Fatum-Nyíregyháza – Vasas Óbuda 1:3 (-16, 23, -11, -24)
Nyíregyháza, 300 néző.
Vezette: Tillmann, Adler.

Nyíregyháza: Francesco 3, Valdez 19, Vacsi 8, Villám 13, Fernandez 4, Kalotai 3. Csere: Szombathelyi Sz. (liberó), Andrejkovics 1, Tóth F., Sitku, Leidgeb 1, Kundrák.
Vezetőedző: Horváth András.

Vasas Óbuda: Kountoura 5, Török 12, Hardy 13, Rountree 12, Sklar 17, Pekárik 6. Csere: Lévai (liberó), Kiss G., Durst.
Vezetőedző: Jókay Zoltán.

Kedvező helyzetből várta a magyar bajnokság elődöntőjének negyedik mérkőzését csapatunk, két hazai győzelmünket követően a házigazda Nyíregyházán volt a nyomás, hiszen egy esetleges idegenbeli siker már döntőbe jutásunkat eredményezte volna.
Ennek megfelelően felszabadult, bátor játékkal kezdte a mérkőzést együttesünk, erőteljes nyitásaink alaposan meglepték a nyíregyháziakat (5:8). A technikai szünetet követően Tess Rountree kezdett parádés szerva-sorozatba, amerikai légiósunk épp az erre a meccsre liberóvá avanzsáló Szombathelyi Szandrát találta meg nagyon, pillanatok alatt tetemesre nőtt előnyünk (7:16). A játszma végén zárkózott ugyan a hazai gárda, Török Kata ejtésével meglepően hamar véget ért az első szett (16:25, 0:1).

                                                                            fotó: Vasas Attila

A második játékrészre sokat javult a Nyíregyháza, a mi lányaink pedig egyre többet hibáztak, Jókay Zoltán gyorsan ki is kérte első idejét (7:4). A gyengébb kezdés ellenére, Emily Sklar támadásainak köszönhetően belátható távolságból követtük a hazaiakat, ám a felzárkózáshoz lényegesen pontosabb játékra lett volna szükség (16:11). Csapatkapitányunk, Meredith Hardy, valamint másik centerünk, Pekárik Eszter is vezéregyéniségnek bizonyult, így előbb felzárkóztunk, majd ki is egyenlítettünk (21:21). Egy-egy rontott nyitást követően azonban a hazaiak bírták jobban a végjátékot, Kalotai Zsófia ászát követően 1:1-re módosult az állás (25:23, 1:1).

A folytatásra már ismét az első szettben látott Vasas Óbuda jött ki, magabiztos, pontos játékkal simán hagytuk faképnél a Nyíregyházát (1:6). Rountree lemásolta korábbi, fantasztikus nyitássorozatát, Török pedig ellenállhatatlanul támadott, gyakorlatilag eldöntöttük a játszmát (5:16). Horváth András cserejátékosai bevetésével próbált változtatni a mérkőzés képén, sőt, talán inkább már a kezdőket pihentette a következő szettre, a játszmát mindenesetre óriási különbséggel nyertük (11:25, 1:2). 

A jó játékot ismét visszaesés követte, gyenge nyitásfogadásunkból nem tudtunk igazán építkezni, míg a túloldalon Nelmaira Valdez és Villám Lilla egyre jobb százalékkal fejezte be a támadásokat (10:5). A Nyíregyháza hibáira sajnos rendszeresen a mieink is rákontráztak egy-egy rossz megoldással, így nem igazán sikerült közelebb férkőzni a hazaiakhoz (16:12). A játszma vége felé közeledve egyetlen pontra zárkózott csapatunk, ám fontos pillanatokban ismét hibáztunk, így visszaállt a négy pontos különbség (23:19). Feladót váltottunk, Durst irányítása mellett pedig előbb szépítettünk, majd a nyitósarokba forgó Török ászával, valamint Sklar pontjaival kiegyenlítettünk (23:23). Újabb Török-ásszal meccslabdához jutottunk, melyet hárítottak a hazaiak, Hardy szép támadása után azonban ismét egyetlen pontra kerültünk a bajnoki döntőtől. Ezúttal már nem hibáztak a mieink, Sklar bombájával lezártuk a mérkőzést, így sorozatban nyolcadik alkalommal jutottunk fináléba (24:26, 1:3)!  

Sarlós Márton