Vasas – Újpest 0-1 (0-1)
Új Hidegkuti Nándor Stadion, 1500 néző.
Vezette: Szőts G.

Vasas: Nagy G. – Burmeister, Vaskó, Risztevszki – Kleisz (Ádám, 91.), James, Berecz, Murka (Vida, 62.), Hangya – Remili, Saglik (Gaál B., 46).
Vezetőedző: Michael Oenning

Újpest: Kovács Z. – Balázs B., Heris, Pávkovics, Mohl –  S. Diarra, Windecker – Bardi (Szűcs K., 75.), Cseke, Andrics (Szankovics, 79.) – Lázok (Balogh B., 30.).
Vezetőedző: Nebojsa Vignjevics

Gólszerző: Andrics (45.)
Sárga lap: Gaál B. (49.)

Négy esztendő elteltével ismét megadatott a lehetőség a kupaelődöntőbe jutás kiharcolására, és együttesünk meg is oldotta a feladatot. Az első mérkőzésen megszerzett egygólos előnyt ugyan ledolgozta a lila-fehér együttes, viszont a számunkra jelenleg nehezen átélhető, otthon-idegenben szerzett gólok alapján a Vasas várhatja a Magyar Kupa elődöntőjének péntek reggeli sorsolását.

Az egy pillanatig sem tűnt kérdésesenk, hogy mindkét együttes számára kiemelkedő jelentőséggel bír a továbbjutás. Az első összecsapás végeredményének tudatában az sem volt meglepő, hogy  a mieink voltak a megfontoltabbak az első játékrészben, ám ez nem jelentette azt, hogy elvetették volna a gólszerzés lehetőségét. Ehhez negyedóra elteltével álltunk a legközelebb, rutinos támadónk Remili Mohamed két, oldalról elvégzett szabadrúgás között, a kapufát találta el  – középről. Újabb tizenöt perc után kapusunk Nagy Gergely bravúrjának tapsolhattunk, aki Bardhi közeli, jól helyezett lövését hárította látványos vetődéssel. Bravúr volt a javából!
Már a szünetre készülődött mindenki, futballistáink talán túlságosan is. A félidőt záró egyperces hosszabbítás legutolsó másodpercében egy beadást és Andric fejesét követően a labda – a jobb kapufa mellett – a hálónkba került, eltűnt a  gólelőnyünk.

A fordulás után arra lehetett számítani, hogy ellenfelünk fokozza a nyomást, ám nem ez történt, csapatunk egyre jobban kezdett futballozni, és kordában tudta tartani az újpestiek próbálkozásait. A szemmel láthatóan motiváltan beálló Gaál Bálint pedig néhány perc aklimatizálódás után többször is gondot okozott a fehérmezes védőknek.  A 65. percben például jobboldali beadása a kapufa tetejéről vágódott ki a mezőnybe.
Az idő haladtával egyre idegesebben biztatta tanítványait Vignjevics mester, Michael Oenning viszont a tőle már megszokott higgadtsággal dolgozta fel a történéseket. Bár  csupán egy gól hiányzott az Újpestnek a továbbjutáshoz, mégsem az ilyen esteket leíró forgatókönyv szerint zajlottak az utolsó percek, egyáltalán nem tudtak a kapunkhoz szögezni  minket, nem igazán volt benne a levegőben az, hogy gólt kapunk.
Ez nem is történt meg, így joggal ünnepelhetett a csapat a szurkolókkal együtt, bár eközben a játékoskijáró előtt az újpesti Diarra nem bírván elviselni a kiesést, a negyedik játékvezető orra előtt arcon legyintette az öltözőbe igyekvő Felix Burmeistert...