben Nell már kevesebb szerepet kapott, játszott viszont az esztendő legfontosabb találkozóján, a bajnoki döntőnek megfelelő Vasas–FTC rangadón. A derbi előtt azonos pontszámmal álltak a tabella első két helyén a vetélytársak, aztán Puskás átadását Farkas János bevágta, majd a második félidő közepén Albert Flórián váratlanul mellbe talpalta Nellt, és a vendég játékvezető, a jugoszláv (horvát) Stjepan Varazdinec kiállította a ferencvárosi „császárt”. Maradt az 1:0 a Varga – Bakos, Mészöly, Berendy, Ihász – Nell, Fister – Molnár, Puskás, Farkas, Pál II összetételben szereplő angyalföldiek javára, Nell pedig megtartotta helyét abban a tizenegyben, amely egy héttel később a Salgótarján elleni 4:1-gyel tette teljessé a Vasast bajnoki aranyéremmel és Közép-európai Kupa-diadallal gazdagító évadot.

A jól passzoló és fejelő jobbfedezet a következő esztendőket Győrött töltötte, s az ETO labdarúgójaként kétszer nyert Magyar Népköztársasági Kupát. Az előbbi döntőben a kisalföldi együttes 3:2-re győzte le a Novákkal, Mátraival, Páncsiccsal, Varga Zoltánnal, Alberttel, Fenyvesi Mátéval felvonuló FTC-t, majd a Salgótarjánt múlta felül 1:0-ra, éppen Nell tizenegyesgóljával.

A körültekintő középpályás 1969-ben került vissza a Vasashoz, és 1971. június 13-án ugyanúgy az MTK ellen játszott utoljára piros-kékben, ahogyan hét évvel korábban először. Az angyalföldi együttes 3:0-ás vereséget szenvedett a Fáy utcában, a klubvezetés pedig a „kimaradó” – értsd: az éjszakában felbukkanó – Farkas, Mészöly páros sportszerűtlen életmódjában látta a blamázs okát. Ez a meccs indította el azt a folyamatot, amely a világklasszis kettős 1972-es, eléggé el nem ítélhető visszavonultatásához vezetett...

Nell Lajos is 1972-ben játszotta utolsó NB I-es mérkőzését, mégpedig az Egyetértésben, vasasos bajnok társával, Varga László kapussal együtt. A soroksári egylet arról volt híres, hogy egybegyűjtötte a fővárosi nagy csapatok harminc éven felüli futballistáit, így Nell búcsúévében olyan mezőnyjátékosok futballoztak a külvárosi klubban, mint Sóvári Kálmán (Újpest), Józsa Sándor, Weimper István (mindkettő Honvéd), Galambos Antal, Katona Sándor (egyaránt Honvéd, FTC), Siklósi János, Szuromi Antal (mindkettő MTK), Karába János (FTC), Halápi István (Újpest, MTK).

Ide sem volt könnyű beférni.

Hát még a Vasasba az angyalföldi aranykor idején...

Hegyi Iván