Szász-Kovács Emese bő kilenc hónappal az olimpiai bajnoki címe után tért vissza a dél-amerikai kontinensre, ezúttal egy Kolumbiában rendezett Grand Prix erejéig. Az erő pedig ismét vele volt, valami titkos energia rejtőzhet számára a föld azon részén: „Ráadásul az első felnőtt Grand Prix-győzelmemet Havannában arattam, szóval tényleg szeretem a kontinenst. – ezt már bajnoknőnk mondta. – „Most azért kicsit megszenvedtünk Bogotában, a város 2400 méter magasan fekszik, mikor először próbáltam mozogni, igencsak kapkodtam a levegőért. Maradt is bennem félsz a versenyre, de végül sikerült leküzdenem a hullámvölgyeket. Kifejezetten örülök, hogy egy ingadozásokkal teli versenyen is tudtam koncentrálni a fontos pillanatokban.”

És hogy melyek voltak ezek a momentumok?

„Az elődöntő volt a legnehezebb, hirtelen halálban vertem a koreai lányt, mondjuk előtte már vezettem az asszó során többször is. A döntőt is túlzás lenne könnyűnek nevezni, ott is akadt hullámvasút: 11-9-re még vezetett a hongkongi Kong, aztán fordítottam, majd megint egyenlített, de 13-13 után kétszer találtam egylámpásat. Fel voltam pörögve, örültem, de arra már az elején rájöttem, hogy a jó tusok után nem érdemes kiabálni, mert az rengeteg levegő elvesztésével jár…”

Helyiek körében az eredményhirdetés után

Az átlagember nem jut el sűrűn Bogotába, ezért Emesét a helyi viszonyokról is megkérdeztük:

„Már szerda este megérkeztünk, én pedig csak vasárnap vívtam, így mindent útba ejtettünk, amit első körben látni érdemes. Különleges az aranymúzeum, szépek a belvárosi utcák, és felmentünk a Monserratra is, ami 3200 méter magasan van. Onnan azért nem semmi látványt nyújt a 7-8 milliós város. Igazi pezsgő, dél-amerikai hangulat uralkodik Bogotában, nem éreztem magunkat veszélyben, állítólag sokat javult a helyzet az utóbbi időben, bár egyedül és éjszaka nem mászkáltunk.”

Olimpiai bajnokunk egyébként Párizson keresztül már vissza is érkezett Budapestre, a Vasas SC közgyűléséről azonban még éppen lemaradt, így személyesen nem tudta átvenni az aranygyűrű kitüntetést.

„Sajnáltam nagyon, hogy nem lehettem ott, megtisztelő, hogy a klubunk megbecsül minket és ezt ki is fejezi az ilyen alkalmakkor. Büszke vagyok rá, hogy a Vasas család tagjának vallhatom magamat.”

A „diplomata-kör” után pedig a jövőről is ejtettünk néhány szót:

„Most már csak az év két fő versenye, az Eb és vb vannak hátra, előbbire nagyjából két hét múlva utazunk, Tbilisziben lesz, ott például még nem voltam. A finomhangolás Budapesten végezzük, bízom benne, hogy a bogotai GP-arannyal tudattam az ellenfelekkel, hogy szeretnék ott is jó eredményt elérni.”

Női párbajtőr Grand Prix, Bogota, 107 induló.

A legjobb 32 közé jutásért: Szász-Kovács-Hoppe Montanaro (kanadai) 15:3.

A legjobb 16 közé jutásért: Szász-Kovács-Sirico (amerikai) 15:11.

Nyolcaddöntő: Szász-Kovács-Zsu (kínai) 15:12.

Negyeddöntő: Szász-Kovács-Rizzi (olasz) 15:9.

Elődöntő: Szász-Kovács-Shin (koreai) 15:9.

Döntő: Szász-Kovács-Kong (hongkongi) 15:13.

Végeredmény: 1. Szász-Kovács Emese (edző: Kulcsár Győző, válogatott edző: Kovács Iván), 2. Kong (hongkongi), 3. Shin (koreai) és Santuccio (olasz).