Vasas – Csurgói NKC 37-18 (19-11)
Fáy utca, 200 néző.
Vezette: Holman N., Horváth A.

Vasas: Tzintzis – Tóth 5, Herr 6(3), Németh N. 1, Mester 1, Pados 1, Ködmön 4., Csere: Márity (kapus), Lyngby 4, Arany 3, Németh M. 3, Bíró 2(1), Hanusz 2, Kocsis 2, Kuczora 2, Becséri 1.
Vezetőedző: Kovács Péter

Kiállítás: 6 perc ill. 6 perc
Hétméteres: 4/4 ill. 5/5

Vidám vasárnap

Azt mondta dr. Farkas György Tamás, a huszonhét esztendős rákosszentmihályi polihisztor a Fáy utcai kézilabda-csarnokban: lassan harmincöt esztendeje, hogy BEK-et nyert itt a Vasas. S valóban: 1982. május kilencedike a győzelem napja volt. A Győrvári – Barna, Gódorné, Csíkné, Angyal, Sterbinszky, Gombai (Rácz, Balogh, Brinzai, Szabadfy) összetételű együttes, melyből a visszavágón hiányzott Vadászné, 29:19-es diadalt aratott a belgrádi Radnicski ellen, és a kontinens legjobb női csapata lett.

Erre Kovács Péter, az angyalföldi hölgyek jelenlegi edzője – aki szintén a XIII. kerületben, a Tüzér utcában kézilabdázott, sőt hosszú ideig a Honvéd-központ mellett, a Dózsa György út és a Lehel út sarkán lakott – élénken emlékszik, hiszen a saját szemével látta a piros-kékek mennybe menetelét.

Szintén BEK-győztesként.

Merthogy egy nappal korábban a Jegenyés – Somogyi, Szőke, Nagy, Illés, Kovács, Kenyeres (Kárpáti, Cseri, Őri, Szabó) összeállítású Honvéd 24:18-ra nyert St. Gallenben, és elhódította a férfi trófeát. Majd a hazaérkező gárda testületileg kivonult a Fáy utcába, ahol egyébként a döntő első meccsét (25:16) játszotta – színházi kifejezéssel – mint vendég.

El tudják képzelni, hogy két magyar csapat ül Európa trónján, méghozzá egyetlen légionárius nélkül?

A hajdanán 323-szoros válogatott, 1986-ban vb-ezüstérmes Kovácsnak ma más céljai vannak, de azt mondja, élvez minden feladatot, „csak pattogjon a labda”. Ebben vasárnap sem volt hiány az angyalföldi kézilabdateremben, ahová ezúttal az NB I/B büszke sereghajtója látogatott. Azért az öntudatra utaló jelző, mert az ellenfél mezén ez a felirat virított: „Csurgón bajnokokat nevelünk!”

A vetélytárs rokonszenvesen lelkes volt, ám hiába buzgólkodott, a huszonötödik percben már hétgólos hátránnyal kellett számolnia (17:10). A Tzintzis – Tóth, Herr, Mester, Németh Nedda, Pados, Ködmön felállásban kezdő Vasas az első félidőben oly mértékben felmorzsolta riválisát, hogy a szünet után már egészen más csapatot küldhetett a pályára Kovács mester, és a virgonc vendéglátó azzal is messzemenően dominált. A kapuba beállt Márity, a mezőnybe bekerült Arany, Becséri, Bíró, Hanusz, Kocsis, Kuczora, Lyngby, Németh Mercédesz, azaz mindenki játszhatott egy jót a vidám vasárnapon. A második félidős társaságnak ez annyira sikerült, hogy a garnitúra az első negyedórában csupán két, összesen pedig hét gólt kapott, miközben elöl „termelt” rendesen, akár a kezdő hetes. A gólgyártást illetően 19:18 volt az eredmény a szünet előttiek javára, a jegyzőkönyv pedig a meccs végén 37:18-as Vasas-győzelmet rögzített.

A csapat a trénerére hasonlított: élvezte a játékot. Így volt ezzel a – miként mondani szokás – kicsiny, de hálás közönség is, amely vastapssal honorálta a sima sikert.

Mondanám, hogy mindenki jól járt.

De a Csurgóra ez nem lenne igaz.

Hegyi Iván

Kovács Péter vezetőedző így értékelt: - A tervek szerint haladt a mérkőzés és úgy is ért véget, habár eleinte védekezésben kicsit figyelmetlenek voltunk, de a második félidőre ez is stabilizálódott, sokkal agresszívabbá váltunk. A támadójátékkal elégedett voltam, majdnem húsz góllal nyertünk, lerohanásból például kifejezetten eredményesen játszottunk. Két fiatalt emelnék ki, a kapuban Márity Laurát, a mezőnyjátékosok közül pedig Arany Rebekát. Utóbbi még alig edzett velünk, mégis bátran és eredményesen kézilabdázott. A következő hetekben az eddigi legkeményebb sorozat vár ránk, elsőként Mohácsra látogatunk, de bizakodó vagyok, mert jó hangulatban, remekül dolgoznak a lányok és megvan a sikerekhez szükséges önbizalom is.

A bajnokság állása: